Menü

Hűtlenség és őszinteség - avagy amiről nem tud, az nem fáj?

Nagyon nehéz kérdésről van szó. Főképpen azért, mert nem könnyű megváltoztatni az emberekben azt az előítéletet, hogy létezik egy vétkes és egy áldozat az ilyen történetekben. Ha minden fekete és fehér, nincs is miről beszélni. Csakhogy mindkét oldalra ugyanolyan valószínűséggel kerülhetünk, és ez csupán egy hiba, nem pedig egy tulajdonság, ami meghatároz minket. Ha valaha te is fontolóra vetted a megcsalást, vagy eljutottál a tettekig is, bizonyára gondot okozott a kérdés, hogy hogyan tovább. Elmondd-e az egészet a párodnak? Vagy inkább hallgass róla és próbáld máshogyan jóvátenni?

A hallgatásnak, bár nem a legegyenesebb út megvannak a maga előnyei, gondolhatjuk. Hiszen a párunk nem tudja meg, ezáltal nem is fogja nyomasztani a tettünk súlya, és a megbocsátás terhe. Nem fog másképpen tekinteni sem ránk, sem magára. Bennünk viszont a bűntudat mély nyomot hagy, ami megakadályozza, hogy újra elkövessük ezt a hibát. Mindenki jól jár, nem igaz? Nos, nem. Ha el is tekintünk attól a közhelytől, hogy az igazság előbb-utóbb kiderül, számos más tényező is megkeseríti a további életünket. Valakinek úgyis el kellene mondanunk, hiszen magunknak megbocsátani lehetetlen anélkül, hogy az elmesélés által enyhítenénk a bűntudatunkon. Nagyon valószínű, hogy később úgyis elmondanánk a párunknak, ami nyomaszt.

De ha őszinték akarunk lenni, hogyan csináljuk? Lehetőleg gyorsan. Oda kell állnunk a párunk elé, egyenesen a szemébe nézni, és röviden elmondani, ami történt. Nincs értelme a halogatásnak és a hosszas bevezetőnek, mert attól csak idegesebb lesz. Inkább a végén mondd el, hogy megbántad, és életed legnagyobb hibájának tartod. Tanúsíts megértést vele szemben, és légy türelmes. Hagyd gondolkodni, hagyd, hogy egy kis szeletet megértsen a te oldaladból is! Ha ez sikerül neki, később meg tud majd bocsátani. A bizalmát visszaszerezni nehezebb lesz. Ez egy olyan dolog, amit te sem irányíthatsz, és ő sem. Hagyni kell újra felépülni. Csakhogy nem biztos, hogy a párod akar erre lehetőséget adni. És ha nem, akkor is muszáj az ő döntését elfogadnod. Talán egy kis külön töltött idővel a helyzet javulni fog. Ha azt szeretnéd, hogy a párod megértő és türelmes legyen veled szemben a tettedet illetően, akkor légy te is az vele a tetteid feldolgozását illetően. Ez az egyetlen út a béke felé.

Varga Ágnes Kata

Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?

Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?