Hűtlenség és őszinteség - avagy amiről nem tud, az nem fáj?
- Dátum: 2019.11.07., 02:26
- Varga Ágnes Kata
- cselekedet, döntés, érzelem, felelősség, hűség, hűtlenség, kapcsolat, lélek, megbocsátás, őszinteség, párkapcsolat, pszichológia, szerelem, tett
Nagyon nehéz kérdésről van szó. Főképpen azért, mert nem könnyű megváltoztatni az emberekben azt az előítéletet, hogy létezik egy vétkes és egy áldozat az ilyen történetekben. Ha minden fekete és fehér, nincs is miről beszélni. Csakhogy mindkét oldalra ugyanolyan valószínűséggel kerülhetünk, és ez csupán egy hiba, nem pedig egy tulajdonság, ami meghatároz minket. Ha valaha te is fontolóra vetted a megcsalást, vagy eljutottál a tettekig is, bizonyára gondot okozott a kérdés, hogy hogyan tovább. Elmondd-e az egészet a párodnak? Vagy inkább hallgass róla és próbáld máshogyan jóvátenni?

A hallgatásnak, bár nem a legegyenesebb út megvannak a maga előnyei, gondolhatjuk. Hiszen a párunk nem tudja meg, ezáltal nem is fogja nyomasztani a tettünk súlya, és a megbocsátás terhe. Nem fog másképpen tekinteni sem ránk, sem magára. Bennünk viszont a bűntudat mély nyomot hagy, ami megakadályozza, hogy újra elkövessük ezt a hibát. Mindenki jól jár, nem igaz? Nos, nem. Ha el is tekintünk attól a közhelytől, hogy az igazság előbb-utóbb kiderül, számos más tényező is megkeseríti a további életünket. Valakinek úgyis el kellene mondanunk, hiszen magunknak megbocsátani lehetetlen anélkül, hogy az elmesélés által enyhítenénk a bűntudatunkon. Nagyon valószínű, hogy később úgyis elmondanánk a párunknak, ami nyomaszt.

De ha őszinték akarunk lenni, hogyan csináljuk? Lehetőleg gyorsan. Oda kell állnunk a párunk elé, egyenesen a szemébe nézni, és röviden elmondani, ami történt. Nincs értelme a halogatásnak és a hosszas bevezetőnek, mert attól csak idegesebb lesz. Inkább a végén mondd el, hogy megbántad, és életed legnagyobb hibájának tartod. Tanúsíts megértést vele szemben, és légy türelmes. Hagyd gondolkodni, hagyd, hogy egy kis szeletet megértsen a te oldaladból is! Ha ez sikerül neki, később meg tud majd bocsátani. A bizalmát visszaszerezni nehezebb lesz. Ez egy olyan dolog, amit te sem irányíthatsz, és ő sem. Hagyni kell újra felépülni. Csakhogy nem biztos, hogy a párod akar erre lehetőséget adni. És ha nem, akkor is muszáj az ő döntését elfogadnod. Talán egy kis külön töltött idővel a helyzet javulni fog. Ha azt szeretnéd, hogy a párod megértő és türelmes legyen veled szemben a tettedet illetően, akkor légy te is az vele a tetteid feldolgozását illetően. Ez az egyetlen út a béke felé.
Varga Ágnes Kata
Mosolyogj többet! – A mosolygás ereje a mindennapokban
A mosoly az emberiség egyik legegyszerűbb, mégis legerősebb kommunikációs eszköze. Nem kerül semmibe, mégis értéket ad annak, aki kapja, és annak is, aki adja.
Testsúly és ismerkedés – számít-e a mérleg mutatója?
Az ismerkedés világában sokan úgy érzik, hogy a testsúlyuk meghatározza az esélyeiket. A közösségi média, a reklámok és a különböző szépségideálok azt sugallhatják, hogy csak bizonyos testalkattal lehetünk vonzóak. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. Bár a külső megjelenés valóban szerepet játszik az első benyomás kialakulásában, hosszú távon számos más tényező fontosabbá válik egy kapcsolat kialakulásában.
Szokások, amelyek jelezhetik, ha valaki stresszfüggő
A stresszt általában negatív jelenségként tartjuk számon, amely kimeríti a szervezetet, rontja a koncentrációt és hosszú távon egészségügyi problémákhoz vezethet. Mégis léteznek olyan emberek, akik szinte folyamatosan keresik a feszültséget, a sürgető helyzeteket és a kihívásokat. Őket gyakran „stresszfüggőnek” nevezik.
Rumináció - rágódás a mindennapokban
Hát ki ne ismerné az érzést, amikor valami sokszor eszünkbe jut, újragondoljuk, rágódunk rajta, pedig néha egyáltalán nincs a hasznunkra.
A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?
Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.