Hogyan bírjuk sportolásra a gyereket?
- Dátum: 2019.10.06., 15:32
- Boros Tamás
- csapatsport, egyesület, gyerek, mozgás, sport, szabadidő, szorgalom, szülő
Azt be kell látni, hogy ebben a digitalizált világban már az is egyre nehezebb, hogy a gyermeket rábírjuk egyáltalán a sportolásra. Nem kell, és belátásunk szerint nem is szabad bűnbakokat keresni ebben, a jelenség ugyanis globális és tendenciózus. Megpróbálunk összegyűjteni néhány, nevezzük így jó tanácsot, hogyan is vihetjük-e a gyermekünket a rendszeres sportolás felé.

A kezdő lépés, és az elsődlegesen nehéz feladat ugyanis az, hogy a gyermeket felállítsuk a televízió, számítógép elől. Nagyon sokszor van olyan, és nem csak gyermekeknél, hogy egyébként nagyon szeretnek sportot nézni a televízióban, azonban ezt aktívan nem szokták gyakorolni. Általános javaslat, hogy a szülőknek napi 2 óránál többet nem szabadna, hogy a gyermeküket a képernyők előtt ülni engedjék. Fontos a mértéket szabályokban rögzíteni. Szakértők hozzáteszik, ebben a szülőnek is fontos példát mutatnia a gyermek felé, sőt, mindennek ez az alapja.
Azt is érdemes számba venni, hogy milyen mozgásformát szeret a gyermek. Mert minden gyermek szeret mozogni. de van aki nem a monotonabb futás híve, hanem mondjuk focizik a társaival. Ilyenkor a szülő az iskolától is kaphat segítséget, akár egy testnevelés tanártól, akár pedig, kisebb gyermekeknél még sokkal jobban szem előtt van, az osztályfőnöktől is.

Egyáltalán, vonzóvá kell a gyermek számára tenni a mozgást. Lehet azt persze azzal kezdeni, hogy rábírjuk a takarításra, vagy bármilyen más segítségre a házimunkában, hiszen az is testmozgás.
Bárhogy is legyen azonban, amennyiben a gyermeket nekünk kell kimozdítani a viszonylagos “tunyaságból”, fontos, hogy náluk is bevezessük a fokozatosság elvét. Vannak persze örökmozgók, akiket nem lehet megállítani, és őket azért kell minél gyorsabban valahova szervezetten beíratni sportolni. Járjon ez bármekkora lemondással is, mert egyszer úgyis “kifizetődik”. Nem feltétlenül csak sporteredményekben, hanem gyermekünk későbbi személyiségében is. És még ráadásul nem is kell nagy befektetés. Edzeni otthon is lehet, ha nincs más mód, és persze nem kell feltétlenül szervezett keretek, pontosabban egyesületi keretek között sportolnia. A kerékpározás, az úszás, a futás tipikusan olyan sport, amit egyedül, a magunk szorgalmára csinálhatunk. De lehet, hogy a szülőknek kell ehhez megadni a kezdőlökést.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
A fák és a természet gyógyító ereje
Nem véletlenül mondják, hogy ha beteg vagy, vagy akár stresszes, menj és sétálj egyet az erdőben.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.
Miért szeretjük a horrorfilmeket?
Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?