Okostelefon-mentes élet – létezik?

Érdekes tapasztalatokat szereztem az elmúlt két hétben, amikor a telefonomat egy meghibásodás miatt szervízben kellett hagynom és helyette egy „butatelefont” kényszerültem használni. Őszinte leszek, szenvedtem az első napokban, hiszen hét év folyamatos okostelefon-ritmusa tört meg egy pillanat alatt. Bizonyos értelemben elzáródtam a világtól, tehetetlen voltam és kimaradtam. Nehéz volt, hiszen körülöttem az emberek ugyanúgy használták a készülékeiket, mint ahogy én is tettem azelőtt. Eltelt ez a néhány nap és rájöttem az okostelefon-mentes élet első pozitívumára. Reggelente az első dolgom az üzeneteim, a hírek, az Instagram és a Facebook átpörgetése volt, ami sokszor praktikus, de leginkább a rutin szempontjából volt fontos. Még fel sem ébredtem, már szembesültem azzal, milyen szörnyű támadások történetek az Egyesült Államokban, vagy éppen hogyan áll fel két lábra egy Labrador-kölyök. És úgy éreztem rendben van. Amióta buta a telefonom, ez teljesen kiesett a reggeleimből, hiszen a számítógépemet nem kapcsolom be csakúgy, akármiért. Instagram és Messenger helyett reggelente ténylegesen felébredek, megérkezek a napba, van időm átgondolni mi lesz aznap, mi vár rám. Kincs lett ez az idő.

A másik hangsúlyos tapasztalatom a nullhuszonnégy-elérhetőség megszűnése. Ezzel kicsit nehezebb dolgom volt, hiszen ténylegesen fontos információkról is le lehet maradni, nemcsak az ismerőseink mutimiteszel-posztjairól. Mégis, sokszor felszabadító érzéssel töltött el az, hogy nem tudok mindenről és mások sem tudnak mindent rólam.

Többet olvasok. Igen, erre nem vagyok túl büszke, de kevesebbet olvasok, mint amennyit szeretnék vagy kellene. Amióta nem használok napi szinten okostelefont, több időm jut erre is, sok más dolog mellett.

Negatív tapasztalat az, hogy ma már tényleg nehezebb butatelefonnal élni, hiszen tényleg minden online felületen történik, és a lemaradástól való félelem sok esetben teljesen reális. Éppen ezért, úgy gondolom nem fogok tartósan a hagyományos telefonnál maradni, de abban biztos vagyok, hogy tudatosabb, ténylegesen okos felhasználóvá kell válnom. Újra rá kell ébrednem arra, hogy mi képvisel valódi értékel, mi az ami épít és ad és mi az, ami rombol és felszínessé tesz.

Sokszor nem az számít, hogy milyen eszközzel rendelkezünk, hanem az, hogyan állunk hozzá. Valóban akarunk-e a valóságban élni, vagy inkább érezzük magunkénak a virtuális valóság világát.

Értékes tapasztalat kiszakadni ebből a rendszerből, amit az okoseszközök által építettünk magunk köré, mindenkinek ajánlom is, mert hasznos, vicces és tanulságos helyzetekbe sodorhat.