Menü

„Anya, van pénzed?”

A gyermeknevelés egyik célja, hogy életrevaló felnőtteket neveljünk, ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy megtanítsuk a gyermekeinknek a pénzzel való megfelelő bánásmódot is. Ez is - mint szerintem a legtöbb nevelési dolog – a hétköznapi ellesett tevékenységekkel kúszik a gyermekek fejébe, hiszen ha tudatosan nem is neveljük a gyerekeket a pénz kezelésére, ők folyamatosan lemásolják a tevékenységeinket, hiszen egész kicsi koruktól kezdve magunkkal visszük őket bevásárlásainkra.

A kicsik nagyjából az iskolás kor környékén válnak fogékonnyá a pénzügyekre, ekkor már van saját perselyük, melyben gyűjthetik a zsebpénzüket, s tervezgethetik, mire fogják költeni. A spórolást és takarékoskodást már ebben a korban ki lehet alakítani a gyerekekben.

A zsebpénz lehet heti, vagy havi, de szakemberek tanácsára utalva, megjegyzem, hogy a zsebpénz nem összekeverendő a reggelipénzzel, a hétre adott büfépénzzel, mert azt nyilván minden nap elkölti, abból félretenni nem tud, s nem is akar.

Amikor a fiam nyolcvan ezer forintos xboxot (azt se tudom, hogy írják ezt) vett a zsebpénzéből - nem szóltam bele. Amikor pedig kormányt és pedált hozzá később harmincért, akkor sem foglaltam állást. Az ő pénze, ő gyűjtötte, elég sokáig, így joga van arra költeni, amire ő szeretné.

A szakértő utalt arra is, hogy ha ajándékba, szülinapra adunk pénzt a gyermeknek, akkor ne azért kapja, mert nem volt kedvünk, időnk ajándékot vásárolni, hanem azzal a szándékkal adjuk, hogy ezzel szeretnénk hozzájárulni, hogy megvásárolhassa magának, amit szeretne.

Mi szoktunk zsebpénzt adni, de nem hetente, vagy havonta, hanem akkor, ha valamitben segített, például otthon a konyhában, a takarításban, az apjának a garázsban, kertben, vagy a kistestvérének valamiben. Ha „megdolgozott” érte, akkor zsebpénzzel honoráljuk.

A korának, érettségének megfelelően ő is részt vehet a mindennapos pénzügyekben.

Én nem díjazom, mikor anyuka gyorsan bontja a pénztárnál gyermekének a még ki nem fizetett túrórudit, hogy az ordító, hisztiző gyereke elhallgasson. Szerintem ez nem helyes módszer. Ha veszek neki valamit, akkor nem kezdjük el megenni a boltban, hanem elmagyarázom, hogy előbb ki kell fizetni, sorban kell állni és utána megkaphatja. Mutasd meg az árát, mondd el, hogy ez drága, vagy nem, s ne engedd fizetés előtt megkaparintani neki a zsákmányt.

Jó játék otthon házi készítésű játékpénzzel gyakorolni, nálunk a nagypapa kikereste a pincéből az ezeréves „gazdálkodj okosan” társasjátékot, s nagyon gyakran játszanak a gyerekekkel.

Iskoláskortól már fokozatosan bevonhatjuk azokba a családi megbeszélésekbe, amelyek a pénz beosztásáról szólnak, ami annyit jelent, hogy megmutathatjuk neki a különböző pénzérméket, bankjegyeket, megismerheti a kiadásokat, rezsiköltségeket.

Ahhoz, hogy a gyermek megtanuljanak megfelelően bánni a pénzzel, szükséges a pozitív szülői példa, így felnőttként sikeresen kezelheti ő is majd a pénzügyeit.

Tiflopedagógia – tudod mi ez?

Megannyi gyógypedagógiai módszert ismerünk, a tiflopedagógia is ide sorolható. Nézzük, miről is van szó.

Mi adja a céges csapatépítők valódi erejét?

A munkahelyi „iszogatást” sokan még mindig kötelező HR-eseményként kezelik. Holott egy professzionálisan megszervezett rendezvény nem pusztán közös szórakozás, hanem tudatosan felépített eszköz, amely hatással van a teljesítményre, a lojalitásra és a vállalat hosszú távú stabilitására is.

Allergiavizsgálatok érthetően: milyen teszt mit mutat és hogyan készüljünk fel?

Az allergia az immunrendszer kórosan fokozott válasza egyébként ártalmatlan anyagokra (allergénekre), például pollenre, háziporatkára, állati szőrre, penészspórára, élelmiszer-összetevőkre vagy gyógyszerekre.

Biztonságban az utakon – Így tanítsuk meg gyermekeinket helyesen közlekedni

A közlekedés mindennapi életünk természetes része, mégis komoly kockázatokat rejt – különösen a gyermekek számára. Az Európai Unió statisztikái szerint a 0–14 éves korosztály haláleseteinek jelentős hányada közlekedési balesetekhez kapcsolódik.

Készpénzmentes világ: innováció vagy totális kontroll?

Bankkártya, mobilfizetés, QR-kód és azonnali utalás. Ma már sokszor egyszerűbb elővenni a telefont, mint a pénztárcát. Azonban tényleg eljutunk oda, hogy a bankjegyek csak múzeumban létezzenek? Ha ez bekövetkezik, az a fejlődés logikus következő lépcsője lesz, vagy egy olyan fordulópont, ahol a kényelem ára a teljes kiszolgáltatottság?