A szuperintelligens ember jellemzői
- Dátum: 2019.09.04., 07:15
- Udvari Fanni
A szívével gondolkodik
Az emberi agyról, az intelligencia “központjáról” mára rengeteget tudunk. Tudjuk, hogy a neuronhálózatainkon végbemenő információáramlás sebessége nagyjából 2 m/s; de tudjuk azt is, hogy néhány eseményt ennél sokkal gyorsabban, akár ezredmásodpercek alatt is képesek vagyunk felfogni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy néhányan még ennél is sokkal gyorsabban gondolkodnak, és ez a sebesség az intelligenciától sem független: minden egyes IQ-ponttal 0,05 m/s sebességnövekedés figyelhető meg. A szuperintelligens emberek gondolkodását a gyorsaság mellett azonban más is jellemzi. Az ő esetükben gyakori a hiperesztézia, azaz az érzékszervek felfokozott működése, és az úgynevezett látens gátlás deficit, azaz annak a nehézsége, hogy a rengeteg bejövő információból észrevétlenül kiszűrjük azt, ami számunkra fontos.
Nyíltak
Az intelligens emberek nem zárják ki azonnal az új ötleteket és lehetőségeket. Hammett azt írja, hogy az intelligens emberek „hajlandóak elfogadni és figyelembe venni mások ötleteit”, és „nyitottak az alternatív megoldásokra”. A pszichológusok azt mondják, hogy a nyílt gondolkodású emberek - akik alternatív nézőpontokat keresnek, és mérlegelik a bizonyítékokat, az intelligenciateszteken magasabb pontszámot érnek el.

Túlfejlett empátia
Ha valaki túlfejlett empátiával van megáldva, nehezen képes megállni, hogy jó tanácsokat osztogasson akkor is, ha a másik nem vevő rá, vagy nem tudja még befogadni azt. Igaz ugyan, hogy a jószándék vezérli ilyenkor a szuperintelligenseket, de esetenként kioktatónak tűnhetnek.Ha magadra ismersz, vagy netán van olyan a környezetedben, akire jellemző ez a fajta segítőkészség, akkor bocsásd meg a bölcselkedését, mert óvó, védő szándék rejtőzik mögötte.
Túlzott pörgés
Az átlag feletti empátiával és intelligenciával rendelkezők agya állandóan pörög. A szuperintelligens gyerekek éppen ezért az iskolában jóval a társaik előtt járhatnak, gyorsabban tanulnak, hamarabb szedik magukra a tudást. Mivel előrébb járnak kortársaiknál, gyakran unatkoznak, és ezt túlzott aktivitással kompenzálják.Nem az a céljuk, hogy mások agyára menjenek, egyszerűen így tudják levezetni a folytonos elmélkedés és tudásszomj okozta feszültséget.
Túlzott érzékenység
Mindent felnagyítva érzékelnek, rendkívül fogékonyak az apró rezdülésekre is. Sokkal intenzívebben élnek meg eseményeket, párbeszédeket, és épp ezért képesek nagyon megsértődni egy-egy bántó mondat miatt, így aztán bezárnak, elzárkóznak.A sértettséget is nagyon mélyen élik meg.Mivel a másik legapróbb testi jelzését, hangulatváltozásait is képesek kiszúrni, sokkal élénkebben radarozzák a beszélgetőpartnerüket, társukat, kollégáikat, családtagjaikat is.

A szuperintelligens emberek ugyan az esetek többségében valóban magas intelligencia-hányadossal bírnak, ám ez korántsem jelenti azt, hogy mindenben jobban teljesítenének másoknál, sőt.
Szerző :Udvari Fanni
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Amikor a telefon fontosabb lesz a gyereknél – A szülői phubbing rejtett veszélyei
A modern szülői lét egyik legkevésbé látványos, mégis legkárosabb jelensége a szülői phubbing. A kifejezés az angol phone és snubbing szavak összevonásából született, és azt a helyzetet írja le, amikor a szülő fizikailag jelen van a gyermeke mellett, figyelme azonban a telefonjára irányul.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.