Menü

A szuperintelligens ember jellemzői

A szívével gondolkodik

Az emberi agyról, az intelligencia “központjáról” mára rengeteget tudunk. Tudjuk, hogy a neuronhálózatainkon végbemenő információáramlás sebessége nagyjából 2 m/s; de tudjuk azt is, hogy néhány eseményt ennél sokkal gyorsabban, akár ezredmásodpercek alatt is képesek vagyunk felfogni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy néhányan még ennél is sokkal gyorsabban gondolkodnak, és ez a sebesség az intelligenciától sem független: minden egyes IQ-ponttal 0,05 m/s sebességnövekedés figyelhető meg. A szuperintelligens emberek gondolkodását a gyorsaság mellett azonban más is jellemzi. Az ő esetükben gyakori a hiperesztézia, azaz az érzékszervek felfokozott működése, és az úgynevezett látens gátlás deficit, azaz annak a nehézsége, hogy a rengeteg bejövő információból észrevétlenül kiszűrjük azt, ami számunkra fontos.

Nyíltak

Az intelligens emberek nem zárják ki azonnal az új ötleteket és lehetőségeket. Hammett azt írja, hogy az intelligens emberek „hajlandóak elfogadni és figyelembe venni mások ötleteit”, és „nyitottak az alternatív megoldásokra”. A pszichológusok azt mondják, hogy a nyílt gondolkodású emberek - akik alternatív nézőpontokat keresnek, és mérlegelik a bizonyítékokat, az intelligenciateszteken magasabb pontszámot érnek el.

Túlfejlett empátia

Ha valaki túlfejlett empátiával van megáldva, nehezen képes megállni, hogy jó tanácsokat osztogasson akkor is, ha a másik nem vevő rá, vagy nem tudja még befogadni azt. Igaz ugyan, hogy a jószándék vezérli ilyenkor a szuperintelligenseket, de esetenként kioktatónak tűnhetnek.Ha magadra ismersz, vagy netán van olyan a környezetedben, akire jellemző ez a fajta segítőkészség, akkor bocsásd meg a bölcselkedését, mert óvó, védő szándék rejtőzik mögötte.

Túlzott pörgés

Az átlag feletti empátiával és intelligenciával rendelkezők agya állandóan pörög. A szuperintelligens gyerekek éppen ezért az iskolában jóval a társaik előtt járhatnak, gyorsabban tanulnak, hamarabb szedik magukra a tudást. Mivel előrébb járnak kortársaiknál, gyakran unatkoznak, és ezt túlzott aktivitással kompenzálják.Nem az a céljuk, hogy mások agyára menjenek, egyszerűen így tudják levezetni a folytonos elmélkedés és tudásszomj okozta feszültséget.

Túlzott érzékenység

Mindent felnagyítva érzékelnek, rendkívül fogékonyak az apró rezdülésekre is. Sokkal intenzívebben élnek meg eseményeket, párbeszédeket, és épp ezért képesek nagyon megsértődni egy-egy bántó mondat miatt, így aztán bezárnak, elzárkóznak.A sértettséget is nagyon mélyen élik meg.Mivel a másik legapróbb testi jelzését, hangulatváltozásait is képesek kiszúrni, sokkal élénkebben radarozzák a beszélgetőpartnerüket, társukat, kollégáikat, családtagjaikat is.

A szuperintelligens emberek ugyan az esetek többségében valóban magas intelligencia-hányadossal bírnak, ám ez korántsem jelenti azt, hogy mindenben jobban teljesítenének másoknál, sőt.

Szerző :Udvari Fanni

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.