A szuperintelligens ember jellemzői
- Dátum: 2019.09.04., 07:15
- Udvari Fanni
A szívével gondolkodik
Az emberi agyról, az intelligencia “központjáról” mára rengeteget tudunk. Tudjuk, hogy a neuronhálózatainkon végbemenő információáramlás sebessége nagyjából 2 m/s; de tudjuk azt is, hogy néhány eseményt ennél sokkal gyorsabban, akár ezredmásodpercek alatt is képesek vagyunk felfogni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy néhányan még ennél is sokkal gyorsabban gondolkodnak, és ez a sebesség az intelligenciától sem független: minden egyes IQ-ponttal 0,05 m/s sebességnövekedés figyelhető meg. A szuperintelligens emberek gondolkodását a gyorsaság mellett azonban más is jellemzi. Az ő esetükben gyakori a hiperesztézia, azaz az érzékszervek felfokozott működése, és az úgynevezett látens gátlás deficit, azaz annak a nehézsége, hogy a rengeteg bejövő információból észrevétlenül kiszűrjük azt, ami számunkra fontos.
Nyíltak
Az intelligens emberek nem zárják ki azonnal az új ötleteket és lehetőségeket. Hammett azt írja, hogy az intelligens emberek „hajlandóak elfogadni és figyelembe venni mások ötleteit”, és „nyitottak az alternatív megoldásokra”. A pszichológusok azt mondják, hogy a nyílt gondolkodású emberek - akik alternatív nézőpontokat keresnek, és mérlegelik a bizonyítékokat, az intelligenciateszteken magasabb pontszámot érnek el.

Túlfejlett empátia
Ha valaki túlfejlett empátiával van megáldva, nehezen képes megállni, hogy jó tanácsokat osztogasson akkor is, ha a másik nem vevő rá, vagy nem tudja még befogadni azt. Igaz ugyan, hogy a jószándék vezérli ilyenkor a szuperintelligenseket, de esetenként kioktatónak tűnhetnek.Ha magadra ismersz, vagy netán van olyan a környezetedben, akire jellemző ez a fajta segítőkészség, akkor bocsásd meg a bölcselkedését, mert óvó, védő szándék rejtőzik mögötte.
Túlzott pörgés
Az átlag feletti empátiával és intelligenciával rendelkezők agya állandóan pörög. A szuperintelligens gyerekek éppen ezért az iskolában jóval a társaik előtt járhatnak, gyorsabban tanulnak, hamarabb szedik magukra a tudást. Mivel előrébb járnak kortársaiknál, gyakran unatkoznak, és ezt túlzott aktivitással kompenzálják.Nem az a céljuk, hogy mások agyára menjenek, egyszerűen így tudják levezetni a folytonos elmélkedés és tudásszomj okozta feszültséget.
Túlzott érzékenység
Mindent felnagyítva érzékelnek, rendkívül fogékonyak az apró rezdülésekre is. Sokkal intenzívebben élnek meg eseményeket, párbeszédeket, és épp ezért képesek nagyon megsértődni egy-egy bántó mondat miatt, így aztán bezárnak, elzárkóznak.A sértettséget is nagyon mélyen élik meg.Mivel a másik legapróbb testi jelzését, hangulatváltozásait is képesek kiszúrni, sokkal élénkebben radarozzák a beszélgetőpartnerüket, társukat, kollégáikat, családtagjaikat is.

A szuperintelligens emberek ugyan az esetek többségében valóban magas intelligencia-hányadossal bírnak, ám ez korántsem jelenti azt, hogy mindenben jobban teljesítenének másoknál, sőt.
Szerző :Udvari Fanni
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?