Menü
  • Elme és lélek
  • Nyaralás előtti/utáni depresszió

Nyaralás előtti/utáni depresszió

Az utazás előtti depresszió

Olyanoknál jelentkezik, akik szeretnek a komfortzónájukon belül maradni, ragaszkodnak a rutinjukhoz és a megszokásaikhoz, és a lakóhelyük szűk környezetében szeretnek maradni. Komoly érzelmi megterhelést jelenthet nekik az, hogy teljesen új környezethez kell hozzászokniuk, és sokkal kevesebb olyan dolog lesz a közelükben, amely a mindennapjaikban is ugyanúgy jelen van. A vidéki környezetet felváltja a város, a városit a vízpart, a vízpartot a hegy, és még sorolhatnánk. Nemcsak az változik meg, amit maga körül lát és tapasztal, hanem a viselkedése is, néha akaratlanul és teljesen tudattalan módon.

Az utazás, a nyaralás érzelmileg tehát akkora megerőltetés, ami sokaknak teljesen kellemetlen, emiatt ódzkodnak is tőle. Ezért előfordulhat, hogy közvetlenül az elutazás előtt erősen szorongani kezdenek, ami az utazás elejéig meg is marad. Általában később az is fel tud oldódni, akinek ilyen problémája van, de nem ritka az sem, hogy a honvágy végigkíséri az egész utat. Ez ellen úgy lehet tenni, hogy már a nyaralás előtt megpróbálunk olyan dolgokat csinálni, melyek kissé eltérnek a szokásainktól. Másrészt év közben is tarthatunk kisebb-nagyobb kimozdulásokat a közelben, ezzel is hozzászoktatva magunkat az utazás okozta következményekhez.

Utazás utáni depresszió

Ez az állapot főleg azokat érinti, akik nem tehetik meg, hogy többször elutazzanak egy évben, vagy csak rövid időt tudnak a nyaralásra szánni. Az is egy tényező lehet, ha az adott illető nem elégedett az otthoni életével, vagy esetleg nem szereti a munkáját. Neki a nyaralás ideje az az alkalom, amikor kizökkenhet a mindennapok nyomasztó terhe alól, ezért természetes, hogy nem akarja, hogy vége legyen, és szomorú, amikor mégis haza kell mennie. Valamilyen szinten a szabadság érzésének elmúlása az, ami rányomja a bélyegét a hangulatára. Sokszor azonban nemcsak a nyaralás utáni időszakban jelentkezik ez az érzés, hanem már a nyaralás alatt.

Úgy lehet ezt észre venni saját magunkon, hogy a programokhoz való hozzáállásunkat figyeljük. Ha már az első naptól kezdve úgy érezzük, hogy nemsokára vége, és ez szorongást kelt bennünk, akkor valószínűleg érinteni fog minket a nyaralás utáni depresszió. Úgy tudunk védekezni ellene, ha tudatosítjuk, minden jónak el kell múlnia egyszer ahhoz, hogy újabb jó dolgok történhessenek helyettük. Ha több programot is tervezünk a nyárra, akkor mindig lesz olyan esemény, amit várhatunk, és ami kiszakíthat a mindennapokból. Ezzel, ha teljesen nem is kerülhetjük el a nyaralást követő letargiát, de lecsökkenthetjük annak időtartamát és intenzitását.

  • A rovat további cikkei

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.

6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat

Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.