Menü

Van-e értelme szünetet tartani?

A szüneteltetés elsősorban párkapcsolatokban fordul elő. Arra az esetre használják a felek, amikor a kapcsolatuk szokásos menetét megállítják, egyáltalán nem vagy csak ritkán találkoznak, kevesebbet beszélnek, és a másik helyett inkább önmagukra fókuszálnak. A szünet csakis közös megegyezéssel jöhet létre, közös szabályok alapján. A probléma azzal van, amikor ezek a szabályok nem pontosak, tisztázatlanok, vagy az egyik fél eltér tőlük.

Eltérni pedig nem is olyan nehéz, mint gondoljuk. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a szünet nem szakítás. Normál esetben nem lenne szabad beleférnie a kicsapongó életmódnak, sem egy formálódó új kapcsolatnak, sem megcsalásnak. Hiszen a szünet nem egy kibúvó a kötelezettségeink alól, hanem egy lehetőség az érzelmek tisztázására, külső befolyásolás nélkül. Márpedig egy új kapcsolat vagy egy harmadik személy igencsak erős befolyásoló hatást jelent.

Mi értelme van akkor egyáltalán a szünetnek? Hiszen két ember miért akar külön-külön gondolkodni arról, hogy mennyire jó együtt? Nos, vannak érthető érvek, amelyek mellette szólnak. A párkapcsolatban két ember vesz részt, akik egyénenként is emberek. Lehetnek problémáik, amelyeket magukban tudnak csak megoldani, és lehetnek kételyeik, amelyekből a másik nem tudja őket kirángatni. Egymás állandó jelenléte nem hagyja a feleket önmagukban elmélyülni, ezáltal csak homályos, torz képet kaphatnak a valóságról. Van abban is valami rejtélyesen szép, amikor valaki egyedül oldja meg azokat az érzelmi kríziseket, amelyek kettejüket veszélyeztetik. Ilyen esetekben a szünet egy elfogadható döntés. De ha csak az elválás késleltetésére szolgál, akkor felesleges érzelmi megterhelés és egyben kötöttség mindkét fél számára. Azt, akivel nem akarunk együtt lenni, el kell engednünk, még akkor is, ha maga az elengedés nehéz. Szünet tartásával arra kötelezni őt, hogy hűségesen, szeretettel várja meg, míg érzelmileg elég éretté válunk az elköteleződésre vagy a szakításra, hatalmas önzőség.

Tehát a szünet nem ördögtől való dolog, de biztosan nem is tartós, tartható megoldás. Sokkal fontosabb a helyes kommunikáció, a változáshoz és változtatáshoz szükséges akarat, valamint önmagunk és a másik fél tisztelete. Ha nem tudjuk a szünetet úgy megvalósítani, hogy ezek a tényezők adottak legyenek benne akkor nem is érdemes belekezdeni.

Varga Ágnes Kata

"Mancsokkal a lélekig – a kutyás terápia ereje"

A kutyák nemcsak hűséges társaink, hanem segítőink is lehetnek a testi-lelki gyógyulás útján. Az úgynevezett kutyás terápia, más néven állatasszisztált terápia, egyre elterjedtebb a különböző egészségügyi és oktatási intézményekben, sőt már az idősgondozás és a gyermekfejlesztés terén is gyakran alkalmazzák. Mi az a kutyás terápia?

Mindent az aviofóbiáról

A COVID-19 járvány és az azt követő korlátozások óta ismét fellendült a repülőturizmus, különösen az üzleti és szabadidős utak terén. Sokak számára a repülés egy kényelmes és gyors közlekedési mód, ugyanakkor nem mindenki érzi magát komfortosan a fedélzeten. A repüléstől való félelem, az aviofóbia, továbbra is gyakori probléma, különösen azok körében, akik féltik kontrollvesztésüket vagy a kiszolgáltatottság érzését.

Túl sok holmi, túl kevés tér. Így hat ránk az otthoni környezet

A legtöbb ember számára a lakása vagy a háza jelent valamilyen érzést, fogalmat. Helyszínek, tárgyak, kényelmi dolgok és a biztonság jelenhet meg a szemünk előtt. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy hogyan és milyen szempontok szerint érdemes rendszerezni a dolgainkat, ha azt szeretnénk, hogy az otthonunkban töltött idő örömet hozzon az életünkbe.

A lovasterápia jótékony hatásai

A lovasterápia, hippoterápia és a kapcsolódó állatsegített terápia egyre nagyobb figyelmet kap világszerte, ugyanakkor hazánkban még kevéssé ismert és hozzáférhető módszer. Pedig ezek az eljárások nemcsak érzelmi és pedagógiai előnyökkel járnak, hanem mozgásterápiás hatásuk is jelentős.

Anyaság és nőiesség: miért nem kell választanunk?

Az anyaság az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb, és talán leginkább átalakító szerep, amit egy nő az életében betölthet. De miközben az anyai szerepben nap mint nap helytállunk – etetünk, vigasztalunk, szervezünk, altatunk és folyamatosan aggódunk, figyelünk – könnyen elveszhetünk benne. Sok nő felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én most, hogy anya lettem? És hol van az a nő, aki korábban voltam?”