Menü

Van-e értelme szünetet tartani?

A szüneteltetés elsősorban párkapcsolatokban fordul elő. Arra az esetre használják a felek, amikor a kapcsolatuk szokásos menetét megállítják, egyáltalán nem vagy csak ritkán találkoznak, kevesebbet beszélnek, és a másik helyett inkább önmagukra fókuszálnak. A szünet csakis közös megegyezéssel jöhet létre, közös szabályok alapján. A probléma azzal van, amikor ezek a szabályok nem pontosak, tisztázatlanok, vagy az egyik fél eltér tőlük.

Eltérni pedig nem is olyan nehéz, mint gondoljuk. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a szünet nem szakítás. Normál esetben nem lenne szabad beleférnie a kicsapongó életmódnak, sem egy formálódó új kapcsolatnak, sem megcsalásnak. Hiszen a szünet nem egy kibúvó a kötelezettségeink alól, hanem egy lehetőség az érzelmek tisztázására, külső befolyásolás nélkül. Márpedig egy új kapcsolat vagy egy harmadik személy igencsak erős befolyásoló hatást jelent.

Mi értelme van akkor egyáltalán a szünetnek? Hiszen két ember miért akar külön-külön gondolkodni arról, hogy mennyire jó együtt? Nos, vannak érthető érvek, amelyek mellette szólnak. A párkapcsolatban két ember vesz részt, akik egyénenként is emberek. Lehetnek problémáik, amelyeket magukban tudnak csak megoldani, és lehetnek kételyeik, amelyekből a másik nem tudja őket kirángatni. Egymás állandó jelenléte nem hagyja a feleket önmagukban elmélyülni, ezáltal csak homályos, torz képet kaphatnak a valóságról. Van abban is valami rejtélyesen szép, amikor valaki egyedül oldja meg azokat az érzelmi kríziseket, amelyek kettejüket veszélyeztetik. Ilyen esetekben a szünet egy elfogadható döntés. De ha csak az elválás késleltetésére szolgál, akkor felesleges érzelmi megterhelés és egyben kötöttség mindkét fél számára. Azt, akivel nem akarunk együtt lenni, el kell engednünk, még akkor is, ha maga az elengedés nehéz. Szünet tartásával arra kötelezni őt, hogy hűségesen, szeretettel várja meg, míg érzelmileg elég éretté válunk az elköteleződésre vagy a szakításra, hatalmas önzőség.

Tehát a szünet nem ördögtől való dolog, de biztosan nem is tartós, tartható megoldás. Sokkal fontosabb a helyes kommunikáció, a változáshoz és változtatáshoz szükséges akarat, valamint önmagunk és a másik fél tisztelete. Ha nem tudjuk a szünetet úgy megvalósítani, hogy ezek a tényezők adottak legyenek benne akkor nem is érdemes belekezdeni.

Varga Ágnes Kata

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.

Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában

Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?

Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert

Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.

A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?

Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.