Az egoizmus, ahogyan még nem láttad
- Dátum: 2019.06.18., 10:10
- Varga Ágnes Kata
- : egoizmus, befolyásolás, dicsőség, egocentrizmus, elme, előny, erény, érzelem, érzés, felnőtt, gondolat, gyermek, hatalom, hatás, hátrány, iskola, jelentés, külvilág, lélek, munka, önbizalom, önismeret, önkép, önvizsgálat, psziché, pszichológia, siker, szó, tanulás, tudás, viselkedés
Az egoizmus fogalmát nagyon gyakran helytelenül használjuk. Az, hogy valaki úgy alakítja maga körül a világot, ahogyan neki a legjobb, még nem feltétlenül egoizmus. Hiszen, nézzünk mélyen a szívünkbe, hányan vannak azok, akik tényleg minden percben másokért élnek, és nem a maguk javát keresik először? Nagyon kevesen. Az, amit visszataszító egoizmusnak hívunk, az valami egészen más. Amikor valaki másokon átgázolva valósítja meg önmagát, és saját maga érdekein kívül semmire sem tud tekintettel lenni. Ezt én nem egoizmusnak nevezném, nem is egocentrizmusnak. Ez valami olyannak a gyümölcse, amelynek megteremtésében minden ember felelős.

Nem véletlen, hogy ennyi embernek lett a prioritása a saját boldogulása, hiszen nem igazán magától értetődő dolog. Felgyorsult az emberek ritmusa, tevékennyé, cselekvővé szeretnénk válni, ennek pedig megvannak a kritériumai. Például az iskolában az érvényesül, aki kiemelkedően jól tanul, közösségi munkát végez, versenyekre jár, lehetőleg sportol is, és legalább egy művészeti területen is jeleskedik. A munkahelyeden túlóráznod kell, és nagy, világmegváltó szándékkal rendelkezned ahhoz, hogy élhetővé, elviselhetővé tedd a környezetedet, és a szükséges mennyiségű pénzt megkeresd. Maximumra törekvő emberek kellenek, akik eléggé sikeresek és eladhatók is egyben. Tehát, nem elég a törekvés, nem elég a siker, tudnod kell kiállni vele, és lehetőleg dicsekedni. És ezeket a sikerrel dicsekvő embereket utálják a legjobban az egoizmusukért. Azért az egoizmusért, amit a környezetük elvár tőlük. Senki sem akar önbizalomhiányos gyerekeket a padba és felnőtteket a munkahelyükre. Hiszen a bizonytalanság hamar megöli a morált. De honnan is tudhatjuk, hogy nálunk jó felé billen-e az a bizonyos mérleg?

Hát épp ez az, sehonnan. Tehát, az egoizmust mindig át kell tekintenünk részletesen. Fontos, hogy kiben látjuk meg, és mely cselekedetei azok, amelyek alapján meglátjuk. Mert nem mindenki egoista, aki úgy viselkedik. Gondoljuk át, nem vagyunk-e mi is része annak, hogy valakinek egoistán kell viselkednie? Nem-e mi kényszerítjük éppen arra, hogy önmagát előbbre tartsa, vagy egyáltalán megkülönböztesse tőlünk? Nem vagyunk-e magunk is kissé önközpontúak, elmerülve a saját képességeinkben, és a saját tudásunkban? Mások viselkedésének helyes vizsgálata mindig önmagunk legnagyobb fokú ismereténél kezdődik.
És ha helyesen tudjuk tekinteni magunkat, talán elkerüljük azt, hogy mások egoistának lássanak bennünket. És gondoljunk bele, van-e értelme egyáltalán annak a szónak, hogy egoizmus! Hiszen az, hogy valaki szereti, megbecsüli vagy túlbecsüli magát, a külvilág számára annyira megfoghatatlan. Ez egy olyan érv a másik ellen, ami megcáfolhatatlan, pontosan azért, mert bizonyíthatatlan is. Bármilyen mozzanatra ráfoghatjuk, hogy valaki ekkor épp milyen egoista volt, ahogy azt is, hogy milyen szerény. Úgyhogy mielőtt rásütjük ezt a bélyeget valakire, érdemes magunkban tisztázni a szó valódi jelentését, és hogy mit értünk alatta. És ha már valakiről mindenképp ezt szeretnénk mondani, helyettesítsük más szavakkal inkább. Mondjuk el, lehetőleg neki, mi az a viselkedésforma, ami az ellenérzést kiváltja belőlünk, mielőtt bármilyen jelzőt aggatnánk rá. Hiszen nem mindenki egoista, aki egyszer úgy viselkedik. És nem biztos, hogy attól, hogy úgy viselkedik, benne keresendő a hiba és az ok. Lehet, hogy neki is van egy jó magyarázata.
Varga Ágnes Kata
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.
Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában
Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?
Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert
Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.
A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?
Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.