Menü

Hasznos-e számunkra a versírás?

Noha az a tévhit járja (nem is alaptalanul), hogy egyre kevesebbet olvasunk, és ez főképpen a fiatalokat érinti, valamilyen szinten ennek van egy másik oldala. Ugyanis inkább a könyvolvasás száma csökkent le, vagy alakult át. Bár a könyvek még mindig fontosak az emberek életében, inkább újságokra, cikkekre, internetes portálokra, blogokra és e-könyvekre tértünk át. Ugyanakkor a versek szerepe nem csökkent le a bizonyos életkorokban és életszakaszokban. És ez nemcsak azok olvasására, hanem írására is vonatkozik.

Attól függetlenül, hogy nem mindenki Arany János és Kosztolányi Dezső verseivel fekszik és kel, még elég sok népszerű minta áll ott a fiatalok előtt, amelyekkel az iskolában biztosan megismerkedtek. Mindemellett a zenehallgatás, a dalszövegek ismerete is formálja azt a készséget, amelyek által valaki képes létrehozni egy költeményt. Ez pedig sokszor meg is ihleti a hallgatókat.

Vannak szituációk, amelyekben kifejezetten sok vers születik: ilyen a szerelembe esés, szakítás, költözés, csalódás, siker, magány, kihívás, és a sor még folytatható, de ezekben van egy közös tulajdonság, mégpedig az, hogy nagy érzelmi igénybevétellel járnak. Nem csoda tehát, hogy valamilyen módon enyhíteni kívánjuk az okozott traumát és szavakban kifejezni azt, ami a nehézséget okozza. Sőt, ez kifejezetten egészséges orvoslása egy érzelmi krízisnek. Hiszen nemcsak kifejezni tanulhatjuk meg általa az érzelmeinket, hanem rendszerbe is tudjuk szedni a gondolatainkat. Ez a későbbi időkben is segíteni fog bennünket a helyes emlékezésben, ahelyett, hogy emlékfoszlányokkal kellene beérnünk, amelyek félrevezethetnek.

Az, hogy ezeket a verseket érdemes-e közzétenni, nem annyira egyértelmű. Hiszen vannak igazi műremekek, amelyek ilyen pillanatokban születnek, de vannak olyanok is, amelyek tényleg csak önmagunknak szólnak. Főleg olyankor nem tanácsos megmutatni szerzeményeinket senkinek, ha valaki egyértelműen helyet kap benne. Ugyanis ő később bármilyen módon visszaélhet ezzel. Ráadásul az is lehet, hogy később, amikor már nem vagyunk annyira túlfűtöttek érzelmileg, mi magunk bánjuk meg, hogy megmutattuk az általunk írt verseket a világnak. Érdemes tehát egy kicsit mindenképpen várni, és csak azokat nyilvánosságra hozni, amelyekre később is büszkék leszünk.

Ha még mindig kételkedsz benne, hogy hasznos-e az írás, ragadj tollat és próbáld ki, meg fogsz lepődni.

Mit adhat a sötétségterápia a digitális világban?

A sötétségterápia elsőre talán extrémnek hangzik, de valójában egy régi időkben is alkalmazott technológia, ami a teljes fénymegvonást használja arra, hogy az idegrendszer levegőhöz jusson. Nem csodaszer és nem is óriási különlegesség, mégis kapaszkodót adhat azoknak, akik túlterhelten élik a mindennapjaikat, és már azt érzik, hogy a külvilág egyszerűen túl zajos számukra.

Miért lehetünk hálásak az év végén?

Ahogy bekúszik a tél a mindennapokba, és a karácsonyi fények lassan visszaverik a sötétséget, érdemes megállni egy pillanatra. Nem kell nagy szavakat pufogtatni, csak végig gondolni, hogy mi az, amiért idén tényleg köszönettel tartozunk. Emellett fontos látnunk azt, hogy hogyan tudjuk úgy lezárni az évet, hogy legyen benne lélek, tartás és egy kis remény a jövőre nézve.

A nemet mondás művészete: készség, amely tanulható és fejleszthető

A nemet mondás sokak számára az egyik legnehezebb kommunikációs feladat, pedig alapvető készségről van szó, amely közvetlen hatással van a mentális jóllétre, a kapcsolatok minőségére és a mindennapi teljesítményre. Sokan azért nem tudnak nemet mondani, mert félnek a másik fél csalódottságától, elutasításától vagy konfliktustól.

Karácsonyi meglepetések az irodába – amit imádnak majd a kollégák

Karácsony közeledtével minden irodában felmerül a nagy kérdés: mivel lehet úgy meglepni a kollégákat, hogy ne csak a kötelező kör legyen, hanem tényleg mosolyt csaljon az arcokra?

Advent: a lassulás művészete egy zajos világban

Ahogy közeledik az év vége, a városok fényei egyre élesebben rajzolódnak ki a korai sötétedésben, és velük együtt megérkezik az advent hangulata is. Ez az időszak eredetileg a várakozásról szólt – arról a csendes, bensőséges állapotról, amikor nem rohantunk, csak hagytuk, hogy megérkezzen az ünnep.