Menü

Miért van szükségünk sematikus dolgokra az életünkben?

Bárki alátámaszthatja, aki szereti a Star Wars-t vagy a Harry Pottert, hogy igenis hősfigurákra épülő történetek. E hősök (Dr. Szilárdi Réka pszichológus szerint) ugyanarra a sémára épülve váltak hőssé, alapul véve a kollektív tudattalanunkat. Vannak bizonyos alapvető dolgok, amelyeket nem kell elmagyarázni ahhoz, hogy megértsük és egyet értsünk benne. Ilyen elemek például a jónak való szurkolás a rosszal szemben, a nehéz helyzetben lévő szereplő iránt tanúsított empátia, a boldog befejezésre való igény, valamint a konfliktushelyzetben tanúsított hősies viselkedésre való igény.

Ezeket a dolgokat azért igényeljük, mert útmutatást adhat a saját életünkhöz, és anélkül juthatunk hozzá viszonylag jól vizualizálható tapasztalathoz, hogy valóban átélnénk a kritikus helyzeteket. Ez azonban olykor torz önértékeléshez vezet, és félrevezethet minket a döntési helyzetekben, Mégis igényünk van arra, hogy a nehézkes út végén megnyugtató végkifejlet várjon minket. És mivel ez a való életben nem mindig történik meg egyértelműen, szeretjük legalább látni, hogy így elhiggyük, hogy a mi életünkben is előfordulhat.

A filmes világ nagyon szereti az olyan tipikus történeteket, amelyek reménytelen szerelemről, két különböző anyagi és társadalmi helyzetű ember kapcsolatáról, vagy rossz útra tért jó emberekről szólnak. Ezek mellett a történetek mellett manapság egyre nagyobb keletje van az olyan filmeknek is, amelyek betegségről és az abból való gyógyulásról, vagy a gyász feldolgozásáról szólnak. Ez részben azért is lehet, mert egyre többek tudatában van benne a lehetőség, hogy egy betegség vagy baleset bárki életében előfordulhat, ám ezek megoldása és feldolgozása nem olyan egyszerű, és még szükségünk van külső útmutatásra. Sőt, ilyenkor látni szeretnénk, hogy van élet, méghozzá elviselhető, normális élet a tragédiák után és mellett is. Erre pedig muszáj emlékeznünk a nehéz helyzetekben.

Viszont ezek a történetek, bármennyire is valóságosnak tűnnek, nem teljesen azok. Hiszen az ember agyába kódolva van a vágy a megnyugtató befejezésre. Ha ez egy filmben nem történik meg, az a fejünkben anomáliát, az elménkben pedig nyugtalanságot okoz. Mégis manapság kezdjük felfedezni azokat a történeteket, amelyekben nem minden fekete-fehér, jó és rossz, hanem összetettebb karakterek és események állnak a középpontjában, és a befejezése inkább realista, mint megnyugtató. Hiszen az életünk eseményei sem mindig megnyugtatóak, nem mindig végződnek boldogan.

Összességében tehát elmondható, hogy mindaddig, amíg az emberek a jó-rossz tengely mentén működnek, és az életük eseményeit vetítik rá a filmes és olvasott tapasztalataikra, addig szükség lesz a sémákra épülő történetekre is. De emellett mindig látnunk kell olyan történeteket is, amelyek ezektől különböznek. Hiszen a filmek nem csupán szórakoztatnak, hanem tanítanak is.

Az idegösszeomlás előfutárai

Az idegösszeomlás nem pontos szakkifejezés, de meg lehet feleltetni annak: a súlyosság fokától függően lehet úgynevezett alkalmazkodási zavar, illetve krízisállapot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érintett olyan helyzetbe kerül, amelyre nincsenek megoldási mintái, nem tud azzal megküzdeni.

Kés, villa, kanál, kütyü

Az étkezőasztalnál otthon, az étteremben, az ebédidőnkben, a családi összejövetelekkor, egy közös reggelinél… Ott hever a tányér mellett. Telefon, tablet, akármilyen kütyü. Miért kell, hogy szerves része legyen az étkezéseknek? Pláne a gyerekeknél!

Veszélyes gyerekjátékok

A gyerekjátékok általában aranyosak, érdekesek, sok örömöt szereznek, és fejlesztik a képességeket - ám ha kiválasztásuk során nem figyelünk, akkor nagy bajt is okozhatnak.

Velük mi lesz télen?

Beköszöntött a csípős hideg, az ember szinte menekül a nap végén a meleg otthonába, hogy forró fürdőt vegyen, vagy betakarózzon, azonban sajnos ezt az utcán élő állatok nem tehetik meg. Nagyon sok kóborló kutyus szenved a hideg téli éjszakákon az utcán. Szerencsére sokan vannak, akik segítenek rajtuk. Te megteszed?

Az ellenállás hétköznapi kezelése

Az ellenállás a saját magunk által létrehozott és konzervált láthatatlan, személytelen és igen szívós kényszerítő erő, amelynek egyedüli célja, hogy akadályozza a munkánkat, azt, hogy a legjobbat legyünk képesek kihozni magunkból, hogy a szakmai kompetencia, a tisztesség és a nagylelkűség következő szintjére léphessünk.