A nagy kávékörkép – 2. rész

Mind néztünk már bambán a kávézó menüjét nézegetve, és próbáltunk rájönni, melyik név mit takarhat. Közben a barista vagy a felszolgáló türelmesen vár, esetleg próbál segíteni elmagyarázni egyes kifejezéseket, de csak még jobban összezavarodunk. Mögöttünk pedig torlódik a sor. Ismerős kép, nem igaz? Egy kis utánajárással azonban sok időt és kellemetlen vállvonogatást spórolhatunk meg mind önmagunk mind pedig az ott dolgozók számára. Ráadásul milyen jó érzés is villogtatni a tudásunkat más ismerőseink előtt.

Azt azért fontos leszögezni, hogy bár a legtöbb elnevezés valóban ugyanazt takarja mindegyik kávézónál, enyhe eltérések és a cég különlegességei a mi magabiztos tudásunkat is megbonyolíthatják. Ízbeli különbségek pedig egyértelműen előfordulhat, hiszen a kávézók igyekeznek a maguk arculatához és cégpolitikájukhoz mérten teljesíteni a vevők igényeit.

Ha csak a sima, tejnélküli feketét szeretnénk inni, akkor is több verzió közül választhatunk. Itthon a legelterjedtebb egyértelműen az eszpresszó, mely átlagosan 7 gramm kávéból készül , és 40 ml fogyasztható kávéitalt kapunk belőle. Ennek fele a riszrettó, lényegében a legkisebb adag, mely a hiedelemmel ellentétben kevés koffeint is tartalmaz. A kávé erősségét az extrakció időtartalma és a felhasznált kávé mennyisége határozza meg. A ristretto készül a legrövidebb idő alatt, így gyengébb az eszpresszó-nál. A doppio, vagyis a dupla eszpresszó már 14 gramm kávéból készül, igen erőteljes és koffeintartalmát tekintve is igen erős. Fontos ezért tudni, hogy a doppio és a hosszú kávé két külön kategória, mivel utóbbi esetén szintén egy eszpresszónyi adagot főzünk le, csak sokkal több vízzel. Az americano estén pedig – amit sokan csak „híg lötty”-nek csúfolnak - a presszó kávét öntik fel még több forró vízzel.

Aki viszont nem rajongója a sötét, színében igen csak fekete kávéknak, és szeretné kicsit megédesíteni, fellágyítani az italát, az számos tejjel készült verzióból válogathat. Az egyik legnépszerűbb, és talán bemutatni sem szükséges, a cappucino, mely esetén az eszpresszóhoz felhabosított tejet adnak, ⅓ presszó és ⅔ tejhab arányban. Ennél már kissé bonyolódik a helyzet a café latte és a latte macchiato körül, hiszen az összetevők egyeznek, a külcsíny és az elkészítés már különböző folyamatokat igényel. A café latte esetén az egy adag eszpresszóhoz öntik a meleg tejet és a vékony réteg tejhabot, a macchiato-nál azonban előbb a tej és a tejhab kerül a pohárba, kis várakozással – hogy a tej és a tejhab szépen elkülönüljön – a készítők lassan hozzáöntik a kávét is. Ezáltal egy hármas réteg jön létre, mely sokkal elegánsabbnak tűnhet. A melange esetén már biztosan elveszítjük a fonalat, pedig csak annyi a különlegessége, hogy a macchiatohoz hasonló kávé aljára egy kis adag méz is kerül. A mocha pedig csokiszirupot rejt az alján, sok-sok tejhabbal rejtve.

Sajnos ezzel még mindig nem ér véget a lista, hiszen a jegeskávék is hódítanak az utóbbi időben. A frappé az általánosan vett „jeges kávé”, hiszen kávé, tej, és a kávé összeturmixolásából áll, mely meleg napokon igazi lehűlést jelent. Sokan meglepődnek azonban, mikor vaníliafagylaltot is kapnak a poharuk aljára – az igazi café frappé valóban vaníliafagylalttal tetőzi az élményt. Aki azonban nem híve utóbbinak, kipróbálhatja a café bonbon-t, szintén jeges kávéhabbal, azonban egy réteg sűrített tejjel feldobva az ízt.

Ilyen biztos alapokkal és tudással már bátrabban választhatunk a kávéházak tengernyi kínálatából, a felszolgálók pedig biztosan megköszönik a hezitálás nélküli, könnyű választást.