Menü

Széthúzás egy csoportban, intézményben, családban

Nem könnyű egy csoport részének lenni, hiszen csak akkor válhat valaki tényleges taggá, ha valóban csoporttagnak is érzi magát. Mindehhez pedig kollektív tudat szükséges, amely a lehető legkülönbözőbb agyi területeket mozgatja meg, ezzel érzelmi hullámvasútra lökve a csoportok tagjait. És mivel egyszerre több ilyen felépítésű „szervezet” tagjai vagyunk, nehéz megőrizni az identitásunkat ebben a folyamatosan változó környezetben. Ebből pedig rendkívül nagy hatalmi harcok, konfliktusok alakulnak ki, melynek a legfőbb gyökere a nem létező vagy nem pontos önismeret. Így ahhoz, hogy könnyebben beilleszkedjünk, önmagunkkal kell tisztában lennünk legelőször is.

A másik fontos dolog, hogy nincs két egyforma csoport. A családunkkal szemben más viselkedési formák a megengedettek, mint a baráti körünkben vagy a munkahelyünkön. És semmiképpen sem tanácsos ezeket keverni. A szorosabb kötelék párosulhat lazább szabályokkal, amely abban az adott környezetben megállja a helyét, máshol viszont már kevésbé. A konfliktusok nagy része pedig eredhet a nem megfelelő viselkedésből, illetve az egyes viselkedésekről kiállított véleményekből. De akkor lássunk is konkrét példákat!

A család alatt érthetjük a szűk családot, ami szülőkből és testvérekből áll. Idealizált gondolat lenne, ha csak a hagyományos családokról beszélnénk, hiszen ez már egy ideje nem helytálló. Jelen helyzetben olyan tágan értelmezzük tehát a család fogalmát, amennyire csak lehet, ezzel kitérve minden, problémát generáló helyzetre. Kezdjük a szűk családdal: általánosságban itt a legnagyobb a kötődés, itt teljesedhet ki legjobban az egyéniség a csoport megbontása nélkül. És itt mondhatod el legszabadabban a véleményedet, ami a legtöbbször inkább átok, mint áldás. Tehát, ha nem jössz ki jól egy családtagoddal (aki lehet nagyon közeli vérrokon, vagy egy távolabbi is, például sógor), akkor szánj egy kis időt a gondolkodásra. Gondold végig, milyen érzelmeket, gondolatokat közvetítesz felé, és ha ezzel kész vagy, határozd el, hogy teljes mértékig pozitívan fogsz hozzáállni. Nem, ez nem egy teljesíthető ígéret, de keretet ad a viszonyotoknak. Ahhoz, hogy ne bántsd a másikat, néha elég az elhatározás, hogy nem akarod bántani. Vissza kell fognod a túl erős kritikákat, a túl szabados megfogalmazást, és áttérned a finom véleménynyilvánításra. Hiszen nem kell hazudnod vagy tagadnod ahhoz, hogy jó kapcsolatban legyetek, a kíméletes őszinteség sokkal jobb választás.

Egy munkahelyi környezet és egy iskolai osztály nagyon hasonló körülményeket teremt. Vannak bizonyos konvenciók, melyeket nem lehet kikerülni, de helyesen alkalmazkodni hozzájuk nem lehetetlen. Nem lehetsz olyan nyílt egy ilyen környezetben, mintha a családodban lennél, de muszáj, hogy adj valamit magadból, mert a zárkózottság és a kimért viselkedés bizalmatlanságot eredményez, ami kiváló táptalaj a széthúzásnak. Tehát, ha el akarod kerülni a munkahelyi/iskolai konfliktusokat, ahhoz az kell, hogy békére törekvő légy, de ne zárkózz be teljesen! Ha tiszta szándékokkal közelítesz a társaid felé, az meg fog térülni. Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy jegyezd meg, nem fog mindenki kedvelni téged, ahogy te sem fogsz mindenkit egyformán. Ha megjegyezted, fogadd is el, ugyanis ezen nem változtathatsz. De a nem-kedvelés nem feltétlenül szül konfliktusokat, hacsak nem az a célod. Kezeld helyén mások véleményét, ahogyan a sajátodat is, és próbálj mindenkinek egy kis jót adni, függetlenül bármilyen kontextustól. És ha most azt gondolod, hogy ettől tűrő-szenvedő alannyá kell válnod, tévedsz, hiszen megvan a helye és az ideje annak is, hogy kinyilvánítsd a nemtetszésedet. Egy bizonyos stílusban ez teljesen megengedhető.

A baráti körben pedig a legfontosabb szem előtt tartani a törődés szükségletét. Ha nem stimmel valami a munkahelyeden vagy a családodban, mindig a baráti kör fogja azt a biztonságot adni, amely során úgy érzed majd, hogy van egy háttered. Ha ez a háttér ingatag lábakon áll, nincs kölcsönös megbecsülés, az nagyon könnyen depresszióhoz vezethet. Ezért tehát nagyon fontos, hogy a baráti körödben mellőzz minden alakoskodást, és az első percektől fogva légy őszinte. Ezzel ugyanis elkerülheted az egyik leggyakoribb konfliktusforrást, a félreértéseket. És ez segít megelőzni akár éveken át húzódó sérelmeket. A barátaid ugyanúgy megérdemlik a megértést, ahogyan te is, de mindez csakis őszinteségből eredhet. A próbálkozás ebben az esetben is nagyon fontos.

Nincs tehát sem család, sem baráti kör, de még munkahely sem, ahol minden tökéletesen működne, vagy ahol ne lenne széthúzás. De a jó célért való erőfeszítések a legtöbb esetben megtérülnek, éppen ezért nem veszítünk semmit, ha jó kapcsolatra törekszünk.

Varga Ágnes Kata

Szülőnek lenni beteljesedés?

Vannak életcéljaink, legalábbis jó esetben. Több dolgot szeretnénk elérni, s ezek a dolgok az élet különböző területeihez kapcsolódnak. A családi élet és az ezt biztosító mögöttes egzisztencia sokak tervei között szerepel, de hogy ez maga az élet beteljesedése is lenne, nos, az egy vitatott kérdés.

Példaképek és negatív hősök

Más emberek élete mindig példa a számunkra. Valamilyen módon az előttünk járó emberek hatással vannak ránk, vagy azért, mert ellesünk tőlük néhány alkalmazandó technikát, vagy épp ellenkezőleg.

Tippek sorozatfüggőknek

"Nem vagyunk sorozatfüggők, csak szeretjük rendesen megnézni őket." Igen-igen, csak az új részt várjuk, csak ezt az évadot gyorsan megnézzük nem is foglalkozunk vele később... Ha ezek az önáltató mondatok frusztrációval töltenek el, akkor neked is jól jöhet néhány tipp a "leszokáshoz".

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.