Menü

A televíziós mesék és a gyerekek

Gyerekkoromban nagyon szerettem tévét nézni, úgy emlékszem akkoriban nagyon kedves mesék voltak, ma is gyakran keresem meg gyermekeimnek a Pumuklit, vagy a Hupikék Törpikéket, Mézga családot, Pom-pom kalandjait, Hófehérkét, Tom és Jerryt vagy a Magyar Népmeséket. Nem vagyok egy mai gyártmány, de a Süsüt és a Kockásfülű nyúl mellett az Atom Antit és a Gumimacik meséit is nagyon élveztem.

Ehhez képest ha most kapcsolok mesét a tévében, néha meglepődöm. Nagyon ritkán találok olyat, amelyet nyugodt szívvel a gyerekekre hagyhatok és nem kell időnként benéznem a konyhából, vajon miről is szól a történet, mennyit verekednek benne, milyen kardozós, lövöldözős jelenetekkel van tele, vagy netán valami túl modern animációs rettenetet néznek ennyire csendben?

Közhely, de épp ezért is igaz: manapság a televízió neveli a gyerekeket. Sok szülő borzasztóan leterhelt, vagy fáradt, vagy épp "nemtörődöm" és azért ülteti a készülék elé a lurkókat, de sok esetben a gyerekek megnövekedett igényei is közrejátszanak. Megértem azt a szülőt is, akinek hosszú munkanap után kevésbé fárasztó a televíziós mese bekapcsolása, mint saját történeteket kitalálni, filmet vetíteni, mondókázni a gyerekekkel, mindig izgalmas játékot keresni, folyton megújulni. Alkalmanként nem rossz dolog, ha kéznél van a tévékapcsoló.

A baj az, hogy a készüléken keresztül a gyerekek nem tudják megfelelően megszűrni a látott információkat, s az esetek többségében segítséget sem kapnak az információk helyes értelmezéséhez. A rosszul megválasztott mesék pedig szorongást, magatartási zavarokat, agressziót szülhetnek a későbbiekben.

A régi mesékben is voltak nyilván félelmetesebb elemek, de azokban mindig volt a végén levonható tanulság, s nem tartalmaztak annyi gonosz részt, mint némelyik modern mai történet, melyben nem biztos, hogy a "jó győz és elnyeri jutalmát".

A kisgyerekek még nem elég érettek a műsorok megválasztására, ez a felelősség a szülőket terheli. Megoldás lehet, ha folyamatosan teszteljük a gyermekműsorokat, legyünk naprakészek a mese világában, figyeljük meg a szövegét, szókincsét, van-e benne agresszív tartalom és főleg: a mese végén hogy érzi magát a gyermekünk, miként értelmezi a látottakat.

Hogy a televíziós mesenézésnek vajon vannak-e káros hatásai a gyerekek számára, erről hosszan lehetne érvelni és ellenérvelni. Azt gondolom, amíg a mértékletesség a fő szempont és a jól megválogatott meséket tartjuk szem előtt, - melyet a szülővel közösen meg lehet vitatni -, nem ártalmas a gyerekekre nézve.

A televízió sosem lehet központi hely, de alkalmanként nagyon jó szolgálatot tehet.

Ha pedig úgy gondoljuk, további élményekre vágyunk a mesék világát illetően s még naprakészebbek szeretnénk lenni, vagy engedni szeretnénk a gyermekünk nyomásának, válasszunk egy mindenkinek, minden szempontból megfelelő mesefilmet (ha van ilyen) és menjünk el közösen a családdal hétvégén az egyik moziba.

Mi megtettük, s míg a nagyfiam és apukája nagyon élvezte a mesét, addig a négyévesemmel a vetítés felénél kijöttünk, őt ugyanis sokkal jobban érdekelte a mozgólépcső.

Arctalan zaklatók

A cyberbullying, vagyis internetes zaklatás, már hosszú évek óta égető probléma, amely megoldása vagy törvényi szabályozása még mindig nincs teljesen tisztázva.

Reklámok és a gyermekkori elhízás

A legtöbb reklám valami olyan hirdet, ami hizlal, ami cukros, ami lisztes, vagy zsíros, vagy tele töménytelen kalóriával, ám mindenesetre gyors egészségtelen élvezettel, a következmények nélkül. Egy hatéves nem érti, miért kéne spenótot ennie, mikor a neki ott a boltban a tejszelet meg a mogyorókrémes keksz, sokkal finomabb, s kit érdekel egy alma, ha kaphatna pudingot is, meg chipszeket.

Érzelemmentes kapcsolatok kontra magány?

A biztonsági játékok mindig is szerves részét képezték a napjainknak. A kényelem és a változástól való félelem sok helyzetben uralkodik el a döntéseink felett, de manapság a párkapcsolatok terén is sűrűn találkozhatunk ezzel a jelenséggel.

Miért nem jó a hirtelen kezdett testedzés?

A járványhelyzet és a sport kapcsolatáról érdekes karikatúrát láttam a közösségi oldalon.
A fotó szerint, amikor nincs karantén mindenki otthon lustul a tévé előtt, amikor otthon kell(enne) maradni, mindenki sportol mindenfelé. Bár jó ez az új szokás, ám lehetne mindig így, maradhatnának az emberek fittek akkor is, amikor az élet visszatért a rendes kerékvágásba

A sok állás veszélyei

Sok állásnak azt nevezhetjük, ha valaki a munkaideje több, mint 60%-ában áll, munkáját állva végzi. Sokat állnak egy helyben a bolti eladók, a tanárok, a pultosok és pincérek, a futószalagnál dolgozók, a biztonsági őrök, a fodrászok, szakácsok és még sorolhatnánk. Ezeknél a foglalkozásoknál különösen fontos odafigyelni a sok állással járó életmód veszélyeire.