Menü

Hogyan ismerjük fel egyéni céljainkat?

Mi emberek rendszerint valamilyen cél eléréséért küzdünk. Úgy véljük, ha oda eljutunk, boldogok leszünk. Azt hisszük, van egy általános állapot, egy pont, mint a romantikus amerikai filmek végén, és onnantól kezdve már csak az önfeledt nyugalom és szeretet állapotában létezünk majd. Sajnos legtöbbször egy-egy cél elérése közel sem okoz akkora euforikus élményt, mint azt előzőleg elképzeltük. De ahelyett, hogy felismernénk, nemcsak a cél elérése a lényeg, hanem maga a folyamat, az út, ahogy oda eljutunk, rendszerint keresünk egy következő lépcsőfokot, amit megmászhatunk, és ez így folytatódik gyakran éveken vagy akár egy egész életen keresztül.

Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik célok felállítása nélkül élik mindennapjaikat?

Sokan megelégszenek a hétköznapi rutin követésével, és nem is igénylik, hogy nagyobb dolgokat vigyenek véghez. Vannak viszont olyan társaink, akik szeretnének látni, tenni valamit, de nem találják mi is az, amit igazán, odaadóan, szeretettel telten tudnának tenni.

Mit tehetnek őt, hogy egy kicsit közelebb kerüljenek céljaik megismeréséhez?

Néha úgy érezzük, szívesen válnánk tevékennyé valamiben, de nem tudjuk mi az a valami. Ez rányomhatja a bélyegét a mindennapjainkra. Gyakran előfordul az is, hogy bizonyos tevékenységekről tudjuk, hogy jók, akár előnyösek az egészségünkre vagy szórakoztatóak, szeretjük is őket csinálni, mégsem leljük benne akkora örömünket, mint ahogy azt eredetileg elképzeltük. Ezeket a tevékenységeket érdemes magunk mögött hagyni, és helyette olyanokat felkutatni, amelyekbe valóban bele tudunk feledkezni.

Fontos, hogy ha teszünk valamit, azt magunkért tegyük. Ne azért, mert egy kedves ismerősünk is ezzel foglalkozik. Próbáljunk ki új dolgokat, amit eddig esetleg furcsának vagy elérhetetlennek gondoltunk, az sem baj, ha nagyon távol áll tőlünk, vessük bele magunkat! Lehet, hogy pont így jutunk el egy egyéni célunk felismeréséhez. A tevékenység közben figyeljünk arra, hogy ha senki más nem befolyásolna annak elvégzésében, akkor is szívesen fognánk-e hozzá.

Olvassunk sokat! Akár könyvet, akár blogokat az interneten. Mások tapasztalatainak és élményeinek megismerése értékes forrás lehet önmagunk megismerésének folyamatában.

Ha folyamatos panaszkodáson kapjunk magunkat, gondolkodjunk el, mi az, ami nincs helyén az életünkben! Min szeretnénk változtatni, milyen a hozzáállásunk életünk egyes területeihez?

Ilyenkor érdemes meglátogatni a távol élő rokonainkat vagy barátainkat, ugyanis a drasztikus környezetváltozás mindig segít abban, hogy saját életünket kívülről legyünk képesek szemlélni, így bármilyen szükséges változásra jobb rálátásunk lehet. Arról nem is beszélve, hogy az új környezetben nagy valószínűséggel gyűjthetünk motivációt, lendületet elkövetkezendő feladataink végrehajtásához.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Miért fontos a szellőztetés télen?

Sokan reflexből azt mondják a januári szellőztetésre, hogy ilyenkor felesleges, hiszen hűvös van, emiatt sokszor nem érzik egy szobában a rossz levegőt. Ezáltal marad az, hogy a hideg időszakban csak nagyon rövid időre vagy egyáltalán ki sem nyitják az ablakot. Holott a friss levegő hiánya ilyenkor is komoly károkat okozhat.

Hogyan indítsuk pénzügyileg az új évet?

Január legtöbbször azzal a felismeréssel kezdődik, hogy az ünnepi időszak anyagilag megterhelő volt. A karácsonyi költekezés utórezgései ilyenkor csapódnak le igazán, amikor visszatér a hétköznapok ritmusa, a bankszámlán viszont nyomot hagytak az ajándékok, a vendégségek és az „egyszer belefér” döntések. Adódik a kérdés, hogy mit tehetünk ilyenkor a spórolás érdekében?

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.