Menü

Hogyan ismerjük fel egyéni céljainkat?

Mi emberek rendszerint valamilyen cél eléréséért küzdünk. Úgy véljük, ha oda eljutunk, boldogok leszünk. Azt hisszük, van egy általános állapot, egy pont, mint a romantikus amerikai filmek végén, és onnantól kezdve már csak az önfeledt nyugalom és szeretet állapotában létezünk majd. Sajnos legtöbbször egy-egy cél elérése közel sem okoz akkora euforikus élményt, mint azt előzőleg elképzeltük. De ahelyett, hogy felismernénk, nemcsak a cél elérése a lényeg, hanem maga a folyamat, az út, ahogy oda eljutunk, rendszerint keresünk egy következő lépcsőfokot, amit megmászhatunk, és ez így folytatódik gyakran éveken vagy akár egy egész életen keresztül.

Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik célok felállítása nélkül élik mindennapjaikat?

Sokan megelégszenek a hétköznapi rutin követésével, és nem is igénylik, hogy nagyobb dolgokat vigyenek véghez. Vannak viszont olyan társaink, akik szeretnének látni, tenni valamit, de nem találják mi is az, amit igazán, odaadóan, szeretettel telten tudnának tenni.

Mit tehetnek őt, hogy egy kicsit közelebb kerüljenek céljaik megismeréséhez?

Néha úgy érezzük, szívesen válnánk tevékennyé valamiben, de nem tudjuk mi az a valami. Ez rányomhatja a bélyegét a mindennapjainkra. Gyakran előfordul az is, hogy bizonyos tevékenységekről tudjuk, hogy jók, akár előnyösek az egészségünkre vagy szórakoztatóak, szeretjük is őket csinálni, mégsem leljük benne akkora örömünket, mint ahogy azt eredetileg elképzeltük. Ezeket a tevékenységeket érdemes magunk mögött hagyni, és helyette olyanokat felkutatni, amelyekbe valóban bele tudunk feledkezni.

Fontos, hogy ha teszünk valamit, azt magunkért tegyük. Ne azért, mert egy kedves ismerősünk is ezzel foglalkozik. Próbáljunk ki új dolgokat, amit eddig esetleg furcsának vagy elérhetetlennek gondoltunk, az sem baj, ha nagyon távol áll tőlünk, vessük bele magunkat! Lehet, hogy pont így jutunk el egy egyéni célunk felismeréséhez. A tevékenység közben figyeljünk arra, hogy ha senki más nem befolyásolna annak elvégzésében, akkor is szívesen fognánk-e hozzá.

Olvassunk sokat! Akár könyvet, akár blogokat az interneten. Mások tapasztalatainak és élményeinek megismerése értékes forrás lehet önmagunk megismerésének folyamatában.

Ha folyamatos panaszkodáson kapjunk magunkat, gondolkodjunk el, mi az, ami nincs helyén az életünkben! Min szeretnénk változtatni, milyen a hozzáállásunk életünk egyes területeihez?

Ilyenkor érdemes meglátogatni a távol élő rokonainkat vagy barátainkat, ugyanis a drasztikus környezetváltozás mindig segít abban, hogy saját életünket kívülről legyünk képesek szemlélni, így bármilyen szükséges változásra jobb rálátásunk lehet. Arról nem is beszélve, hogy az új környezetben nagy valószínűséggel gyűjthetünk motivációt, lendületet elkövetkezendő feladataink végrehajtásához.

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?