Menü

Hogyan ismerjük fel egyéni céljainkat?

Mi emberek rendszerint valamilyen cél eléréséért küzdünk. Úgy véljük, ha oda eljutunk, boldogok leszünk. Azt hisszük, van egy általános állapot, egy pont, mint a romantikus amerikai filmek végén, és onnantól kezdve már csak az önfeledt nyugalom és szeretet állapotában létezünk majd. Sajnos legtöbbször egy-egy cél elérése közel sem okoz akkora euforikus élményt, mint azt előzőleg elképzeltük. De ahelyett, hogy felismernénk, nemcsak a cél elérése a lényeg, hanem maga a folyamat, az út, ahogy oda eljutunk, rendszerint keresünk egy következő lépcsőfokot, amit megmászhatunk, és ez így folytatódik gyakran éveken vagy akár egy egész életen keresztül.

Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik célok felállítása nélkül élik mindennapjaikat?

Sokan megelégszenek a hétköznapi rutin követésével, és nem is igénylik, hogy nagyobb dolgokat vigyenek véghez. Vannak viszont olyan társaink, akik szeretnének látni, tenni valamit, de nem találják mi is az, amit igazán, odaadóan, szeretettel telten tudnának tenni.

Mit tehetnek őt, hogy egy kicsit közelebb kerüljenek céljaik megismeréséhez?

Néha úgy érezzük, szívesen válnánk tevékennyé valamiben, de nem tudjuk mi az a valami. Ez rányomhatja a bélyegét a mindennapjainkra. Gyakran előfordul az is, hogy bizonyos tevékenységekről tudjuk, hogy jók, akár előnyösek az egészségünkre vagy szórakoztatóak, szeretjük is őket csinálni, mégsem leljük benne akkora örömünket, mint ahogy azt eredetileg elképzeltük. Ezeket a tevékenységeket érdemes magunk mögött hagyni, és helyette olyanokat felkutatni, amelyekbe valóban bele tudunk feledkezni.

Fontos, hogy ha teszünk valamit, azt magunkért tegyük. Ne azért, mert egy kedves ismerősünk is ezzel foglalkozik. Próbáljunk ki új dolgokat, amit eddig esetleg furcsának vagy elérhetetlennek gondoltunk, az sem baj, ha nagyon távol áll tőlünk, vessük bele magunkat! Lehet, hogy pont így jutunk el egy egyéni célunk felismeréséhez. A tevékenység közben figyeljünk arra, hogy ha senki más nem befolyásolna annak elvégzésében, akkor is szívesen fognánk-e hozzá.

Olvassunk sokat! Akár könyvet, akár blogokat az interneten. Mások tapasztalatainak és élményeinek megismerése értékes forrás lehet önmagunk megismerésének folyamatában.

Ha folyamatos panaszkodáson kapjunk magunkat, gondolkodjunk el, mi az, ami nincs helyén az életünkben! Min szeretnénk változtatni, milyen a hozzáállásunk életünk egyes területeihez?

Ilyenkor érdemes meglátogatni a távol élő rokonainkat vagy barátainkat, ugyanis a drasztikus környezetváltozás mindig segít abban, hogy saját életünket kívülről legyünk képesek szemlélni, így bármilyen szükséges változásra jobb rálátásunk lehet. Arról nem is beszélve, hogy az új környezetben nagy valószínűséggel gyűjthetünk motivációt, lendületet elkövetkezendő feladataink végrehajtásához.

A délutáni, esti túlevés okai

Egész nap tartod magad, ügyesen eszel, mértékletesen, aztán hazaérve előbb vagy utóbb étel után nézel, és ott valami megborul. Elveszik a kontroll és jön a délutáni/esti túlevés.

A sikertelenség fő okai

Hazánkban az emberek átlagosan úgy élik az életüket, hogy céljaikat nem sikerül megvalósítaniuk, elégedetlenek a munkahelyükkel, rossznak ítélik meg az anyagi helyzetüket és úgy összességében nincsenek kiegyezve az életükkel. Ennek a fajta sikertelenségnek számtalan oka lehet, most mi az 5 leggyakoribbat emeljük ki.

Módszerek a hatékony tanuláshoz

A magyarok átlag életkora 75 környékére tehető. Ebből rosszabb esetben 8, jobb esetben pedig legalább 16 évet tanulással töltünk. Tanulni azonban nem mindenki szeret, és nem is egyenlő hatékonysággal tud. Egyes tanulási technikák és módszerek viszont bizonyítottan megkönnyítik a tanulást.

Őszi sporttippek

Javában benne vagyunk az őszben, a ködös reggelekben, az esősebb délutánokban, a capuccinos délelőttökben, de a hétvégi biciklizésekben, a napsütötte, erdei túrákban is tarkabarka levelek között. A szabadtéri sportolás legjobb időszaka.

Értelem és érzelem összehangolásának képessége

Feltehetjük a kérdést, hogy racionális embernek tartjuk magunkat, vagy gyakran elragadnak az érzelmeink? Milyen előnyökkel járhat, és miben korlátozhat, ha mindent az észérveknek rendelünk alá, illetve ha aszerint élünk, “amit a szívünk diktál”?