Mennyire jó eszköz a BMI testalkatunk meghatározására?

Napjaink egyik leggyakrabban emlegetett kérdése, illetve témája az elhízás. Tudjuk, hogy mi, magyarok Európa-bajnokok vagyunk, míg az amerikai kontinensen már az elhízás mértéke már csökkenő tendenciát mutat, az emberek inkább fogynak, mi pedig még mindig az élen járunk súlyfeleslegben.

Elszomorító a tény, hogy ha körbenézünk az utcán, mennyi egészségtelen testalkatú ember jön velünk szembe. Természetesen mindenki felírhatja a kifogások listájára a stresszes munkanapokat, az időhiányt, az egészségtelen étrendet, a rendszeres mozgás hiányát, és talán sorolhatnánk napestig. Valamiért azonban mégis vagyunk egy páran, akik kellő odafigyeléssel normális szinten tudjuk tartani a fizikumunkat (és itt nem a rubintrékás változatra gondolok!). :)

Amikor elemezni kezdjük testi adottságainkat, sokszor hívjuk segítségül a BMI-t (angolul Body Mass Index) vagy testtömeg kalkulátort, ami nagyon egyszerű, de frappáns módon egy táblázat alapján besorol minket egy kategóriába. Magasságunk és testtömegünk alapján dönti el, hogy kórosan soványak, normál testalkatúak, elhízottak vagy túlsúlyosak vagyunk-e. Sajnos nagyon sok weboldal is azt írja, hogy ezek az értékek életkortól és nemtől függetlenek. A legtöbb ilyen rendszer azonban megkülönbözteti a nőket a férfiaktól, viszont az életkort nem veszik figyelembe, pedig ha jobban belegondolunk, egy ugyanolyan „paraméterekkel” rendelkező 22 éves, illetve 65 éves ember nem feltétlenül tartozik ugyanabba a kategóriába. Ezek alapján is jó lenne ezeket a táblázatokat átalakítani, hiszen így a használók számára akár félrevezető is lehet.

Reménykedem abban, hogy a legtöbben alapvetően nem erre az egy értékre támaszkodva kezdenek el bármilyen, testalkatot átformáló folyamatot.

A BMI kitűnő eszköz, ha látni szeretnénk, valóban szükségünk van-e a fogyásra, és kicsit el akarunk szörnyülködni azon, mennyire elhanyagoltuk magunkat az utóbbi időszakban. Saját kategóriánk ösztönözhet minket az életmódváltásra.

A legveszélyesebb talán a kórosan sovány és a normál tartomány határa, ahová jómagam is tartozom. Egy-két kiló le vagy fel, és ingázom a két kategória között. Szemmel természetesen semmilyen változás nem figyelhető meg rajtam, és ami a saját megítélésemet illeti, legjobban akkor érzem magam a bőrömben, ha a kórosan sovány kategória felső tartományába sorol a rendszer. Azonban ha valaki hajlamos tartósan a kórosan sovány tartomány felé venni az irányt, figyelmeztessük, és tartsuk rajta a szemünket!

A konklúzió tehát, hogy azok után, hogy „bemértük” helyünket a rendszerben, gondoljuk át, nekünk melyik az a pont, ahol kitörő formában éreznénk magunkat – természetesen tartsuk magunkat az egészséges keretekhez – és próbáljuk meg ezt elérni! Az életmódváltás egy nehéz, de hosszútávon kifizetődő folyamat...