A szakítást követő legnehezebb időszak - a várakozás
- Dátum: 2017.06.16., 22:10
- érzés, fájdalom, hiány, időszak, kapcsolat, kérdés, megoldás, nehézség, párkapcsolat, pszichológia, szakítás, szorongás, válasz, veszteség
Amikor egy párkapcsolat véget ér, hirtelen az ismeretlennel találkozunk. A hiány, amit a veszteség okoz, arra vesz rá minket, hogy különböző okokat próbálunk találni, miért is lett vége a kapcsolatnak. Ilyenkor igyekszünk megismerni az ismeretlent. Úgy érezzük, kényelmetlen helyzetbe kerültünk. Olyan helyzetbe, ami elviselhetetlen, torz, üres, ijesztő, kétségbeejtő, amelyből mintha nem lenne kiút. Mintha nem lenne választásunk, merre haladjunk tovább. De próbáljunk értelmet adni annak, ami történik!
A hiányt olyan óriásinak érezzük, hogy nincs elég válasz a világon, amivel az űrt kitölthetnénk. Amikor a kimenetel nincs a kezünkben, válaszokra várni, valamint arra, hogy jobban érezzük magunkat, vagy hogy újra egyben legyünk - olyan, mintha élet-halál kérdése lenne. Megoldásra áhitozunk. Arra, hogy megértsük vagy meghatározzuk, mi is történik valójában, vagy mi történt, hiszen el akarjuk érni, hogy megkönnyebbülhessünk.
Ebben a várakozási időben a hiány érzésével karöltve az idő rendkívül lassan telik, és eközben ráadásul gondolatáradattal látjuk el magunkat, kérdéseket halmozunk fel arról, vajon hogyan fogunk ezen túljutni, mi fog történni velünk az elkövetkezendő időszakban.
Elkezdünk azon gondolkodni, vajon mi lenne, ha ismét együtt lennénk. Mert ha nem ez fog történni, akkor vajon mi garantálja, hogy a jövőben is érezhetjük még magunkat jól és szerethetünk? Nyilván nincs semmi és senki, aki meg tudná jósolni a jövőnket.
Fájdalmas tudni, hogy nem születik válasz hirtelen a feltett kérdéseinkre. A legnehezebb rész azonban a várakozás. Az a várakozás, ami szinte kibírhatatlan szorongással jár.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy nincs semmi, ami csillapítani tudná a hihetetlen méreteket öltő diszkomfort érzetünket. Rá kell viszont jönnünk arra, hogy nem várhatjuk el, hogy a válaszok kívülről érkezzenek. Jobb tudni, hogy ez csak egy átmeneti időszak, és ez az érzés elkerülhetetlen, amikor egy veszteség feldolgozásán munkálkodunk. Igyekezzünk elfogadni, hogy a fájdalom és a szomorúság ebben az időszakban hozzánk tartozik. Ezek az érzések ilyenkor a veszteségre adott természetes válaszaink, és ez az egyetlen módja annak, hogy túljussunk a nehéz időszakon.
Realizáljuk, hogy nincs az a mennyiségű gondolathalmaz, ami ki tudná tölteni a bennünk lakozó űrt, viszont ez segít abban, hogy később ismét önmagunk legyünk. Ha számolunk a valósággal, hogy abban a pillanatban fájdalommal küzdünk, az a valami! Elfogadni a valóságot - hogy együtt kell élnünk az ismeretlennel, ez fog minket átsegíteni.
Pszichológusok és más szakemberek gyakran hallják a következő kérdéseket:
- Mennyi ideig kell várnom? Mennyi ideig tart majd, hogy túljussak ezen?
- Tart, ameddig tart. - hallják leggyakrabban a választ.
Egyszerre mindig csak egy lépést tehetünk. Az aggódást és az idegeskedést tudjuk csillapítani például azzal, ha belegondolunk, hogyan éreztük magunkat tegnap vagy akár öt perccel ezelőtt. Csak a saját érzéseinkhez tudjuk mérni a változást. Mi élünk a saját bőrünkben, megvannak a saját élményeink és tapasztalataink, az egyéni fájdalmaink és kapcsolatainkat is egyedi módon értjük meg és értelmezzük.
Forrás: https://www.psychologytoday.com
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?