Élet negatív gondolatok nélkül
- Dátum: 2017.06.14., 12:42
- fejlődés, gondolat, gondolkodás, gondolkodásmód, kritikus, önfejlesztés, pozitivitás, pszichológia, vizualizáció
A negatív gondolatok feladásának ötlete valaki számára furának tűnhet. Azok számára, akik jóban vannak a "belső kritikusukkal", könnyű lehet ezt teljesíteni. De próbáljunk csak meg eltölteni egy órát úgy, hogy nem gondolunk vagy mondunk semmit rosszat magunkról vagy akár a testünkről!
A "hangos kritikusunk" a kis hang a fejünkben. Ismerős ez a fogalom? Reményeim szerint sokan tudják, miről írunk most. Tehát akkor... miért nem próbáljuk meg ignorálni azt a kis hangot? Aki azt mondja, hogy a testünk nem tökéletes? Vagy hogy nem vagyunk szerethetőek? Hogy ekkorra már előrébb kellene tartanunk a karrierünket illetően?
Akármilyen negatív gondolatot ajánl is az elménk magunkkal kapcsolatban, próbáljunk nem tudomást venni róla. Hallgattassuk el azt a hangot! Tekintsünk rá úgy, mintha egy, az égen áthaladó felhő lenne, és csak hagyjuk tovaszállni.
Abba kell hagynunk azt is, hogy kimondjuk a saját magunkról alkotott negatív gondolatokat. A legtöbben meg sem tudnák számolni, hányszor panaszkodtak valakinek a testükről, a hibáikról a barátaiknak vagy a családjuknak.
Igenis számít az, hogy mit mondunk magunknak és magunkról. Halljuk ezeket az állításokat, és érezzük a súlyukat. A pszichológiai elrendeződésünk részévé válik. E helyett inkább tegyük azt, hogy a negatív hangot átfordítjuk pozitív hangba, aminek pedig egészséges (és BOLDOG!) ráhatása lesz az életünkre.
Fontos, hogy emlékezzünk arra - mindegy hogy mellesleg milyen egészség-vezérelt céljaink vannak -, hogy az adott pillanatban mindig szépek és tökéletesek vagyunk. Minél hamarabb felismerjük ezt, annál hamarabb leszünk képesek elérni a kitűzött célunkat. Ha fogyókúrázunk, akkor sem a negatív gondolatok hadával győzzük meg magunkat, hogy leadjuk a felesleges 10-20 kilót. Mentálisan fel kell építenünk magunkat, hogy hatással legyünk a fejlődésünkre. Ezzel nemcsak a felesleges kilóktól szabadulunk majd meg, hanem más, régóta dédelgetett álmainkat is meg fogjuk tudni valósítani.
A folyamat egy csendes döntéssel kezdődik, amikor felismerjük a gondolatainkat, és aztán hagyjuk őket gyorsan elillanni - tényleg hasznos, ha találunk valami hozzá kapcsolódó vizuális képet, mint a fentebb említett felhő példa! A negatív gondolatokat le is locsolhatjuk egy tűzoltói locsolócsővel!
Ne analizáljunk túl! Ne gondoljunk túl semmit! Csak vegyük észre, hogy megjelent a gondolat, és aztán hagyjuk eloszlani. Helyettesítsük valami építő jellegű elképzeléssel.
Ahogy Yoko Ono mondta "Próbáld ki, hogy nem mondasz magadra semmit negatívat három napig, 45 napig, három hónapig. Nézd meg, mi történik az életeddel!"
Forrás: https://www.psychologytoday.com
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?