Menü

Élet negatív gondolatok nélkül

A negatív gondolatok feladásának ötlete valaki számára furának tűnhet. Azok számára, akik jóban vannak a "belső kritikusukkal", könnyű lehet ezt teljesíteni. De próbáljunk csak meg eltölteni egy órát úgy, hogy nem gondolunk vagy mondunk semmit rosszat magunkról vagy akár a testünkről!

A "hangos kritikusunk" a kis hang a fejünkben. Ismerős ez a fogalom? Reményeim szerint sokan tudják, miről írunk most. Tehát akkor... miért nem próbáljuk meg ignorálni azt a kis hangot? Aki azt mondja, hogy a testünk nem tökéletes? Vagy hogy nem vagyunk szerethetőek? Hogy ekkorra már előrébb kellene tartanunk a karrierünket illetően?

Akármilyen negatív gondolatot ajánl is az elménk magunkkal kapcsolatban, próbáljunk nem tudomást venni róla. Hallgattassuk el azt a hangot! Tekintsünk rá úgy, mintha egy, az égen áthaladó felhő lenne, és csak hagyjuk tovaszállni.

Abba kell hagynunk azt is, hogy kimondjuk a saját magunkról alkotott negatív gondolatokat. A legtöbben meg sem tudnák számolni, hányszor panaszkodtak valakinek a testükről, a hibáikról a barátaiknak vagy a családjuknak.

Igenis számít az, hogy mit mondunk magunknak és magunkról. Halljuk ezeket az állításokat, és érezzük a súlyukat. A pszichológiai elrendeződésünk részévé válik. E helyett inkább tegyük azt, hogy a negatív hangot átfordítjuk pozitív hangba, aminek pedig egészséges (és BOLDOG!) ráhatása lesz az életünkre.

Fontos, hogy emlékezzünk arra - mindegy hogy mellesleg milyen egészség-vezérelt céljaink vannak -, hogy az adott pillanatban mindig szépek és tökéletesek vagyunk. Minél hamarabb felismerjük ezt, annál hamarabb leszünk képesek elérni a kitűzött célunkat. Ha fogyókúrázunk, akkor sem a negatív gondolatok hadával győzzük meg magunkat, hogy leadjuk a felesleges 10-20 kilót. Mentálisan fel kell építenünk magunkat, hogy hatással legyünk a fejlődésünkre. Ezzel nemcsak a felesleges kilóktól szabadulunk majd meg, hanem más, régóta dédelgetett álmainkat is meg fogjuk tudni valósítani.

A folyamat egy csendes döntéssel kezdődik, amikor felismerjük a gondolatainkat, és aztán hagyjuk őket gyorsan elillanni - tényleg hasznos, ha találunk valami hozzá kapcsolódó vizuális képet, mint a fentebb említett felhő példa! A negatív gondolatokat le is locsolhatjuk egy tűzoltói locsolócsővel!

Ne analizáljunk túl! Ne gondoljunk túl semmit! Csak vegyük észre, hogy megjelent a gondolat, és aztán hagyjuk eloszlani. Helyettesítsük valami építő jellegű elképzeléssel.

Ahogy Yoko Ono mondta "Próbáld ki, hogy nem mondasz magadra semmit negatívat három napig, 45 napig, három hónapig. Nézd meg, mi történik az életeddel!"

Forrás: https://www.psychologytoday.com

Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.

Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.

Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!

Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.

Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?

A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.

„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?

Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.