Élhetünk idegeskedés nélkül
- Dátum: 2017.06.07., 23:00
- aggódás, gond, gondolat, idegeskedés, idegesség, kerülés, megoldás, nyereség, probléma, rejtőzés, stressz, tanács
Aggódás, idegesség, stressz, gondok – ezek mind olyan szavak, amelyekkel biztos ismeretséget kötöttünk már eddigi életünk során. Természetes, hogy megismerkedtünk ezekkel az érzelmekkel. Az aggódás egy olyan érzés, ami azt sugallja nekünk, hogy veszély közeledik, és ébernek kell lennünk, hogy bármelyik pillanatban készen álljunk a harcra vagy a menekülésre. A jó hír azonban, hogy az aggódás kezelhető!
Az aggódás érdekes élmény, amit nem mindig valódi események iránt érzünk. Rendszerint a bizonytalan kimenetellel rendelkező dolgok irányába támasztjuk ezt az érzést. Tehát ez a szó leír mindent, amitől félünk, hogy ESETLEG megtörténhet. Amikor ezekre a kimenetelekre gondolunk, még nagyon kicsi az esélye, hogy be fognak következni. Sokan azt gondolják, hogy bizonyos helyzetek vagy események okoznak számukra aggódást. Valójában azonban a saját gondolataink, értelmezésünk kreálja az érzést. Remekül hangzik azonban az a kijelentés, hogy hatalmunk van uralkodni saját gondolathalmazunk felett!
Néhány tanácsot foglalunk most össze.
1. Amikor idegeskedünk, aggódunk, a szimpatikus idegrendszerünk aktiválódik. Ez felelős a szívfrekvencia felgyorsításáért, agyunknak ez a területe hoz pillangókat a gyomrunkba és izzaszt meg minket. Ahhoz, hogy lenyugodjunk, aktiválnunk kell a paraszimpatikus idegrendszerünket, ami deaktiválja bennünk az aggódást, az idegességet. Ha idegeskedünk, álljunk meg egy pillanatra, vegyünk néhány mély lélegzetet kb. 3-5 alkalommal. 5 másodpercig lassan szívjuk be a levegőt, majd 5 másodpercen keresztül fújjuk ki!
2. Legyünk gondolatdetektívek! Tegyünk egy lépést hátra a gondolataink áradatából, és gondolkodjuk a gondolkodásunkról. Gyűjtsünk bizonyítékokat, mi az, ami támogatja az aggódó, idegeskedő gondolatokat.
3. Fontoljuk meg, milyen tanácsot adnánk másoknak, ha idegesnek látnánk őket. Lehet, hogy ezekkel a tanácsokkal saját magunkon is segíthetnénk?
4. A „Mi lenne, ha…” gondolatokat fordítsuk át „Mi van…” gondolatokra. Nézzük meg, mi történik éppen most. Meg fogunk lepődni, ha valóban azt nézzük, arra figyelünk, ami előttünk van.
5. Kerüljük el az elkerülést! Ha folyton kiiktatjuk ezeket a gondolatokat, sosem fogjuk tudni elengedni őket. Gondoljunk azokra a dolgokra, amelyek aggódóvá, idegessé tesznek minket. Azután gondoljunk valamire, ami csökkenti az aggódásunkat. Szembe merünk nézni azzal a dologgal, ami ilyen negatív érzéseket vált ki belőlünk, vagy inkább elrejtjük, tudomást sem veszünk róla? Ha a második opció a válaszunk, akkor bizony elkerülő magatartással reagálunk. Ez azt jelenti, hogy a testünk és az elménk csak egy módot ismer, amivel az idegeskedést elhessegetheti, az pedig a rejtőzés. Ismerős az a szituáció, amikor hallunk egy számot a rádióban, ami nagyon elnyeri a tetszésünket, ezért újra és újra meghallgatjuk, mígnem egy ugyanolyan sláger válik belőle, mint az összes többi. Mert megszokjuk. Ugyanígy szokjuk meg a rejtőzést is. Tehát ugyanez a helyzet az idegeskedéssel, az aggódással is.
6. Gyakran, amikor az aggódás vagy az idegeskedés szikrája kigyullad bennünk, csak fekete-fehérben látunk. Például, ha küldök egy SMS-t egy barátomnak, és ő nem válaszol azonnal, egyből arra gondolok, hogy ne, biztos utál engem. Ez egy nagyon világos példa. Van-e magyarázat arra, miért nem válaszol? Lemerült a telefonja, elfoglalt, a gyerekei elállították a telefonját?
7. Gondoljuk át, mit és mennyit nyerünk az ideges gondolatokból.
Ha az aggódás a legjobb barátunk, és elfelejtettük, a valóságban hogyan néz ki egy igaz barát, inkább hívjuk fel! :)
Forrás: http://psychprofessionals.com.au
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?
Hogyan küzdjünk a téli szorongás és depresszió ellen?
A hideg, rövid nappalok és a kevés természetes fény sok embert érintő problémát, a téli szorongást vagy depressziót okozhatnak. Bár a jelenség gyakran enyhébb formában jelentkezik, hosszabb távon jelentősen ronthatja az életminőséget.