Menü

Élhetünk idegeskedés nélkül

Aggódás, idegesség, stressz, gondok – ezek mind olyan szavak, amelyekkel biztos ismeretséget kötöttünk már eddigi életünk során. Természetes, hogy megismerkedtünk ezekkel az érzelmekkel. Az aggódás egy olyan érzés, ami azt sugallja nekünk, hogy veszély közeledik, és ébernek kell lennünk, hogy bármelyik pillanatban készen álljunk a harcra vagy a menekülésre. A jó hír azonban, hogy az aggódás kezelhető!

Az aggódás érdekes élmény, amit nem mindig valódi események iránt érzünk. Rendszerint a bizonytalan kimenetellel rendelkező dolgok irányába támasztjuk ezt az érzést. Tehát ez a szó leír mindent, amitől félünk, hogy ESETLEG megtörténhet. Amikor ezekre a kimenetelekre gondolunk, még nagyon kicsi az esélye, hogy be fognak következni. Sokan azt gondolják, hogy bizonyos helyzetek vagy események okoznak számukra aggódást. Valójában azonban a saját gondolataink, értelmezésünk kreálja az érzést. Remekül hangzik azonban az a kijelentés, hogy hatalmunk van uralkodni saját gondolathalmazunk felett!

Néhány tanácsot foglalunk most össze.

1. Amikor idegeskedünk, aggódunk, a szimpatikus idegrendszerünk aktiválódik. Ez felelős a szívfrekvencia felgyorsításáért, agyunknak ez a területe hoz pillangókat a gyomrunkba és izzaszt meg minket. Ahhoz, hogy lenyugodjunk, aktiválnunk kell a paraszimpatikus idegrendszerünket, ami deaktiválja bennünk az aggódást, az idegességet. Ha idegeskedünk, álljunk meg egy pillanatra, vegyünk néhány mély lélegzetet kb. 3-5 alkalommal. 5 másodpercig lassan szívjuk be a levegőt, majd 5 másodpercen keresztül fújjuk ki!

2. Legyünk gondolatdetektívek! Tegyünk egy lépést hátra a gondolataink áradatából, és gondolkodjuk a gondolkodásunkról. Gyűjtsünk bizonyítékokat, mi az, ami támogatja az aggódó, idegeskedő gondolatokat.

3. Fontoljuk meg, milyen tanácsot adnánk másoknak, ha idegesnek látnánk őket. Lehet, hogy ezekkel a tanácsokkal saját magunkon is segíthetnénk?

4. A „Mi lenne, ha…” gondolatokat fordítsuk át „Mi van…” gondolatokra. Nézzük meg, mi történik éppen most. Meg fogunk lepődni, ha valóban azt nézzük, arra figyelünk, ami előttünk van.

5. Kerüljük el az elkerülést! Ha folyton kiiktatjuk ezeket a gondolatokat, sosem fogjuk tudni elengedni őket. Gondoljunk azokra a dolgokra, amelyek aggódóvá, idegessé tesznek minket. Azután gondoljunk valamire, ami csökkenti az aggódásunkat. Szembe merünk nézni azzal a dologgal, ami ilyen negatív érzéseket vált ki belőlünk, vagy inkább elrejtjük, tudomást sem veszünk róla? Ha a második opció a válaszunk, akkor bizony elkerülő magatartással reagálunk. Ez azt jelenti, hogy a testünk és az elménk csak egy módot ismer, amivel az idegeskedést elhessegetheti, az pedig a rejtőzés. Ismerős az a szituáció, amikor hallunk egy számot a rádióban, ami nagyon elnyeri a tetszésünket, ezért újra és újra meghallgatjuk, mígnem egy ugyanolyan sláger válik belőle, mint az összes többi. Mert megszokjuk. Ugyanígy szokjuk meg a rejtőzést is. Tehát ugyanez a helyzet az idegeskedéssel, az aggódással is.

6. Gyakran, amikor az aggódás vagy az idegeskedés szikrája kigyullad bennünk, csak fekete-fehérben látunk. Például, ha küldök egy SMS-t egy barátomnak, és ő nem válaszol azonnal, egyből arra gondolok, hogy ne, biztos utál engem. Ez egy nagyon világos példa. Van-e magyarázat arra, miért nem válaszol? Lemerült a telefonja, elfoglalt, a gyerekei elállították a telefonját?

7. Gondoljuk át, mit és mennyit nyerünk az ideges gondolatokból.

Ha az aggódás a legjobb barátunk, és elfelejtettük, a valóságban hogyan néz ki egy igaz barát, inkább hívjuk fel! :)

Forrás: http://psychprofessionals.com.au

Tippek sorozatfüggőknek

"Nem vagyunk sorozatfüggők, csak szeretjük rendesen megnézni őket." Igen-igen, csak az új részt várjuk, csak ezt az évadot gyorsan megnézzük nem is foglalkozunk vele később... Ha ezek az önáltató mondatok frusztrációval töltenek el, akkor neked is jól jöhet néhány tipp a "leszokáshoz".

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Nemcsak támogató szülők léteznek

A szülők szeretete, nevelése és támogatása nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk – mondják sokan. A pszichológia jeles képviselői valamennyien egyetértenek abban, hogy a szülőkkel való kapcsolat és a szülők hatása meghatározza a személyiségünket. De ez nem mindig pozitív hatás.

A megalkuvás lélektana

Bonyolult rendszerünk számtalan önvédelmi mechanizmust alkot magának, s ezek a mechanizmusok könnyen alakulnak át szokássá. A megalkuvás is egy olyan cselekedet, amelyet annál könnyebben teszünk meg, minél többször van rá szükség.