Változtasd meg önmagad, és a világ is megváltozik!
Hacsak nem reformáljuk meg önmagunkat, lehetetlen, hogy rajtunk kívülállókon változást idézzünk elő. Amikor a saját személyiségünket felemeljük, felemeljük az egész világot.
A Vedanta a tudás tetőpontja. Ez egy ősi indiai filozófia, amely az élet alapvető kérdéseire igyekszik választ adni. Amikor a Vedanta-t terjeszteni kezdték, Swami Parthasarathy az anglikán püspök sírkövén szereplő szavakat idézte:
„Amikor fiatal és szabad voltam, a képzeletem nem ismert határokat, arról álmodtam, hogy meg fogom változtatni a világot. Ahogy idősebb és bölcsebb lettem, felfedeztem, hogy a világ nem fog megváltozni, így leadtam az elvárásaimból, és elhatároztam, hogy csak az országomat fogom megváltoztatni.
De az is állhatatosnak tűnt.
Ahogy életem alkonyába kerültem, utolsó elkeseredett kísérletként próbát tettem arra, hogy megváltoztassam a családomat, azokat, akik a legközelebb álltak hozzám, de ajjajj, egyikük sem változott.
És most, ahogy a halálos ágyamon fekszem, hirtelen rájöttem: Ha először magamat változtattam volna meg, utána megváltoztathattam volna a családomat is.
Az ebből gyűjtött inspirációból és ösztönzésből képes lehettem volna jobbá tenni az országomat, és ki tudja, talán megváltoztathattam volna az egész világot.”
Ez egy másik idézetet is magával vonz, ami Swami Rama Tirtha-tól származik:
„Az élet a magokból nő, belülről és nem kívülről. Itt van egy élő mag, egy kicsi embrió, az élet van ott, ki fog nőni belőle, lehet, hogy beletelik egy kis időbe, de valódi élet lesz és nem ámítás.”
Ezzel a tanító arra akar emlékeztetni minket, hogy a spirituális út önmagunkból indul. Hacsak nem reformáljuk meg önmagunkat, lehetetlen, hogy rajtunk kívülállókon változást idézzünk elő. Amikor a saját személyiségünket felemeljük, felemeljük az egész világot.
Rama Tirtha ezt írja:
„… a világ egy nagy, merev test és ez egy olyan test, mint az asztal egy sarka vagy pontja. Ha ezt az egy pontot megragadjuk, ha felemeljük, ha feltartjuk, ha egyesítjük, az egész világ meg lesz tisztítva, az egész világ meg lesz mozdítva, mert az egész világ egy merev, szilárd test, mint az asztal.”
Fontos, hogy küzdjünk azért, hogy a világ egy jobb hely legyen, de a megértés, hogy a világot fejlesztjük, elsősorban saját magunk értékét növeli.
Minél jobban függünk a külső cégektől, ügynökségektől és szervezetektől, amelyek megváltoztatják a világot, annál kevésbé leszünk elégedettek. Keresőként kötelességünk, hogy higgyünk az önvalónkban, a bennünk rejlő erőben. Amikor függetlenek vagyunk, de a változás már bennünk van, igazi szabadságot nyerünk, amelyet nem befolyásolnak külső körülmények. Először meg kell tanulnunk meggyógyítani saját magunkat.
Az a pillanat, amikor a figyelmünket kifelé fordítjuk, hogy megreformáljuk az elgyengült világot, az a pillanat, amikor saját magunkat elkülönítjük a világtól. Viszont ezzel meg is erősítjük egocentrikus valónkat, hogy nagy reformerek vagyunk, akik segítenek a szegény világon. Amikor a saját kimerült állapotunkat gyógyítjuk, lelkileg gazdagodunk belül, akkor automatikusan segítünk és felemelünk másokat is.
A Vedanta azt kérdezi tőlünk: „Miért kellene a világnak olyan szegénynek lennie, hogy a segítségünket kérje?
Induljunk belülről, találjuk meg a bőséget belül, és a világ természetes úton fogja azt felsokszorozni. Abban a pillanatban, amikor tele vagyunk energiával, élettel és az erő csak úgy árad belőlünk. Hitet adhatunk a világnak.
Az ego az, ami azt állítja: „Segítenem kell.” A Vedanta arra tanít, hogy legyünk olyanok, mint a nap. A nap adja az éltető erőt és az összes energiát a világnak egoizmus nélkül, önzetlenül. A nap jelenti a fényt, az energiát, a cselekvést, a pezsgést mindenki felé, csupán azzal, hogy létezik. Nem teszi közhírré, hogy létezik, nem posztolja a Facebookra. Életet ad a földnek anélkül, hogy bármit várna cserébe. A nap saját maga éli az életét, és így ad fényt mindenkinek.
Ahogy Rama Tirtha mondja:
„Csak azzal törődjünk, hogy mézet termeljünk a szívünkben, a tudás összes rózsáját megtermeljük önmagunkban, és akkor minden jönni fog, semmire sem lesz szükségünk, nem akarunk majd semmit.”
Forrás: vedantala.org
Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?
Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.
Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!
Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.
Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?
A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.
„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?
Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.
Hogyan győzd le a vasárnapi szorongást?
Sokan már hétvégén azt érzik, hogy összeszorul a gyomruk a közelgő hétfő miatt. Ilyenkor ez az időszak nem az energiagyűjtésről, hanem az aggódásról szól. Pedig néhány egyszerű szemléletváltással és apró szokással könnyebbé tehetjük a hét lezárását, ezáltal a kezdete sem tűnik olyan ijesztőnek és lehangolónak. A pihenőnap akkor lesz teljes, ha megtanuljuk a benne rejlő lehetőségeket kihasználni.