Változtasd meg önmagad, és a világ is megváltozik!
Hacsak nem reformáljuk meg önmagunkat, lehetetlen, hogy rajtunk kívülállókon változást idézzünk elő. Amikor a saját személyiségünket felemeljük, felemeljük az egész világot.
A Vedanta a tudás tetőpontja. Ez egy ősi indiai filozófia, amely az élet alapvető kérdéseire igyekszik választ adni. Amikor a Vedanta-t terjeszteni kezdték, Swami Parthasarathy az anglikán püspök sírkövén szereplő szavakat idézte:
„Amikor fiatal és szabad voltam, a képzeletem nem ismert határokat, arról álmodtam, hogy meg fogom változtatni a világot. Ahogy idősebb és bölcsebb lettem, felfedeztem, hogy a világ nem fog megváltozni, így leadtam az elvárásaimból, és elhatároztam, hogy csak az országomat fogom megváltoztatni.
De az is állhatatosnak tűnt.
Ahogy életem alkonyába kerültem, utolsó elkeseredett kísérletként próbát tettem arra, hogy megváltoztassam a családomat, azokat, akik a legközelebb álltak hozzám, de ajjajj, egyikük sem változott.
És most, ahogy a halálos ágyamon fekszem, hirtelen rájöttem: Ha először magamat változtattam volna meg, utána megváltoztathattam volna a családomat is.
Az ebből gyűjtött inspirációból és ösztönzésből képes lehettem volna jobbá tenni az országomat, és ki tudja, talán megváltoztathattam volna az egész világot.”

Ez egy másik idézetet is magával vonz, ami Swami Rama Tirtha-tól származik:
„Az élet a magokból nő, belülről és nem kívülről. Itt van egy élő mag, egy kicsi embrió, az élet van ott, ki fog nőni belőle, lehet, hogy beletelik egy kis időbe, de valódi élet lesz és nem ámítás.”
Ezzel a tanító arra akar emlékeztetni minket, hogy a spirituális út önmagunkból indul. Hacsak nem reformáljuk meg önmagunkat, lehetetlen, hogy rajtunk kívülállókon változást idézzünk elő. Amikor a saját személyiségünket felemeljük, felemeljük az egész világot.
Rama Tirtha ezt írja:
„… a világ egy nagy, merev test és ez egy olyan test, mint az asztal egy sarka vagy pontja. Ha ezt az egy pontot megragadjuk, ha felemeljük, ha feltartjuk, ha egyesítjük, az egész világ meg lesz tisztítva, az egész világ meg lesz mozdítva, mert az egész világ egy merev, szilárd test, mint az asztal.”
Fontos, hogy küzdjünk azért, hogy a világ egy jobb hely legyen, de a megértés, hogy a világot fejlesztjük, elsősorban saját magunk értékét növeli.
Minél jobban függünk a külső cégektől, ügynökségektől és szervezetektől, amelyek megváltoztatják a világot, annál kevésbé leszünk elégedettek. Keresőként kötelességünk, hogy higgyünk az önvalónkban, a bennünk rejlő erőben. Amikor függetlenek vagyunk, de a változás már bennünk van, igazi szabadságot nyerünk, amelyet nem befolyásolnak külső körülmények. Először meg kell tanulnunk meggyógyítani saját magunkat.
Az a pillanat, amikor a figyelmünket kifelé fordítjuk, hogy megreformáljuk az elgyengült világot, az a pillanat, amikor saját magunkat elkülönítjük a világtól. Viszont ezzel meg is erősítjük egocentrikus valónkat, hogy nagy reformerek vagyunk, akik segítenek a szegény világon. Amikor a saját kimerült állapotunkat gyógyítjuk, lelkileg gazdagodunk belül, akkor automatikusan segítünk és felemelünk másokat is.
A Vedanta azt kérdezi tőlünk: „Miért kellene a világnak olyan szegénynek lennie, hogy a segítségünket kérje?
Induljunk belülről, találjuk meg a bőséget belül, és a világ természetes úton fogja azt felsokszorozni. Abban a pillanatban, amikor tele vagyunk energiával, élettel és az erő csak úgy árad belőlünk. Hitet adhatunk a világnak.
Az ego az, ami azt állítja: „Segítenem kell.” A Vedanta arra tanít, hogy legyünk olyanok, mint a nap. A nap adja az éltető erőt és az összes energiát a világnak egoizmus nélkül, önzetlenül. A nap jelenti a fényt, az energiát, a cselekvést, a pezsgést mindenki felé, csupán azzal, hogy létezik. Nem teszi közhírré, hogy létezik, nem posztolja a Facebookra. Életet ad a földnek anélkül, hogy bármit várna cserébe. A nap saját maga éli az életét, és így ad fényt mindenkinek.
Ahogy Rama Tirtha mondja:
„Csak azzal törődjünk, hogy mézet termeljünk a szívünkben, a tudás összes rózsáját megtermeljük önmagunkban, és akkor minden jönni fog, semmire sem lesz szükségünk, nem akarunk majd semmit.”
Forrás: vedantala.org
Nem tudok lefogyni, pedig szeretnék – A fogyás pszichés akadályai
Sokan érzik úgy, hogy minden vágyuk a fogyás, mégsem képesek tartós eredményt elérni. Hiába az elhatározás, a diéta és a motiváció, valami újra és újra megakadályozza az életmódváltást. A fogyás pszichés akadályai gyakran jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban. De miért olyan nehéz lefogyni, ha valóban szeretnénk?
Mit tehetünk a demencia ellen? A megelőzés már jóval idősebb kor előtt elkezdődhet
A demencia sok család számára már nem egy távoli, ismeretlen betegség. Elég csak egy idős hozzátartozóra gondolni, aki korábban mindenre emlékezett, pontosan tudta, mikor kinek van a születésnapja, vagy éppen ugyanazt a történetet mesélte el újra és újra – aztán egyszer csak bizonytalanná váltak ezek az emlékek. Ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, vajon lehetett volna-e bármit tenni korábban, és mi az, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük szellemi frissességünket.
Így állítható meg a túlevés ördögi köre
A hirtelen ránk törő, csillapíthatatlan falási roham könnyen túlevéshez vezethet. A háttérben többféle ok állhat, az alváshiánytól és a rendszertelen napirendtől egészen a stresszig.
Digitális demencia – erre figyelj
A demencia szót sajnos sokan ismerik, de rohanó világunkkal sajnos ennek is újabb fajtájával kell sokaknak szembenézni.
Miért érzünk bűntudatot, amikor pihenünk?
Van, aki egy hosszú, fárasztó nap után sem tud egyszerűen leülni. Ha végre lenne egy kis szabadideje, rögtön eszébe jut, hogy még el lehetne mosogatni, válaszolni kellene egy üzenetre, rendet lehetne rakni, dolgozni vagy elintézni valamit. A pihenés pedig nem megnyugvást, hanem furcsa bűntudatot hoz.