Menü

Előttünk a megoldás, és mégsem élünk vele...

Életünk nehéz helyzeteiben, kríziseiben tanácstalanul állunk: mit is tehetnénk? Kétségbeesve keressük a megoldást, és mégis, amikor előttünk a lehetőség, akkor egyszerűen képtelenek vagyunk megragadni. Mintha éhesen ácsorognánk, és képtelenek volnánk elvenni a kiflit attól, aki odanyújtja számunkra. Vegyük végig, hogy miért ilyen az ember, hogy mi is az oka ennek a típikus reakciónak.

A hitetlen vasdoboz

Képtelenek vagyunk áttörni a saját nézeteinket. Ha az a szemléletmódunk, hogy minket senki sem szeret, senki sem sajnál és nem segíthet rajtunk senki a világon, akkor az odanyújtott kifli létezését egyszerűen nem hisszük el. Ez lehetetlen! - vágjuk rá könnyedén, noha ott van az orrunk előtt. A magyar nyelv szépen kifejezi ezt az állapotot, hogy valaki képtelen elfogadni a segítséget, vagy az újfajta nézőpontokat: kép-telen, tehát nincs képe róla, nem tudja, elKÉPzelni. Mintha egy vasdoboz rabságában élnénk, melynek a falát nem tudjuk áttörni, pedig a falat csak a hitrendszerünk hegesztette be.

Láthatjuk, hogy ilyenkor az elménk az, ami korlátok között tart bennünket, nem pedig a valóság. Ez pedig gyakoribb, mint hinnénk. Az élethelyzetek természetesen nem ilyen egyértelműek, mint az elénk nyújtott kifli. Mégis hajlamosak vagyunk nemet mondani a lehetőségekre és elutasítani azokat valamilyen általunk észszerűnek gondolt magyarázattal.

Magyarázat mindig van

De gondoljunk bele: nincs olyan dolog, ahol ne tudnánk valamilyen kifogással, magyarázattal élni. Nincs időnk, kedvünk, pénzünk és még sorolhatnánk. Az nem is merül fel bennünk, hogy ha valamit igazán szeretnénk, akkor a megoldások esetleg olyan úton érkezhetnek hozzánk, ahol nem is várjuk. Még mindig a kiflin évődve, nem a boltban vagy a pékségben vesszük meg, hanem kapjuk valakitől. Ne feledjük, a világ legnagyobb rejtélyei, legnagyobb találmányai esetén szinte kivétel nélkül valami elsőre döbbenetes megoldás vagy eszméletlen összefüggés született.

Elengedni a korlátokat

Ehhez persze bátorság és nyitottság kell - a vasdoboz feltöréséhez, amelyet hitrendszerünkben létrehoztunk. Olyan ez, mint amikor először megtanulunk járni vagy biciklizni. Egyszer el kell engedni a kezet vagy a biztosító támasztékot és szabadon utunkra indulni. Lehet, hogy egy-egy eséssel jár, de különben soha nem tanulnánk meg, és sosem fedeznénk fel a bennünk és a környezetünkben rejlő lehetőséget. Döbbenetes belegondolni, hogy az életünket korlátozó tényezőket mi magunk építettük oda, vagy legalábbis valamilyen oknál fogva mi magunk ragaszkodunk hozzájuk - még ha ennek nem is vagyunk tudatában.

Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.

Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!

Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.

Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?

A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.

„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?

Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.

Hogyan győzd le a vasárnapi szorongást?

Sokan már hétvégén azt érzik, hogy összeszorul a gyomruk a közelgő hétfő miatt. Ilyenkor ez az időszak nem az energiagyűjtésről, hanem az aggódásról szól. Pedig néhány egyszerű szemléletváltással és apró szokással könnyebbé tehetjük a hét lezárását, ezáltal a kezdete sem tűnik olyan ijesztőnek és lehangolónak. A pihenőnap akkor lesz teljes, ha megtanuljuk a benne rejlő lehetőségeket kihasználni.