Menü

Előttünk a megoldás, és mégsem élünk vele...

Életünk nehéz helyzeteiben, kríziseiben tanácstalanul állunk: mit is tehetnénk? Kétségbeesve keressük a megoldást, és mégis, amikor előttünk a lehetőség, akkor egyszerűen képtelenek vagyunk megragadni. Mintha éhesen ácsorognánk, és képtelenek volnánk elvenni a kiflit attól, aki odanyújtja számunkra. Vegyük végig, hogy miért ilyen az ember, hogy mi is az oka ennek a típikus reakciónak.

A hitetlen vasdoboz

Képtelenek vagyunk áttörni a saját nézeteinket. Ha az a szemléletmódunk, hogy minket senki sem szeret, senki sem sajnál és nem segíthet rajtunk senki a világon, akkor az odanyújtott kifli létezését egyszerűen nem hisszük el. Ez lehetetlen! - vágjuk rá könnyedén, noha ott van az orrunk előtt. A magyar nyelv szépen kifejezi ezt az állapotot, hogy valaki képtelen elfogadni a segítséget, vagy az újfajta nézőpontokat: kép-telen, tehát nincs képe róla, nem tudja, elKÉPzelni. Mintha egy vasdoboz rabságában élnénk, melynek a falát nem tudjuk áttörni, pedig a falat csak a hitrendszerünk hegesztette be.

Láthatjuk, hogy ilyenkor az elménk az, ami korlátok között tart bennünket, nem pedig a valóság. Ez pedig gyakoribb, mint hinnénk. Az élethelyzetek természetesen nem ilyen egyértelműek, mint az elénk nyújtott kifli. Mégis hajlamosak vagyunk nemet mondani a lehetőségekre és elutasítani azokat valamilyen általunk észszerűnek gondolt magyarázattal.

Magyarázat mindig van

De gondoljunk bele: nincs olyan dolog, ahol ne tudnánk valamilyen kifogással, magyarázattal élni. Nincs időnk, kedvünk, pénzünk és még sorolhatnánk. Az nem is merül fel bennünk, hogy ha valamit igazán szeretnénk, akkor a megoldások esetleg olyan úton érkezhetnek hozzánk, ahol nem is várjuk. Még mindig a kiflin évődve, nem a boltban vagy a pékségben vesszük meg, hanem kapjuk valakitől. Ne feledjük, a világ legnagyobb rejtélyei, legnagyobb találmányai esetén szinte kivétel nélkül valami elsőre döbbenetes megoldás vagy eszméletlen összefüggés született.

Elengedni a korlátokat

Ehhez persze bátorság és nyitottság kell - a vasdoboz feltöréséhez, amelyet hitrendszerünkben létrehoztunk. Olyan ez, mint amikor először megtanulunk járni vagy biciklizni. Egyszer el kell engedni a kezet vagy a biztosító támasztékot és szabadon utunkra indulni. Lehet, hogy egy-egy eséssel jár, de különben soha nem tanulnánk meg, és sosem fedeznénk fel a bennünk és a környezetünkben rejlő lehetőséget. Döbbenetes belegondolni, hogy az életünket korlátozó tényezőket mi magunk építettük oda, vagy legalábbis valamilyen oknál fogva mi magunk ragaszkodunk hozzájuk - még ha ennek nem is vagyunk tudatában.

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Nemcsak támogató szülők léteznek

A szülők szeretete, nevelése és támogatása nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk – mondják sokan. A pszichológia jeles képviselői valamennyien egyetértenek abban, hogy a szülőkkel való kapcsolat és a szülők hatása meghatározza a személyiségünket. De ez nem mindig pozitív hatás.

A megalkuvás lélektana

Bonyolult rendszerünk számtalan önvédelmi mechanizmust alkot magának, s ezek a mechanizmusok könnyen alakulnak át szokássá. A megalkuvás is egy olyan cselekedet, amelyet annál könnyebben teszünk meg, minél többször van rá szükség.

Az érzelmi megcsalásról

Hol a határ a férfi és nő közötti szoros barátság és az érzelmi megcsalás között? Nehéz megmondani, éppen ezért gyakran maga a megcsaló fél sincs tisztában vele, hogy viselkedésével a párkapcsolatát veszélyezteti.