Fedél Nélkül, a hajléktalanok lapja

Tavaly a szenteste előtti délutánon a barátommal a városban sétáltunk, amikor egy hajléktalan férfi jött oda hozzánk. Megálltunk és meghallgattuk. Hallottam már korábban is a Fedél Nélkül című magazinról, láttam az FN feliratot a terjesztők kezében lévő újságokon. Tudtam, hogy ez a hajléktalanok lapja, ők írnak bele cikkeket, interjúkat készítenek, kiállításokon vesznek részt, például a sajátjukon, amit valaki megszervez nekik.

Odajött hozzánk ez a férfi, kicsit büdös és koszos is volt. A terjesztők legtöbbször zöld láthatósági mellényt viselnek, így könnyebb őket észrevenni. Kérte, hogy vegyünk tőle egy-két lapot, hiszen már a szilveszteri kiadás is megjelent! Megvettük tőle a karácsonyi és a szilveszteri lapszámot is, boldog ünnepeket kívántunk egymásnak, majd távozott. Az újság ára egyébként annyi, amennyit az ember rászán, és a befolyó összeget a terjesztők teljes mértékben saját magukra költhetik, hiszen már előzetesen vásárolják meg a lapszámokat, amiket utána eladnak. Egy számért 30 ft-ot fizetnek, és minimum 10-et kell megvenniük egyszerre.

A lap szerkesztősége a hét minden munkanapján nyitva van, és rendelkezésükre áll, folyamatosan kapcsolatot tartanak a terjesztőkkel és az alkotókkal. Rengeteg munka tartozik egy ilyen rendszer fenntartásához, így az önkénteseket is szívesen fogadják, többek között például szervezési feladatok elvégzésére. A lap történetéről itt olvashatunk.

Visszatérve a történetemhez: karácsony tájékán 200 ft-ot fizettünk a két lapszámért, melyet hazafelé a vonaton el is olvastam. Abban az időszakban az ember szívét még jobban megmelengetik ezek a történetek, többet segítünk, empatikusabbak vagyunk, de sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek az emberek az év minden napján az utcán próbálják meg menedzselni az életüket ilyen-olyan bevételekből. Sokan közülük tevékenyek, érdeklődőek, olvasnak, művelődnek, és dolgoznának is, ha valamiből el tudnák kezdeni az életüket felépíteni.

Fontos, hogy ne csak a rossz hírekre összpontosítsunk a hajléktalanokkal kapcsolatban, például hogy esetleg tbc-sek, és ha ránk köhögnek, mi is elkaphatjuk. Valóban, sokan betegeskednek, de a tbc terjedése nem ilyen módon történik. A hivatalos elmélet szerint, ha 8 órát töltünk egy tbc-s ember közelében úgy, hogy ő tőlünk 2 méterrere van, akkor van esélyünk elkapni a fertőzést. Ebből következik, hogy ha heti kétszer megállunk a Bajcsy-Zsilinszky út kapubejárójában alvó bácsinál, hogy adjunk neki egy százast, az egészségünk nem fogja kárát látni, a lelki töltet, a segítség érzése viszont a miénk lesz, a szívünkbe zárhatjuk.

Ne feledjük sosem, hogy ne ítélkezzünk addig, míg nem kerültünk a másik ember helyébe, mert sosem tudjuk, hogy jutott oda, és mi mit tennénk, vagy inkább mit lennénk képesek tenni az ő helyzetében.