Menü

Média kontra valóság

A reklámokban szereplő kisbabák mindig édesek, mosolygósak, az emberek pedig szépek és csinosak - ha esetleg akad kivétel, akkor az máris közfelháborodás tárgyát képezi. Tényleg azt várjuk a médiától, hogy reményteli álomvilágot sugározzon nekünk?

Mily meglepő: a pelenkareklámokban szereplő bébik feneke tiszta és illatos, és sohasem sírnak az öltöztetés miatt. A mama kisimult, a csecsemő pedig nevetgél. Persze érthető, hogy nem lehet terméket eladni ordító gyerekkel. Mégis meglepő, milyen felháborodás övezte az egyik gyógyszerreklámot, melyben a kisfiú rengetegszer megkérdezte: „miért?” A többség roppant idegesítőnek vélte az egyébként helyes arcú kisfiút, és bár viccnek szánták (reméljük), még tüntetést is szerveztek ellene.


A gyerekvállalás is idillibbnek tűnik a médiában, mint a valóságban

A hasonló korú, és a miért-korszakban lévő gyerekek szülei voltak azok, akik nem igazán értették a felháborodást, hiszen a gyermek ebben a stádiumban ténylegesen egyfolytában és mindenre azt kérdezi, hogy miért, ebben semmi meglepő nincs. Hja, hogy idegesítő? Igen, lehetséges. Érdekes jelenség azonban, hogy ha az emberek egy része tudja is, hogy mindez normális, a tévében akkor sem akarja látni. Ténylegesen csak rózsaszín cukorvilágot szeretnénk viszontlátni a médiában? Ez egyfajta menekülés, vagy kapaszkodó sokak számára, talán maga a remény, hogy lesz, lehet jobb is, lehet másképp is. Igen ám, csakhogy ez a szituáció igencsak torzítja a valóságérzékelésünket.

Ha egy celeb hétköznapi ruhában megy utcára, smink nélkül, akkor máris cikkeznek róla. Ha ne adj’ Isten pattanásos, vagy kopott a körömlakkja, akkor azonnal a ciki kategóriába kerül a média részéről. Úgy tűnik, szeretnénk azt hinni, hogy vannak „tökéletesek”, és mindez mi máson múlhatna, mint a pénzen? „Megteheti” – nyomják rá azonnal a bélyeget.


Média és valóság - mennyi köze van egymáshoz a kettőnek?

De mi van a háttérben, miről szól ez a jelenség? Leginkább arról, hogy nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, hogy az illúziók világa ebben a formában nem létezik. Igenis duális világban élünk, ahol a kisbabák egyszerre aranyosak, és van velük rengeteg feladat, és komoly felelősség. S nincsenek emberek, akik csupán attól, hogy sok pénzük van, kisimult arccal és gyönyörűen ébrednek. Igen, nekik is vannak érzéseik, nekik is van rosszabb napjuk és rossz kedvük.

Hogy miért kergetjük ennyire ezeket az illuzórikus kliséket, annak az az oka, hogy szüntelenül a reményt keressük. Ha azonban nem a médiában, hanem a saját világunkban kell ezt megtalálni, az azt is jelenti egyúttal, hogy dolgozni és tenni kell érte. Nem a pénz oldja meg, hanem a befektetett energia és elhatározás, a tettek és a cselekvések. Pedig mennyivel kényelmesebb helyette ülni a kanapén, és bekapcsolni az álomképet sugárzó képernyőt…! Igen ám, de mindeközben lemaradunk a lényegről: az életünkről és a saját valóságunkról.

A mesterséges intelligencia használatának előnyei és hátrányai

A mesterséges intelligencia-rendszerek legtöbbje biztonságos és hasznos, növeli a hatékonyságot és költségmegtakarítást tesz lehetővé, egyes rendszerek ugyanakkor kockázatokat is hordoznak magukba, ezért ezek szabályozást igényelnek.

A hiány érzése egy jóléti világ közepén

A XXI. század embere furcsa ellentmondásban él. A történelem során soha nem volt még ennyire kényelmes, biztonságos és kiszámítható az élet, mint manapság. A technológia kitágította a lehetőségeket, szolgáltatások sokasága könnyíti meg a mindennapokat, és a fejlett országokban a legtöbben szinte korlátlanul hozzáférhetnek lehetőségekhez és szórakozáshoz. Ennek ellenére érezhetjük úgy, hogy valami mégsem jó. Hová tűnik a vidámság, és miért olyan nehéz jól érezni magunkat, amikor látszólag semmi sem hiányzik.

Tanulható a pozitív gondolkodás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, a pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Vajon tanulható a pozitív gondolkodás és ezáltal a boldogság?

Indigó emberek, hallottál már róluk?

Az emberek többsége hallotta már az indigó gyermek kifejezést, de sokan nem gondolják tovább, hogy ezek a gyerekek felnőnek. Ők az indigó emberek.

Mit ad a nézőknek a filmzene?

A filmek világa épp annyira szól a hangokról, mint a látványelemekről. A gondosan megkomponált dallamok képesek elmélyíteni a látványt, felerősíteni az érzelmeket, és egyedülálló módon bevonni a nézőt a történetbe. Gondoljunk csak Hans Zimmerre, a Dögkeselyű ikonikus dallamára, vagy éppen a nemrégiben megjelent A brutalista számaira. Vajon hogyan képes a hang és a vizuális tartalom együttese ennyire megragadó élményt nyújtani, és milyen utat járt be a filmzene, mire eljutott a mai státuszáig?