Kamaszkori küzdelem – hogyan éld túl?
- Dátum: 2017.01.06., 00:01
- család, gyereknevelés, igazságérzet, kamasz, kamaszkor, őszinteség, serdülőkor, türelem
Nem könnyű átvészelni a kamaszkort – sem a szülőnek, sem a gyereknek. Viharok nélkül túlélni ezt az időszakot az esetek többségében lehetetlen. Mit tehetünk?
A család ilyenkor már hátradőlhet, világra szóló nevelési próbálkozásaik ugyanis hatástalannak tűnnek. Amit a nevelés terén elérhettünk, az a kamaszkor kezdetéig tartott, most pedig csak „szüretelünk”. Mégis mindenki megijed ilyenkor: „Miattam lett ilyen a gyerek? Mit rontottam el?” Jó, ha tisztában vagyunk az életkori sajátosságokkal, és tudjuk, hogy a gyermekünknek sem könnyű most. A gyerek személyiségétől, a neveléstől, valamint a családi körülményektől függ a nehézségek mértéke, de kevés olyan szülő van, aki nem éli meg nehezen gyermeke változásait.
Természetes, ha nehezebben viseljük gyermekünk változásait serdülőkorban
Például hogy a korábban édes, bújós kölyökből hirtelen a szobájába zárkózó, puffogó nyakikláb lesz. Hogy a barátok fontosabbak a családnál – igen, még karácsonykor is. Hogy a titkaikat esetleg nem nekünk meséli el, és hirtelen olyan nyelvezetet kezd el használni, hogy egy kódfejtő felfogadásában gondolkodunk, ha a gyerek üzenetet küld. Természetes, hogy az átlagos szülőt akkor is ki tudja hozni a sodrából egy kamaszgyerek, ha egyébként békés és nyugodt természetű. Hát még ha nem az…
Segíthet, ha olvasunk a témában, vagy előadásokat hallgatunk. Vélhetően nem újdonságokat fogunk megtudni, de megnyugtató a tudat, hogy nem csak a mi gyerkőcünk ilyen, és hogy teljesen normális, amit tapasztalunk. Az Agymanók című animációs mesefilm jól bemutatja, mi történik ilyenkor kamaszcsemeténk agyában, érdemes megnézni: mintha városok dőlnének romjaira, és épülnének újjá. Pontosan ez történik az agyi kapcsolatok, a hormonok, a személyiség kapcsán: újratervezés történik, újjá kell építenie önmagát, s mindeközben a maga számára is kezelhetetlen, hiszen még nem is ismeri ezt az új emberkét, aki születni készül, és ez az ő számára is ijesztő. Ahogy az is, hogy nem tudja kezelni a benne dúló új érzéseket, valamint hangulatváltozásokat.
A barátok fontossága elsődleges lehet a kamaszok számára
Türelemre inteni egy kamasz szüleit veszélyes, mégsincs ennél jobb tanács. Viszont mindeközben ne higgyünk az olyan riogatásoknak, miszerint 12 éves kortól 18 évig tart a kamaszkor, és hat évet kell ülnünk ezen a rázós hullámvasúton a gyerekkel. Noha az igaz, hogy a kamaszkor kezdete és vége nem meghatározható, és viszonylag nagy időintervallumon belül bármikor jelentkezhet, előre nem tudjuk kiszámítani, hogy mikor, jellemzően van egy nehezebb időszak, ami viszont átlagos esetben nem tart több éven át. Természetesen sok függ attól, hogy milyenek a családi körülmények, és mennyire volt korábban és a jelenben biztosított a serdülő számára a szeretetteljes, biztonságos családi környezet.
Fontos magunkban tudatosítani a nehéz időszakban, hogy a legtöbb, amit tehetünk, hogy szeretjük a gyermeket ilyenkor is (merjük kimondani, hogy ez nem mindig könnyű), próbáljunk szeretettel fordulni felé, amikor csak lehet- és hagyja, és várakozzunk. Mit is jelent várakozni ebben az esetben? Megvárjuk őt, amíg vissza tud térni közénk, és minden lehetséges módon tudatosítjuk neki, hogy mi ott vagyunk a számára.
Várakozó üzemmódban a kamaszkor idején...
Közben pedig faggatás helyett érdekesebb lehet a számára, ha mesélünk neki pár dolgot a mi kamaszkorunkból, a mi nehézségeinkből, méghozzá őszintén. Fontos, hogy ez ne okoskodás legyen („bezzeg a mi időnkben”…), hanem segítő kitárulkozás. Az is lehetséges, hogy erre nem szól semmit, és nem mutat különösebb érdeklődést, az információt viszont elraktározza magában.
A kamaszgyerekeknek nagyon erős az igazságérzete – legalábbis ha nem önmagukról, hanem a környezetükről van szó. Így hát felesleges náluk játszmákkal, bölcselkedő tanácsokkal próbálkozni. A nyíltság és lazaság az, amivel a legközelebb kerülhetünk hozzájuk.
Egészség vagy mánia? A sportfüggőség árnyoldalai

A mozgás egészséges – ezt tudjuk. De mi történik, ha a sport már nem örömforrás, hanem kényszer? A sportfüggőség sokszor láthatatlanul alakul ki, miközben a külvilág gyakran dicséri a kitartást és az akaraterőt. Pedig a túlzásba vitt edzés éppúgy árthat a testnek és a léleknek, mint a mozgáshiány.
A munkahelyi viszályoktól a jobb csapatmunkáig – a konfliktuskezelés művészete

A munkahelyi konfliktusok a legtöbb munkahelyen előfordulnak, hiszen emberek dolgoznak együtt, különböző személyiséggel, célokkal és kommunikációs stílussal. A konfliktus önmagában nem feltétlenül negatív – ha jól kezeljük.
A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.
Szendvicsgeneráció – két nemzedék közé ragadva

A szendvicsgeneráció tagjai, akik ellátják a múltat és jövőt is egyszerre, mely nem kis nehézséget jelent. Egy elég szívszorító, de mindennapos probléma, amiről keveset beszélünk, pedig sokkal többet kéne.
Miért félünk orvosi segítséget kérni?

Ha az egészségünkről van szó, a legtöbben arra vágyunk, hogy minél tovább megőrizzük. A jó hír az, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez nem lehetetlen feladat. Ráadásul az életmódunk és a döntéseink meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egészségesek maradunk-e életünk során. Az alábbi cikk arról szól, hogy hogyan őrizhetjük meg testi-lelki jóllétünket, valamint, hogy miért olyan nehéz mégis belépni a rendelő ajtaján szükség esetén.