Menü

Hogyan vészeljük át az őszi depressziót?

Az ősz lassan megérkezik. Ha a mentális egészségünket befolyásolja az évszakok változása, íme néhány tipp, hogyan jussunk túl rajta!

Biztonsági zóna: Próbáljunk meg találni egyetlen dolgot, ami állandó marad a nyár-ősz átmenetben, és figyeljünk erre! Ez lehet egy nagyon egyszerű dolog is, például: „Mindig reggelente zuhanyzom” vagy „Mindig veszek 5 mély lélegzetet, ha észreveszem, hogy ideges vagyok”. Meghatározhatunk tényleg állandó helyzeteket is, például: „Nő vagyok. …….-ban élek. Anya vagyok. A gyermekem neve ………” Amikor bizonytalanok vagyunk, vigasztaló találni valamit, amibe kapaszkodhatunk.

Szükségletek: Legyünk benne biztosak, hogy az alapvető szükségleteink ki vannak elégítve! Alvás, táplálkozás (fontos a megfelelő fehérjebevitel), mozgás, vízfelvétel. Ezek mind elengedhetetlenek agyunk egészséges működéséhez, és segít nekünk a stresszhatások tolerálásában.

Maradjunk kapcsolatban! Ahogy az idő hűlni kezd, mindannyian behúzódunk a lakásba, házba, és ez sokszor hozzájárul a depresszió és idegesség érzetének kialakulásához. Találkozzunk azokkal az emberekkel, akikkel a legjobban érezzük magunkat!

Mi az, ami jó lehet? Kérdezzük meg magunktól, mi az, amiért aznap jól érezzük magunkat! Ez annyit jelent, hogy mi magunk választhatjuk meg, hogyan érezzük magunkat a nyár-ősz átmenet során. Talán több segítségre, támogatásra van szükségünk a partnerünktől, a szüleinktől, a barátainktól. Esetleg kicsivel több edzést igénylünk, vagy több pihenést. Lehet, hogy csökkentenünk kell a tennivalók listáját. Amire most szükségünk van, különbözhet attól, amit 3 hónappal ezelőtt igényeltünk.

Legyünk kedvesek magunkhoz! Igen, ennek a pontnak a teljesítése nehéz lehet, főleg, ha éppen azok közé tartozunk, akik magas elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben.

Beszéljünk róla! Ha megadjuk magunknak az engedélyt, hogy beszélhessünk a problémáinkról, milyen hatással van ránk az évszakváltás, észre fogjuk venni, hogy mások is megértik, hogyan érzünk. A társaság ilyenkor valóban gyógyító.

Tervezzünk előre a téli hónapokra! Sok ember küzd a betegséggel, ami a téli hónapok alatt jelentkezik, amikor a nappali órák a legrövidebbek. Ha tudjuk, hogy nálunk is begyűrűzhet a betegség, készüljünk fel rá! Ha főzünk, főzzünk előre olyan ételeket, amelyeket le tudunk fagyasztani! Így a téli hónapok során, amikor kevésbé vagyunk motiváltak, csak elő kell vennünk a készételt a fagyasztóból. Szedjünk multivitamint, ha most nem tesszük, hogy erősítsük az immunrendszerünket, emeljük az energiaszintünket. Találjunk magunknak edzőtermet, esetleg jelentkezzünk már be előre, hogy biztosítva legyen a helyünk és a kötelezettségünk is! Ez az átmeneti időszak egy remek lehetőség arra, hogy rájöjjünk, mire lehet szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

Színesítsük az otthonunkat! Ez egy materialista ötlet, de csodás időtöltés lehet kiszínezni és világosságot adni az otthonunknak! A környezetünk újraformálása segít lelkünk feltöltődésében.

Lélegezzünk! Amikor az érzelmeink felerősödnek, még jobban hajlamosak vagyunk az aggasztó gondolatok felé tendálni. Ezáltal azonban csak még idegesebbek leszünk. Ilyenkor csak lélegezzünk mélyeket, ez le fog lassítani.

Próbáljuk meg kihozni magunkból a legjobbat! Ez megerőltetőnek tűnhet, amikor nem érezzük magunkat a legjobban, viszont fontos. Az évszakok váltakoznak, az átmenetek jönnek és mennek. Az anyukák tudják, hogy semmi sem tart örökké – a gyereksírás sem. Ez az évszakváltás sem fog örökké tartani. Az ősz elmúlik, ahogy majd a tél is, és jön a tavasz, majd belefutunk ismét a nyárba. Ezután pedig kezdhetjük megint újra, talán már egy kicsit több megértéssel, toleranciával és gyakorlattal.

Forrás: www.postpartumprogress.com

A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?

Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.

A mindfulness ereje a mindennapokban

Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.

A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele

A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.