Értelem és érzelem
- Dátum: 2016.04.03., 10:49
- érzelem, feszültség, feszültség levezetés, művészet, stressz, stresszkezelés
A mai kor technikai fejlettsége, számítógépközpontú életvitele egyoldalúan ingerli, veszi igénybe gondolkodásunkat, agyunk működését. Pedig emberi mivoltunk fontos része az is, hogy érzelmi lények vagyunk, képesek vagyunk az önmonitorozásra, és magas szintű érzelemkifejezésre. Ha túlságosan eltolódik a hangsúly az elvont, logikus gondolkodás irányába, érezhetően megnő a frusztráció szintje, hiszen ilyenkor alapvető érzelmi szükségleteink háttérbe szorulnak.
Hasonló gondolkodásmenetből kiindulva figyelmeztetnek a szakemberek arra is, hogy a gyerekek tévénézését, illetve számítógépes elfoglaltságát jelentős mértékben kontrollálni és limitálni kell, mivel egyértelműen feszültségnövelő hatással bírnak.
Egyébként nem is kellenek feltétlenül kutatási eredmények, hogy mindezt felismerjük, nem hiába jelentős a művészetek iránti fokozott érdeklődés. Nem is kell mindjárt a magas művészetekre gondolni, egyre több és több fiatal fordul a zene világa felé például. Az érzelmek megélése, kifejezése, a másokkal való együttérzés képessége rendkívül fontos életünkben. Nem kell, hogy művészek legyünk ahhoz, hogy alkotó tevékenységet folytassunk.
Ha nincs is különösebb tehetségünk például a rajzoláshoz, bátran vágjunk bele. Lefesthetjük érzelmeinket, készíthetünk különböző kollázsokat, vagy egy-egy életszakaszunk eseményeit emlékdobozba rendezhetjük. A képzőművészet feszültségcsökkentő hatással bír, oldja a stresszt, és az alkotó tevékenység bizonyítottan képes lassítani az időskorral járó agyi leépülés folyamatát is.
De a befogadó, szemlélődő művészeti tevékenység is jó hatással lehet ránk. Pontosan azért, mert egészen más agyi területekre van hatással, kihangosítja, láthatóvá teszi érzelmeinket, ezáltal segíti a feldolgozást.
Zürich, ahol a drágaság életérzéssé válik
Zürich rendszeresen szerepel a világ legdrágább városainak élén, mégsem a stresszről, hanem a nyugalomról, a tisztaságról és a tudatos életről híres. De mit kapunk valójában a magas árakért cserébe? Luxus kirakatot, vagy egy olyan életminőséget, ami hosszú távon is fenntartható?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?