Milyen lelki okok állnak a felfázás hátterében?
- Dátum: 2015.11.12., 15:31
- aggódás, betegség, csakrák, energia, energia elakadás, energiaáramlás, energiablokk, felfázás, féltékenység, féltés, gyökér csakra, húgyúti fertőzés, lelki okok, nőiesség, pszichoszomatikus, szakítás, szexualitás
A betegségek lelki összefüggései minden esetben nagyon érdekesek, és segítenek rávilágítani, hogy egyes egészségügyi problémákat miért vonzottunk az életünkbe, milyen életesemények, érzések, gondolatok voltak azok kiváltó okai. A pszichoszomatikus szemlélet szerint a betegségek ilyenformán nem valami minket bántó, személyes támadások, hanem ellenkezőleg: üzenetek, amelyeket megköszönhetünk, hiszen fontos dolgokra hívják fel a figyelmünket.
Így van ez a felfázás esetén is. A felfázás legtöbbször a nőknél jelentkezik, és a hátterében nem is mindig egy „fázás, felfázás” esemény áll, hanem sok esetben húgyúti fertőzés. Ezek a fizikai okok, amelyek sokkal többször is problémákat okozhatnának, ha nem „kellenének hozzá” a lelki kiváltó dolgok is. A felfázás a gyökér csakránál való elakadást jelzi. A csakrák a testünk energetikai pontjai, hét ilyen fő pontunk van. Leegyszerűsítve, ha valamely csakrában energetikai elakadás történik, az azt jelenti, hogy nem tudunk valamit feldolgozni, ami az adott csakrához, testi ponthoz kapcsolódik. A felfázás egyértelműen a gyökér csakrához kapcsolódó lelki témák áramlási problémáit jelzi.

A felfázás a húgyút problémája, ami jelképezi, hogy visszatartási-elengedési gondjaink vannak. Féltékenység, féltés, túlzott aggódás egy másik személy iránt mind-mind oka lehet. Ez a betegség sokszor jelentkezik szakításkor, vagy olyan élethelyzetben, amikor egy számunkra fontos személyt kell elengednünk bármilyen módon (pl. halál, külföldre költözés, stb). Vagy lehet ennek a szöges ellentéte is, amikor „megkapunk” valakit, valamit, amire már régóta vágytunk. Mézeshetek-betegségnek is nevezik épp emiatt: tudat alatt azt érezzük, hogy már túl régóta vártunk a társunkra, vagy a szerettünkre, és most már nem akarjuk elveszíteni, elengedni többet.
A nemiséghez, szexualitáshoz is kapcsolódik a húgyúti fertőzés, betegség: ha a szexuális vágyainkat elnyomjuk, vagy ha valamilyen okból sérültünk ezen a területen, továbbá ha nem tudjuk megélni a nőiességünket, a nemiségünket, ha nem bízunk magunkban, akkor szintén itt jelentkezhet elakadás.
A terápia természetesen sokféle lehet, de mint látjuk, mindenképpen akkor járunk a valódi gyógyulás útján, ha a fizikai problémamegoldás mellett a lelki tényezők kibogozására és feloldására is energiát fordítunk.
Wild yam - mi ez a növény és mire használják?
Sokat hallani, hogy a természetben ott a segítség minden bajra, hát így van ez ezzel a különleges növénnyel, a wild yam-mel is. Nézzük, miről van szó.
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?