Miért őrülnek meg az emberek a szappanoperákért?
- Dátum: 2015.07.09., 07:26
- felnőtt mese, függőség, idealizáció, kikapcsolódás, kukkolás, sorozat, szappanopera, telenovella, televízió, tévé, tévénézés, tv
Bár a szappanoperákat gyakran illetik olyan jelzőkkel, mint például gagyi, felszínes, „csöpögős”, mégis világszerte nagyon népszerűek ezek a történetek. Vajon mi a titkuk, mellyel emberek millióit bilincselik nap, mint nap a tévé elé?
A tévénézés, és a különböző szappanoperák történetének követése egy olyan kikapcsolódási forma, mely egy-egy órára lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a saját életünkből, a saját „problémaköreinkből”. A szereplőkkel való azonosulás révén kiélhetjük rejtett vágyainkat, megélhetjük érzelmeinket. A szappanoperák olyanok a felnőtteknek, mint a mesék a gyerekeknek.

Oldják a feszültséget, szórakoztatnak, segítenek kikapcsolódni. Akárcsak a mesék a telenovellák is tükrözik a legtöbb ember által áhított világot, melyben ugyan vannak jó és rossz szereplők is, de a történet vége mindig pozitív, az igazság mindig győzedelmeskedik. Ezek a történetek tehát az úgynevezett ősbizalmunkat erősítik, azt a hitünket, hogy minden problémánk ellenére a világ alapvetően jó, és az igazság végül mindig felülkerekedik a rossz dolgokon.
Mindemellett pedig a legtöbb emberben ott lapul a rejtett „kukkoló”, aki szeretne bepillantani mások magánéletébe, illetve családi titkaiba. Ez a fajta késztetés is eredményezheti, hogy világszerte emberek tömegei követi figyelemmel a különböző szappanoperák történeteit.
Ez egyáltalán nem megvetendő, a felnőtteknek is kell a mese, de a kikapcsolódás ezen formája is lehet káros, amennyiben függővé válunk ezektől a sorozatoktól. Ha elvakultan óhajtjuk mások életét élni, illetve ha túlságosan elveszünk egy igencsak idealizált, kisarkított világ díszletei között, idővel elvesztjük a talajt a lábunk alól. Néha ki kell lépni a saját életünk problémaköreiből, de aztán vissza kell térnünk a saját valóságunkba, folytatva tovább saját utunkat.
Fotó:
Pixabay.com
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.