Menü

A meditáció csodája – egyszerűbb, mint gondolnád!

A meditáció jótékony hatásai ma már közismertek: gyógyítja a testet és a lelket, közelebb visz önmagunkhoz. A spiritualitás iránt kevésbé érdeklődők is szeretettel alkalmazzák, akár a jóga kiegészítéseként. Meditálni nagyon egyszerű, nem kell hozzá semmilyen különleges technika.

Bár sokféle információt hallhatunk a különleges meditációs módszerekről, és nem is szeretnénk vitatni azok sikerességét és hatásosságát, azt azért el kell mondani, hogy a meditáció nagyon egyszerűen elsajátítható. Néhány alkalom gyakorlás, vagy vezetett meditáció után magunk is képesek vagyunk rá. Kérhetjük ismerősünk segítségét, hallgathatunk meditációs cédéket, vagy részt vehetünk olyan előadásokon, tréningeken, ahol meditációt is tartanak. Nem létezik egyetlen helyes technika: van, aki fekve meditál, van, aki ülve; van, aki teljes csendben, van, aki meditációs, vagy egyéb kedvelt zenével, stb. Úgy is mondhatnánk, hogy a meditáció maga a hétköznapi csoda: egy teljesen egyszerű technikával közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és a tudatalattinkhoz. Kiváló terep arra, hogy saját kérdéseinket megválaszoljuk, hogy megnyugodjunk, hogy kapcsolódjunk valamihez, vagy valakihez. Segít a koncentrációban, a megérzéseink felerősítésében, a testi és lelki gyógyulásban és erősödésben, és még vég nélkül sorolhatnánk a pozitív tulajdonságait.

A legfőbb érdekessége, hogy az időhiányban szenvedők is alkalmazhatják, nem kellenek hozzá órák: akár egy 7-8 perces meditáció is különleges és hasznos lehet. Ennek az az oka, hogy ebben az állapotban az időérzékünk kissé megváltozik, vagy akár meg is szűnik, sőt olyan is van, hogy bár a tudatos részünk érzékeli körülbelül az idő múlását, de a tudatalattink mégis elengedi magát a lehetséges idő alatt. Így hát a meditáció időtartamát szabhatjuk ahhoz, hogy éppen mennyi idő áll a rendelkezésünkre. Aki azt mondja, hogy ő képtelennek érzi magát a meditációra, az ne higgyen önmagának: az elalvás előtti szakaszban, amikor még félig ébren vagyunk, de már szinte irányítás nélkül cikáznak a fejünkben a gondolat-láncsorok, a meditációhoz nagyon hasonló állapotban vagyunk. Csak mivel ezután elalszunk, és később nem is gondolunk tudatosan erre az időszakra, hogy mik jutottak eszünkbe, ezért a pozitív hatásait kevésbé használjuk ki.

Sokan a meditáció közben is elalszanak, ez egyébként nem baj, mert a megnyugvás, a relaxált állapot, a stresszmentesség a meditáció egyik célja. Gyakran eleve az elalvás könnyítésére használják. Ez állapot-függő is, hogy fáradtabbak, vagy kipihentebbek vagyunk-e. De a tapasztalatok szerint ez is tanulható, és a rendszeres meditáció gyakorlásával már csak akkor alszunk el közben, ha ezt „megengedjük magunknak”. Viszont csalóka módon ugyanúgy segíteni tud a koncentrációban, az összeszedettségben, a feledékenység csökkentésében, mint amennyire megnyugtatni képes, tehát még ez az ellenérv sem állja meg a helyét, hogy aluszékonyak lennénk tőle. 

Fotó:
Pixabay.com

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.