Ne becsüljük le a mentális zavart!
- Dátum: 2014.12.05., 21:48
A mentális betegségben szenvedők állapotát nagyban ronthatja, hogy környezetük egészen egyszerűen nem veszi őket komolyan. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben nem könnyű helyesen viselkedni kívülállóként sem.
A szűk és a tágabb családi környezet, a barátok és a kollégák mind-mind máshogy tekintenek a mentális betegségben szenvedőre. Attól is függ persze, ki mit érzékel, de s legtöbben nem veszik komolyan a problémát, ez elég jellemző hozzáállás. Ugyanakkor valamilyen szinten természetes is, hiszen nehéz mit kezdeni egy olyan dologgal, amellyel maga az orvostudomány sem tud elbánni könnyedén.
A különböző mentális bajok nagy részét könnyű elbagatellizálni, nem csak kívülállóként, hanem érintettként is. Mindkét magatartás elég káros. Ha a beteg ugyanis azt érzékeli, hogy az ő baja voltaképpen csak nyafogás, vagy hiszti, és ezt készséggel el is hiszi, könnyedén még komolyabbra fordulhat a betegség. Az érintettek még gyengébbnek, még magányosabbnak érezhetik magukat, bezárkózhatnak, így a gyógyulás folyamata sokkal bonyolultabb.
Nagyon fontos tehát, hogy az ilyen problémával küszködő ember környezete megértő és odafigyelő legyen. Nem szabad magas labdát dobni annak, aki hajlamos saját gondja lekicsinylésére, ugyanakkor kívülről sem szabad lebecsülni a lelki zavart.
Persze az ilyen szituáció nem könnyű és jó szakembert is nehéz találni, éppen emiatt a közeli hozzátartozók megfelelő hozzáállása különösen fontos.
Fotó:
Pixabay.com
Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus
Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.
Lehet még szünetet tartani az online világtól?
Képzeld el, hogy egy nap felébredsz, és minden digitális nyomodat eltünteted. Nincs többé Facebook, Instagram, Gmail, YouTube-előzmény vagy keresési múlt. Egyetlen kattintás, és mintha soha nem is léteztél volna az internetes térben. Elsőre talán felszabadítónak hangzik, de a legtöbbünk már a gondolattól is feszültté válik, hiszen minden virtuális kényelmünk kámforrá válna.
Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz egy trauma után?
Az életünk során egy tragédia vagy csalódás nemcsak fájdalmat hagy maga után, hanem űrt is. Az egyén ilyenkor gyakran elveszíti az iránytűjét, és minden, ami korábban biztosnak tűnt, hirtelen megkérdőjeleződik. A nehéz helyzetekből való felépülés nem csupán a sebek gyógyulásáról szól, hanem arról is, hogy újra felfedezzük, kik vagyunk valójában.
Amikor a munkahelyen születik szerelmi kapcsolat
A legtöbben a munkahelyükön töltik napjuk nagy részét. Itt szocializálódnak, idegeskednek és oldanak meg problémákat olyan emberekkel, akiket nap mint nap látnak. Nem meglepő, hogy időnként a közös munka többé válik puszta alkalmi kapcsolódásnál. A határ a szakmaiság és a vonzalom között sokszor átjárható, ez bizonyos esetekben nagyon rosszul sül el, néha viszont egy életre szóló szerelem születik belőle.
A hála ereje, a mindennapok gyógyítója
Gondoltál már arra, hogy nem minden alapvető és hogy sokszor csak a negatív dolgokat veszed észre, pedig vannak jó dolgok is? Mennyire vagy a hálás azokért a dolgokért, amik történnek veled?