Menü

Mi magunk alkotjuk a civil szférát

A mai hazai politikai környezetben a „civil szféra” kifejezés a legtöbb emberben érzéseket ébreszt. Sok kritikát kapott a működésük a Norvég Civil Támogatási Alap felhasználása kapcsán, sőt még a választásokba is „belekeveredtek”, mert sok helyen egyesületi színekben indultak a városvezetésbe a politikusok. De vajon ki is alkotja a civil szférát, és helyes képet kapunk-e, ha politikai oldalról vizsgáljuk ennek a szektornak a működését? Hogyan kapcsolódhatnak az egészség témaköréhez ezek a szervezetek?

A kérdés első fele nem könnyű, ugyanis a civilek munkája óhatatlanul érint politikai pontokat akkor is, ha alapvetően politikamentes célú a szervezet. Ugyanis az egyesületek, alapítványok, vagy egyéb szerveződések a közjó érdekében tevékenykednek, és valamilyen pozitív társadalmi változást próbálnak elérni. Akár önmagukban azzal, hogy saját maguk számára szórakoztató, vagy hasznos programokat valósítanak meg, akár úgy, hogy meghatároznak egy célcsoportot, és őket célozzák meg valamilyen akcióval, vagy tevékenységgel. Ahhoz, hogy bármilyen társadalmi változást érjenek el a civilek, szükség van a figyelemfelhívásra, a politikusok megkeresésére, bevonására.

Ugyanakkor ne szűkítsük le a civilek fogalmát arra, akik valamilyen szervezetnek a tagjai, ugyanis mindannyian civilek vagyunk! Nagyon sok, főleg helyi civil szerveződés nem is hivatalosan bejegyzett formában működik, hanem valamilyen saját „paktum” alapján. A skandináv modellben a politika „felhasználja” a civileket, a fogalom nemesebb értelmében. Társadalmi kérdésekben megkérdezi a véleményét, bevonja a szervezeteket a kutatásokba, vagy a politikai döntések esetén felhasználja az általuk már korábban megszerzett információkat. Sőt a megvalósításban is számít rájuk, hiszen ők vannak közelebb a célcsoporthoz, így a már meglévő kapcsolataikra alapoznak. Így egy egészséges társadalmi modell és egyensúly alakul ki a civil szektor és a politikai szektor között, sőt ezek a szintek néhol összemosódnak a közös érdek jegyében.

Láthatjuk tehát, hogy a „civil szféra” nem valami elkülönült embertípus a többiektől függetlenül. Fel sem lehetne sorolni azt a rengeteg tevékenységet, vagy témakört, amivel a civilek foglalkoznak: természetvédelem, hobbi és szabadidő, segítségnyújtás a rászorulóknak, stb. Csoportosulnak vallási, etnikai, szexuális beállítottság, de érdeklődési kör, élethelyzet, családi állapot, és még sok egyéb szerint. Ha valaki végignézi egy nagyobb településen (pl. az önkormányzat honlapján), hogy annak milyen civil szervezetei vannak, valószínűleg talál olyat, amihez helyzetéből akár ő is kapcsolódhat(na), ha akar(na).

A www.civiljutub.hu oldal betekintést nyújt a civilek munkájába. Értékes és érdekes kisfilmeket láthatunk a videómegosztó oldalán, amely máris kézzel foghatóbbá és konkréttá teszi a civilek tevékenységét.

Mindannyian civilek vagyunk – akkor is, ha egyébként valamilyen pártnak vagyunk tagjai, vagy a közszférában dolgozunk, vagy civil szervezetnél dolgozunk, vagy vállalkozásnál tevékenykedünk, vagy édesanyák vagyunk otthon a gyermekkel, vagy önkénteskedünk valamilyen nemes cél érdekében egy szervezetnél.

Sok civil szervezet célja az egészségmegőrzés, betegségek alternatív kezelése, azok lelki következményeinek feldolgozásához való segítségnyújtás. Így az egészségi céljainkkal, vagy problémáinkkal is érdemes megkeresni valamilyen helyi civil szerveződést.

Fotó:
pixabay.com

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.