Az autonómia, mint a szexuális vágy őrzője
- Dátum: 2014.05.21., 14:35
- autonómia, ellentét, függetlenség, házasság, önállóság, paradoxon, párkapcsolat, szexualitás, vágy
Sok férfi állítja, hogy nem hajlandó feláldozni a szexuális izgalmat egy hosszú kapcsolat kedvéért. Sok nő tapasztalja, hogy a vágy csökken a kapcsolat előrehaladtával. És valljuk be, hogy mindez nemtől függetlenül is igaz lehet. De vajon természetes, hogy idővel a szexuális vágy csökken, vagy eltűnik egy hosszú kapcsolatban?
Esther Perel belga származású pszichológus és családterapeuta azt a kérdést feszegeti, hogy miért öli meg a szerelem, a hosszú távú párkapcsolat sok esetben a szexuális vágyat, és hogy miért lehet izgalmasabb egy titkos viszony. Hiszen a párunk már ismeri a testünket, felfedezte, mi a jó a számunkra, mi hoz minket izgalomba. Ms.Perel híres kérdése, hogy miért lesz a szexből kisbaba, de miért hoz a kisbaba erotikus katasztrófát a párokra. Mindez túlmutat a kialvatlanságon, vagy azon az unott frázison, hogy partnerünket inkább mackónadrágban látjuk otthon.
Egyszerre vágyunk a megbízhatóságra, biztonságra, amely az otthont jelenti számunkra, és a kalandra, a meglepetésre, ami pedig az utazás szakasza. Szeretünk utazni, de aztán jó hazatérni. Létezik olyan partner, akiben ezt a kettőt egyszerre megtaláljuk?

Remélhetőleg igen. Paradox módon éppen a másik autonómiája teszi őt vonzóvá a számunkra. Ösztönszerűen valaki olyannal akarunk együtt lenni, aki önálló, saját élettel rendelkező emberi lény. Lehet, hogy a szerelem révén egyúttal féltékenyek is leszünk rá, mert van saját élete, nem csak velünk foglalkozik. Viszont kevesekben ébreszt vágyat hosszú távon egy olyan partner, aki képtelen nélküle lélegezni, és önállóan cselekedni. Vagy ha mégis, az ritkán vall egészséges személyiségre.
Ebben az ellentétben élünk tehát: arra tudunk vágyni hosszú távon, akit soha nem kaphatunk meg teljesen. Ez nem csak arra igaz, ha az illető házas, hanem olyan értelemben is, hogy van saját életútja. Képes önmaga erejéből kiteljesedni. Például képes építeni a karrierjét, vagy küzdeni azért, amit szeretne.
Erősödhet a szeretetünk, ha látjuk, kedvesünk milyen jól gondozza a kisbabánkat. Kellemes lehet egy közös randevú is a gyerekek nélkül. De a vágy feléledésének színtere Esther szerint, amikor egy kis időre partnerünk elutazik, és újra találkozunk, vagy amikor figyelhetjük munka közben, esetleg egy társaság középpontjában. Olyan helyzetekben, ahol elemében van, és sugárzónak, függetlennek látjuk őt.
A vágy hiánya egyben a képzelet hiánya. A képzeletnek azonban tér kell, egy kis távolság, hogy ráláthassunk partnerünkre. Ha csak a közös kontextusunkban érintkezünk, akkor nincs lehetőségünk felfedezni a saját, önálló személyiségét, nincs rálátásunk a független énjére. Ha azonban a kapcsolat kap egy kis teret és levegőt, észrevehetjük párunk autonóm oldalát, azt a személyt, akibe a legelején, az emésztő vágyak idején beleszerettünk.
Fotó:
pixabay.com
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.