Menü

Az autonómia, mint a szexuális vágy őrzője

Sok férfi állítja, hogy nem hajlandó feláldozni a szexuális izgalmat egy hosszú kapcsolat kedvéért. Sok nő tapasztalja, hogy a vágy csökken a kapcsolat előrehaladtával. És valljuk be, hogy mindez nemtől függetlenül is igaz lehet. De vajon természetes, hogy idővel a szexuális vágy csökken, vagy eltűnik egy hosszú kapcsolatban?

Esther Perel belga származású pszichológus és családterapeuta azt a kérdést feszegeti, hogy miért öli meg a szerelem, a hosszú távú párkapcsolat sok esetben a szexuális vágyat, és hogy miért lehet izgalmasabb egy titkos viszony. Hiszen a párunk már ismeri a testünket, felfedezte, mi a jó a számunkra, mi hoz minket izgalomba. Ms.Perel híres kérdése, hogy miért lesz a szexből kisbaba, de miért hoz a kisbaba erotikus katasztrófát a párokra. Mindez túlmutat a kialvatlanságon, vagy azon az unott frázison, hogy partnerünket inkább mackónadrágban látjuk otthon.

Egyszerre vágyunk a megbízhatóságra, biztonságra, amely az otthont jelenti számunkra, és a kalandra, a meglepetésre, ami pedig az utazás szakasza. Szeretünk utazni, de aztán jó hazatérni. Létezik olyan partner, akiben ezt a kettőt egyszerre megtaláljuk?

Remélhetőleg igen. Paradox módon éppen a másik autonómiája teszi őt vonzóvá a számunkra. Ösztönszerűen valaki olyannal akarunk együtt lenni, aki önálló, saját élettel rendelkező emberi lény. Lehet, hogy a szerelem révén egyúttal féltékenyek is leszünk rá, mert van saját élete, nem csak velünk foglalkozik. Viszont kevesekben ébreszt vágyat hosszú távon egy olyan partner, aki képtelen nélküle lélegezni, és önállóan cselekedni. Vagy ha mégis, az ritkán vall egészséges személyiségre.

Ebben az ellentétben élünk tehát: arra tudunk vágyni hosszú távon, akit soha nem kaphatunk meg teljesen. Ez nem csak arra igaz, ha az illető házas, hanem olyan értelemben is, hogy van saját életútja. Képes önmaga erejéből kiteljesedni. Például képes építeni a karrierjét, vagy küzdeni azért, amit szeretne.

Erősödhet a szeretetünk, ha látjuk, kedvesünk milyen jól gondozza a kisbabánkat. Kellemes lehet egy közös randevú is a gyerekek nélkül. De a vágy feléledésének színtere Esther szerint, amikor egy kis időre partnerünk elutazik, és újra találkozunk, vagy amikor figyelhetjük munka közben, esetleg egy társaság középpontjában. Olyan helyzetekben, ahol elemében van, és sugárzónak, függetlennek látjuk őt.

A vágy hiánya egyben a képzelet hiánya. A képzeletnek azonban tér kell, egy kis távolság, hogy ráláthassunk partnerünkre. Ha csak a közös kontextusunkban érintkezünk, akkor nincs lehetőségünk felfedezni a saját, önálló személyiségét, nincs rálátásunk a független énjére. Ha azonban a kapcsolat kap egy kis teret és levegőt, észrevehetjük párunk autonóm oldalát, azt a személyt, akibe a legelején, az emésztő vágyak idején beleszerettünk.

Fotó:
pixabay.com 

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.

Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában

Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?