Sárga, értékes, de nem arany
Igazi illóolaj-kincstár, emellett sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, de természetesen nem ezen tulajdonságai miatt kapta az igen becses „világ legdrágább fűszere” elnevezést.
A megtisztelő név széles körben elterjedt, és minden alap megvan ahhoz, hogy a sáfrány büszkén viselje. Előállításához ugyanis több mint százezer virágra van szükség, betakarítása nemcsak nehéz és fáradtságos munka, hanem időhöz kötött is. Emellett a termesztése sem könnyű. Ha mindezt összevetjük jótékony hatásaival, illatával, színezőképességével, beláthatjuk, hogy a történelem folyamán, miért mérték olykor drágábban, mint az aranyat.
A valódi, vagy más nevén jóféle sáfrány (Crocus Sativus) a nősziromfélék családjába tartozik, Délnyugat-Ázsiában őshonos. A virágok leszedését követően a bibéjét szárítják és abból készül a ma is népszerű, jellegzetes ízt adó fűszer, amelynek története az ókorig nyúlik vissza. Állítólag a görögök termesztették először, de nagyon kedvelték a perzsák, a föníciaiak, a rómaiak, majd megszerette egész Európa és a világ többi része is. A konyhai ízesítés mellett számos más dologra is használták és használják, erős, jellegzetes aromája remek illatosítóvá teszi, alkalmas sárga színezésre (például különböző textileknél), és gyógyászati célokat is szolgálhat.
A valódi sáfránynak több hamisítványa, vagy egyéb pótlékszere akad, ezek minősége, íze nem vetekszik az eredeti fűszeréével. Számos ételkülönlegesség alapvető összetevője elsősorban a mediterrán és az ázsiai konyhában. Ilyen a paella, néhány rizottófajta és bizonyos curryk.
Ami jótékony hatását illeti, csökkenti a koleszterinszintet, az ajánlott mennyiséget nem túllépve a szívbarát fűszerek közé tartozik.
Talán épp drágasága, és termesztési korlátai miatt nem ismert igazán széles körben, de rajongói a világ minden részén akadnak, és így legalább megmaradhat igazi egzotikumnak. Legnagyobb termelője Irán, Európában pedig Spanyolországé a vezető szerep sáfrány előállításban.
Fotó:
pixabay.com
A ketózis biokémiája és hatásmechanizmusa
Az emberi szervezet anyagcseréje rendkívüli alkalmazkodóképességről tesz tanúbizonyságot a környezeti feltételek változásaira. Ennek a rugalmasságnak az egyik leglátványosabb példája a ketózis állapota. A ketózis egy olyan természetes metabolikus folyamat, amely során a szervezet az elsődleges energiaforrásáról, a szénhidrátokról (glükózról) átáll a zsírok és az azokból származó ketontestek égetésére. Bár a köztudatban gyakran csak egy drasztikus diétás módszerként él, a ketózis valójában egy mélyen gyökerező evolúciós túlélőmechanizmus.
Teák az energikus és egészséges évkezdéshez
A boltok polcai roskadoznak a tea kínálat alatt, így van pár tippünk, hogy mivel kezdd az évet, hogy energiával és egészséggel teli legyél.
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
A citrom szerepe a modern súlykontrollban
A táplálkozástudomány fejlődésével a „superfood” kifejezés új értelmet nyert: már nem csodaszereket keresünk, hanem olyan természetes összetevőket, amelyek szinergiában működnek a szervezet alapvető folyamataival. A citrom (Citrus limon) az egyik leggyakrabban emlegetett kiegészítő a fogyókúrák kapcsán. Bár a populáris média gyakran „zsírégetőként” állítja be, a valóság ennél összetettebb, mégis rendkívül értékes a testsúlycsökkentés szempontjából.
Karácsonyi vendégváró falatkák, amiket a rokonok is imádnak
A karácsonyi ünnepek egyik legszebb része, amikor a család és a rokonok végre együtt lehetnek. A beszélgetések, nevetések és közös emlékek mellé szinte elengedhetetlenek az ízletes vendégváró falatkák, amelyek folyamatosan az asztalon lehetnek.