Menü

Párválasztás és a torzító pillanatnyi ingerek

Az alapos önismeret nemcsak pályaválasztáskor, hanem párválasztáskor is fontos, főleg ha nem szeretnénk csalódni.

Ha túlzottan szabadteret adunk a vágyaknak, és hagyjuk, hogy az élmény magával ragadjon minket, hosszú távon nem biztos, hogy elégedettek leszünk döntésünkkel.

Gyakran megtörténik, hogy a fellángolás következtében nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni párunk hibáit. Ezzel csak akkor van baj, ha olyan rossz tulajdonságokról van szó, amelyeket képtelenek vagyunk tolerálni.

Alapvető pszichológiai folyamat, hogy a döntést követően csak olyan tényeket vagyunk hajlandóak figyelembe venni, ami választásunkat igazolja. Ez egy olyan gondolati torzítás, mely során bagatellizáljuk a negatívumokat és felnagyítjuk döntésünk pozitív hatásait.

Előbb utóbb azonban a párkapcsolat működésébe is zavar keletkezik. Hiszen elvárásaink nem tűnnek el nyomtalanul, elkezdjük meglátni a problémákat. Sokszor azonban úgy érezzük túl sok energiát fordítottunk a párkapcsolatra, így aztán ragaszkodunk a végsőkig. A továbblépés egyáltalán nem egyszerű, főleg ha nem zárjuk le az előző kapcsolatot. Tipikus hiba, ha a megmentést egy harmadik személytől várjuk, egy új párkapcsolattól.

Félrevezethet minket az a beszűkült gondolkodás is, ami egy rossz vagy megromlott kapcsolat lezárásából származik. Ilyenkor ugyanis hajlamosak vagyunk csak a negatívumokra koncentrálni, és csak a problémás területeket meglátni. Ha ebben az állapotban vágunk neki egy újabb kapcsolatnak, akkor előfordulhat, hogy az új partner megítélésében csak ezeket a területeket vesszük figyelembe. Ennek az útnak is csalódás lehet a vége. Hiszen az sem kizárt, hogy a régi kapcsolat megannyi öröme, és erőssége (amelyről időközben megfeledkeztünk) hiányozni fog az újból.

A kulcsfogalom, akárhogy is nézzük, az önismeret. Ha ugyanis nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi a jó nekünk, mit várunk egy kapcsolattól, mit tesz boldoggá minket, akkor mi alapján választunk egyáltalán párt. A pillanatnyi ingereket meg lehet élni, de sose kezeljük őket tanácsadóként a jövőre nézve, főleg nem komoly döntéseknél!

Fotó:
pixabay.com

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Mentális nagytakarítás

Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.

Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.

Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.

Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!

Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.