Zeneszeretők - A zenehallgatás előnyei és miértje

A velünk és bennünk élő zene már az emberiség kezdete óta a mindennapjaink része. Manapság sokan el sem tudják képzelni az életüket dalok nélkül, mindez nemcsak a hangulatunkra hathat pozitívan, hanem a saját és mások érzelmeinek megértésében is segíthet. Emellett pedig rengeteg pozitív emóció is kapcsolódik a zenehallgatáshoz.

Belegondoltunk már, hogy mi történik a bensőnkben a klasszikus, vagy modern zene hallgatása közben? Mely területek működését befolyásolhatja ez, és mitől univerzális? A muzsika az emberi lét velejárója, ami áthatja az emberi történelmet az őskortól napjainkig. Az agyunk tulajdonképpen hangokra van hangolva. Amint felcsendül egy dallam, megannyi agyterület kezd összehangolt munkába, hogy komponenseire bontsa, majd feldolgozza az alkotóelemeit, legyen az a ritmus, a hangmagasság, az akkord, a hangszerek elkülönítése, vagy épp az érzelmi töltet. Ha nem lenne zene, a nyelvünk, és a kommunikációnk is teljesen más lenne.

Miről szól a hangok mögöttes része?

1. Könnyebben átélhető katarzis

A zene komplexitása egyénenként változó. Például az emberek körülbelül felénél a hallókéreg és az érzelmek feldolgozásában fontos agyi területek közötti erős kapcsolat lehetővé teszi, hogy bizsergést, hidegrázást tapasztaljanak, ha igazán megmozdítja őket egy szám. Láthatjuk tehát, hogy noha a dalok valóban az emberi lét szerves részét képezik, korántsem ugyanúgy érzékeljük azt – és könnyen előfordulhat, hogy mindez befolyásolja, miként viszonyulunk hozzá, vagy épp melyik műfajban találjuk meg a saját stílusunkat –. Akárhogy is az éneklés megannyi jótékony hatással bír, legyen szó a közérzetünkről, az egészségünkről, a sport teljesítményéről, a mindennapi stresszről, vagy épp a kamaszok sokszor kusza érzelmeiről, a zene pozitív hatással bír.

2. Tiszta zene, tisztább gondolatok

Egyetemi szinten a legtöbbet kutatott műfaj a komolyzene, ami érthető, hiszen valószínűleg, hogy azon emberek, akik valódi kutatásra adják a fejüket, ezen területhez akarnak hozzátenni valami újat. Létezik az úgynevezett Mozart-hatás, ami arról szól, hogy a 90-es években egyetemi oktatók arra voltak kíváncsiak, vajon csak véletlen egybeesés-e, hogy a zenészek jelentős része kiváló matematikai és logikai készségekkel rendelkezik. Akkoriban is azt látták, hogy az énekek hallgatása segít ellazulni, és relaxálni, sokszor még jobban, mint a pihenés, vagy a csend. Mindezt pedig a boldogsághormonként is gyakran emlegetett dopamin felszabadulásának köszönhetjük. Ennek a parányi molekulának azonban nemcsak az öröm átélésében, hanem a stresszhormonok féken tartásában is kulcsszerepe van. Mondhatni, hogy a zene a jobb hangulat, és a tisztább gondolkodás erejével ruház fel bennünket.

3. Jobb emlékezőképesség

A zene, kis túlzással, egészen a génjeinkig hatol: ha csak napi 20 percet hallgatunk egy dalt, már az is hatással lesz a hangulatunkra. Az idegsejtek közötti kapcsolatok létrejöttét, ez által az emlékek kialakulását támogató fehérjéket kódoló gének erősebb kifejeződését is támogatja a klasszikus zene, ezáltal például késlelteti az időskori demencia kialakulását. Persze itt adódhat, hogy minden műfajban érvényesül-e ez a hatás, hiszen a klasszikus stílus, vagy éppen egy modern pop szám nem azonos. Általánosságban azonban elmondható, hogy a gyakori zenehallgatás is elegendő ahhoz, hogy fülünk hozzáedződjön a hangmagasság, a ritmus és a hangszín könnyebb megértéséhez, kihallásához.

4. A zene összeköt

A modern számok egyetemessége is egyfajta hatás, mondhatni, hogy a zene univerzális. Hiszen szinte biztos, hogy mindenki hallgatott, már grúz, thaiföldi, lengyel, orosz, vagy éppen akár ukrán dalokat is. Egy halvány szót sem értünk belőle, de mégis jó! A nyelvezet, az érthetőség persze nem egyetemes, viszont az énekes céljait, érzelmeit megérthetjük a hallgatás útján.

Értelmezhető-e a zene egy társadalmakon átívelő kulturális univerzumként? És ha ez az univerzum létezik, akkor mely stílusok fedik egymást a különböző társadalmakban, csak a komolyzene számít, vagy a modern (trash) dalok is? Mondhatni, hogy kultúrától függetlenül fel tudunk ismerni különböző stílusokat is. Különösen az altatódalok, a szerelmes énekek, és a gyerekdalok esetén mondható az, hogy a közös viselkedési funkciókkal rendelkező számok általában hasonló jellemzőkkel rendelkeznek. A dal és az ének tehát nemcsak az emberi természetben és lélekben gyökerezik mélyen, hanem túlmutat a kulturális határokon. Vagyis a zene tényleg mindenkié!