Rejtélyes pszichés betegség: a Münchausen-szindróma

Ez az érdekes, nehezen felismerhető betegség a nagy mesehősről, Münchausen báróról kapta a nevét, aki olyan élethűen tudott bármiről mesét szőni, hazudni, hogy mindenkit megtévesztett maga körül. A Münchausen-kórban szenvedő betegek sem tesznek mást, mint hihető történeteket találnak ki betegségekről, tünetekről, csak hogy az orvosi figyelem középpontjába kerülhessenek.

Fontos elkülöníteni őket a hipochonderektől és a szimulánsoktól.

Az utóbbiak mindig valamilyen előnyt remélnek abból, hogy betegnek tettetik magukat - ez lehet pénzbeli juttatás, munkakerülés, stb. A Münchausen-kórban szenvedőket ilyesmi soha nem motiválja, ők csak az odafigyelésre, gondoskodásra vágynak.

Hipochondernek sem tekinthetjük őket, mert a hipochonder valóban betegnek hiszi magát, szemben a Münchausen-kórban szenvedővel, aki tudja, hogy nem beteg, csak szeretne azzá válni.

A laboreredményeket is meghamisítják A Münchausen-kórban szenvedők egészen szélsőséges dolgokra képesek céljuk érdekében. Sokszor attól sem riadnak vissza, hogy manipulálják a laboreredményeket vagy a lázmérés eredményét.

Cukrot vagy vért kevernek a vizeletükbe, hogy cukorbetegség vagy vesebaj látszatát keltsék. Az is előfordul, hogy különböző gyógyszerek szedésével idéznek elő tüneteket. A hiteles alakítás érdekében az öncsonkítástól sem riadnak vissza. Képesek bőrükön sebeket ejteni, hogy bőrbetegségre panaszkodhassanak, vagy mérget nyelni, hogy kárt tegyenek belső szerveikben.

Az adott betegségből mindig nagyon felkészültek, így tudják, mit kell hallania az orvosnak egy-egy diagnózishoz. Sokszor az átlagosnál jobban ismerik az orvosi szakszavakat is.

A felismerés nem könnyű feladat

Egy idő után a nagyon hosszú kórtörténet, a bajok sokfélesége, a megjárt intézmények sora vagy a sokféle műtéti heg szúrhat szemet valakinek. Jellemző ugyanis, hogy a betegek újabbnál újabb orvosokat keresnek fel panaszukkal, és attól sem riadnak vissza, hogy műtétet indokló tünetekről panaszkodjanak.

Nemhogy kerülnék, hanem vágyják az operációkat, a kellemetlen és kockázatos beavatkozásokat. Az is jellemző, hogy mindig elégedetlenek a terápiával, jellemzően a kezelés ellenére fennálló panaszokról, vagy éppen a terápia mellett jelentkező újabb tünetekről számolnak be. Hosszú időt töltenek kórházakban, és mindent megtesznek azért, hogy minél később távozzanak onnan.

A Münchausen-kórnak van egy másik megjelenési formája is, amelynek más is áldozatául eshet, ennek specifikus megnevezése Münchausen by proxy. Ilyenkor a beteg személy nem saját magának, hanem egy másik embernek – leggyakrabban anya a gyermekének – okoz tüneteket. Az ilyen esetekre jellemző, hogy az anyát a környezete mintaszülőnek tartja, aki rendkívüli módon ragaszkodik gyermekéhez.

A terápia sikeréhez elengedhetetlen a beteg aktív részvétele, a terápiás üléseken való rendszeres megjelenés, az előírás szerinti gyógyszerszedés.

E mellett nagy előrelépést jelenthet a gyógyulás útján, ha a beteg talál egy orvost, akiben képes megbízni, illetve nem marad egyedül, hanem próbál barátokat találni a hétköznapokban.