Menü

Televíziózási szokások a családban, avagy hogyan tévézzünk okosan a gyerekekkel!

Most eszembe jutott az a vicces mondás, hogy „sohase nézzük a tévét, amikor be van kapcsolva”. Hogy a „doboz” milyen hatással van a családunkra, legfőképp a gyermekeinkre, azzal pszichológusok, pedagógusok, s különféle tudósok, szakemberek rengeteget foglalkoznak. A kérdés mindig az marad, hogy – mert tiltani nem lehet – hogyan tévézzünk okosan, felelősen, tudatosan a gyerekekkel.

A gyerekek tévénézési szokásai között a legveszélyesebb, ha olyasmit néznek, ami nem nekik való. A korhatáros besorolás nem véletlen, a célja az, hogy megóvja a kicsiket a nem nekik való tartalomtól, nyelvezettől, mert károsan hat rájuk.

Az egyes korosztályoknak megfelelő műsorválasztás a tudatos tévézés első lépcsőfoka.

Nem ugyanazt nézi egy hároméves, mint egy tizennégy éves, sőt egyes javaslatok szerint hároméves korig nem is szabadna tévézni.

Három és hét éves kor között az a fontos, hogy a gyerek olyan műsorokkal találkozzon, amelyek az idegrendszerüket nem terhelik meg, illetve fontos szempont, hogy ők még nem tudnak különbséget tenni a fikció és a valóság között.

Általában tíz éves kor utánra tehető ennek a képességnek a kialakulása. Fiúknál életkori sajátosság az erőszakos cselekmények felé irányuló érdeklődés.

A televíziózás önmagában nem káros, ha megfelelő módon tesszük, megfelelő tartalmakat nézve, a napirendbe úgy beillesztve, hogy ne haladja meg a napi ajánlott időt.

Az is visszaérő kérdés, hogy mennyi időt tölthetünk a televízió előtt, erre valószínűleg nincs is egységes válasz, az egészségügyi ajánlások általában napi két órában maximálják a képernyő előtt eltöltött időt. Ennél többet ülni a „doboz” előtt, valószínű elvonja az időt más fontos dolgokról, amelyek kisgyermekkorban nem hiányozhatnak: szabad levegőn való játék, rajzolás, építőkocka, kézügyességi tevékenységek és más hasonló cselekmények.

A gyerekszobában nálunk nincs tévé, erre vonatkozólag a szakemberek egyöntetűen vallják, hogy nem ajánlott, ahogy étkezésekkor, lefekvés előtt sem javasolt bekapcsolni a készüléket.

A képernyő kék fénye negatívan befolyásolja az elalvást. (ugyanez vonatkozik egyébként már egyéb „kütyükre”, tabletre, mobiltelefonra is.) A gyerekek ahelyett, hogy elcsendesednének, felpörögnek, felélénkülnek. Elalvás előtt a rendszeres esti mese olvasása a legjobb választás.

Elsősorban a szülő feladata kontrollt gyakorolni a televíziózási szokások felett, kiválasztani a műsorokat, figyelni a tévé előtt eltöltött időt, kialakítani a napirendet, a televízióval való kapcsolatot, s nem utolsó sorban kontrollálni a háttértévézést, a csatornák közötti szörfözést, s kerülni a televízió előtti nassolást. De ezek már egy másik cikk témái lesznek.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.