Egy jól működő mozaikcsalád alappillérei

A mozaikcsalád egy olyan életközösség, amelyet egy szülő és gyerekei, valamint egy másik ellenkező nemű felnőtt alkotnak, amely felnőtt esetleg szintén hozhatja saját gyermekeit a családba. Lényeges, hogy van legalább egy olyan felnőtt, akinek a gyerek(ek) a saját biológiai gyermeke(i) és ez(ek) a gyerek(ek) a másik felnőttnek nem biológiai gyermeke(i).

Ha harmonikus mozaikcsaládban szeretnénk élni, akkor érdemes figyelmet és energiát fordítanunk arra, hogy jobban megismerjük a mozaikcsalád működésének dinamikáját, sajátos buktatóit, nehézségeit és örömeit. Mert igen, nem csupán nehézséget, hanem sok örömet is átélhetünk mozaikcsaládunkban.

A legnehezebb terhet róhatja a családra, hogy a tagok egy része (vagy akár mindegyike) a közelebbi vagy távolabbi múltban átélt egy jelentős krízist, s egy fontos személy elvesztését vagy eltávolodását. Amíg a veszteségeket nem sikerül feldolgozni, addig ezek rányomhatják bélyegüket az új család életére is. Emellett a kudarcélmény (elrontott házasság) átalakulhat egy állandó félelemmé, hogy vajon ezúttal sikerül-e egyben tartani a családot, s ez a kapcsolatok minőségét alapvetően meghatározhatja, akár távolságtartóvá, akár túl szoros, merev kötéssé alakítva azokat.

A legfontosabb lépés az összecsiszolódás során, hogy a pár kialakítsa saját alrendszerének határait; legyen olyan időszak, amit csak kettesben töltenek, be lehessen zárni a hálószobaajtót, megbeszéljék egymás között a gyerekekkel kapcsolatos ügyeket. Emellett elkezd kialakulni a pótszülő-gyerek kapcsolat is; ehhez fontos, hogy az édes szülő tudjon háttérbe húzódni, és teret adni az ő interakciójuknak (például akkor, amikor egy vita során a mostohaszülő a gyerek oldalára áll).

Majd kialakul a kölcsönös bizalom és intimitás a családtagok között. Ebben az időszakban a pár már jól működik együtt a gyerekekkel kapcsolatos feladatokban, az alrendszerek világos, tiszta határokat kapnak, a mostohaszülő-gyerek kapcsolat egy őszinte, hiteles szintre lép. A pár a korábbi konfliktusos időszakok után végre egymás szövetségesévé és segítőjévé válik, a problémákat már együttes erővel tudják megoldani. A folyamat végére kialakul a közös identitás, a családtagok jól érzik magukat szerepeikben, és megfelelő erőforrásokkal rendelkeznek a felmerülő problémákkal való megküzdéshez. Kialakul a biztos kötődés, s a családi működés többé nem igényel állandó készenléti állapotot a tagoktól, hanem egy biztonságos bázissá válik.

Tanács a mozaikcsaládos anyának

Tölts minőségi időt a gyerekekkel. Néha szervezz külön programot a gyerekeiddel, amin nem feltétlenül vesz részt a pótszülő. Ebből érezni fogják, hogy az új családi felállás nem azt jelenti, hogy ők hátrébb szorulnának a szívedben.
Használd a nevét. Ne várd azt a gyerekeidtől, hogy a pótszülőt apának hívják, ne akarj belőle apukát kreálni a számukra. Az a rossz hírünk van, hogy sosem lesz az, de ez egyáltalán nem baj, mert a legjobb barátjuk és szövetségesük még lehet az életben.
Rendezd át a dolgokat. A legtöbb esetben anyához költözik az új partner, így a környezet a pótszülő számára teljesen ismeretlen. Ezért érdemes egy új otthont teremteni, ami közös családi fészek lehet mindenkinek.

A házasságod ugyanolyan fontos. Ne told háttérbe a pótapát. A gyermekeid előtt nyilvánvalóvá kell tenned, hogy az új családtag milyen szerepben van melletted.

Egy mozaikcsaládnak tehát kezdettől fogva számos nehézséggel kell szembenéznie, s valódi családdá alakulása során egy hosszabb, kihívásokkal teli utat kell végigjárnia.