Segíts idén is!

Ha eddig is segítettél, adakoztál, jótékonykodtál akkor azért, ha pedig még sosem támogattál rászorulókat, akkor pedig azért érdemes felhívni rá a figyelmet, újra felidézni a tavaly karácsonyi jótékonysági lehetőségeket, hogy idén is csatlakozz a segítők táborához!

Azt hiszem, mondhatom, hogy nem kerül nagy erőfeszítésbe és óriási költségekbe sem ver senkit, ha a csillogó ünnepi előkészületekben nemcsak a méregdrága műszaki cikkek után kutat, „Black Friday” akciókat keres, ajándékok után kajtat, ünnepi menüt tervez, szilveszteri bulit szervez, hanem gondol az ünnepi csillogásban néhány szomorúan csillogó szempárra is, akiknek örömet szerezhetünk!

Számtalan lehetőséget találtam tavaly és idén is tudom, hogy nemcsak én csatlakozom, hanem ismerőseim körében is felhívom a figyelmet például a cipősdoboz akcióra. Büszke voltam, mikor osztályfőnökként egyik évben a diákjaim is részt vettek a jótékonykodásban és számtalan dobozt töltöttek meg ajándékokkal. Lehet a mai fiatalokat olykor szidni, magam is kamaszokat tanítok egy középiskolában, ismerem a napi problémákat, nem mindig egyszerű velük, de a jóra, a segítő szándékra, a kisgyerekek megsegítésére, támogatására bizony ők is azonnal kaphatóak! Kétszer sem kellett említeni osztályfőnöki órán, már emelkedtek is a kezek a magasba, hogy „én is hozok, én is hozok!”

Az adakozással gondolunk azokra a rászorulókra, akik sajnos nem azokkal a problémákkal küzdenek, hogy melyik játékot mibe csomagolják karácsonyra, illetve, hogy az arany vagy az ezüst karácsonyfadíszeket vegyék, vagy a diós - mákos bejglit melyik recept alapján süssék.

Mélyen megérintenek a szegénysorsú gyerekek, óriási különbségek vannak kisgyerek és kisgyerek között olyan tekintetben, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik, mi várja otthon, vagy mi nem. Haragszom a fiaimra, mikor azon vitatkoznak, hogy újabb Xbox játékot kérjenek karácsonyra vagy lego repülőgépet, mert nagyon sok korukbeli kisfiú vagy kislány nagyon rossz körülmények között tölti az ünnepeket. Mindig arra gondolok, hogy az a 6 éves kisgyerek lehetne az én fiam is, gyakran a szerencsén múlik, melyik gyermek hova születik.

Az ember nem tudja megoldani a világ összes problémáját sajnos egy-egy jótékonysági akcióval, de sok száz emberen segíthet és ezzel már tettünk valamit, valami jót, amitől az ember lelke kicsit „átmelegszik” a hideg téli éjszakákon, s úgy érezzük: jobb emberek lettünk.

Sokszor körülnézek a fullasztóan meleg plázákba márkás autókkal érkezők tömegnyomorán és annyi ingerült arcot látok, veszekedő házaspárokat, szatyrokkal megrakott embereket, a másik oldalon meg az utcán hegedülő bácsit (épp tegnap is) vagy a kolduló idős nénit, lyukas cipőben sétálgató kisgyerekeket, kóborló állatkákat.

Ez a két oldal sokszor elgondolkodtat és rájövök, hogy semmi sem olyan megnyugtató érzés, mint mikor úgy ünneplek a családommal, hogy tudom, segítettem még néhány családnak, vittem játékot kórházba (ahol én is feküdtem a gyerekemmel) küldtem cipősdobozt kisgyerekeknek, benne a fiaim játékfelajánlásával, amit a sajátjukból kértem el, hogy közvetlenül érintve legyenek. Hogy megosztottam a neten a cipősdoboz akciót, hogy szerveztem egy jótékonysági futást (és idén fogok még egyet), hogy utaltam pénzt „bohóc doktoroknak” akik beteg gyerekeket vidítanak fel a kórházakban, hogy vittem adományt állatmenhelyre, hogy megírtam ezt a cikket, hogy beszéltem róla másoknak, akik talán csatlakoztak. Vagy akik épp most, emiatt a cikk miatt fognak csatlakozni. Köszönet!