Beetetés

Amikor anyukám legyintve annyit mond, „de hát mi nem is eszünk cukrot!” - akkor gondolatban kinyitottam a hűtője és a konyhaszekrénye ajtaját, ahol máris hatalmas mennyiségű rejtett cukorbomba figyel időzítve. Íme, ezekkel a trükkökkel etetik meg velük az élelmiszergyártók a cukrot!

Biztosan felkeltette a figyelmed a címben használt beetetés szó. Sajnos nem véletlen a nyelvhasználat, találó.

Aki kicsit is laikus, simán eladhatnak neki pár reklámmal és egy jól kitalált marketinggel egy csomó fittnek hazudott cukros vackot, a formánk, az egészségünk és a pénztárcánk rovására.

Az egyik leginkább kerülendő dolog a finomított cukor, amit a gyártók igyekeznek előlünk elrejteni mindenféle szebb hangzású felirattal a különböző feldolgozott élelmiszerekben.

Az üveges bolti mártások, szószok, „light” salátaöntetek, az “egészséges” reggeliző pelyhek, a gyerekeknek szánt - nyugodtan akár cukorbomba nevet is viselhető - gyümölcsjoghurtok 20-30 gramm cukrot is tartalmaznak, gyümölcsöt persze nem, vagy elenyésző százalékban, épp annyit, hogy feltüntethessék a dobozon a nevet.

A reform életmódunkat tehát már a reggelivel elszúrtuk, a tízóraira ajánlott teljes kiőrlésű és rostdúsnak nevezett cukros kekszekkel, barnára színezett, de cukrozott pékáruval, cukros tejkészítményekkel pedig a nap hátralévő részében is számolhatunk a vércukrunk erős ingadozásával, túlsúlyunkat, narancsbőrünket stabilan megalapozva. Az ilyen cukros holmik után egy-két órán belül már az asztalt is megennénk, annyira éhesek leszünk, ez köszönhető az inzulin és vércukorszint hullámvasútnak, amire felültettek bennünket. Nem csoda, ha délben újabb zsíros, vagy cukros menzai koszttal romboljuk a diétánkat, majd az uzsonnára megevett diétásnak hitt cukros tejberizs és a 4. cukrozott tejeskávé után a vacsora már csak „de hát én alig eszem már este” nevű pár falat barna színű pékáru, vagy bolti majonézes dobozos saláta valamilyen zsíros, cukros öntettel.

Én mindig azt javaslom mindenkinek, hogy amikor vásárol, mindig részletesen olvassa el a címkéjét, hogy mik a pontos összetevők, mennyi szénhidrát van benne és abból mennyi a cukor, a zsírtartalma mekkora, mennyi fehérjét tartalmaz, majd ezután mérlegelje, hogy diétásnak, egészségesnek, alakbarátnak, reformnak nevezhető-e az adott étel.

Az ilyen vásárlás időigényesebb, nyilván, de hosszútávon nagyon megéri!

A legnagyobb átverési trükk, amikor a cukor szó helyett barnacukrot, nádcukrot, glükózt, fruktózt, invertcukorszirupot, rizsszirupot, agávészirupot írnak, vagy dextrózt, maltózt, melaszt, szacharózt, glükóz-fruktóz szirupot, juharszirupot, kukoricaszirupot, keményítőszirupot, megtévesztve ezzel a vásárlókat.

Ki tudnék szaladni az üzletből, mikor a joghurton látom, hogy 0,1% zsírtartalom, de a cukortartalmáról nem írnak semmit, tessék megfordítani és megnézni, mi mindent tartalmaz!

A fogyókúrázó nők nagyon gyakran keresik a „light” feliratú termékeket jóhiszeműen a boltok polcain, pedig ez a kifejezés egy dolgot jelenthet: a zsiradék mennyiségét csökkentették, de ettől függetlenül még valószínűleg tele van cukorral, csupán a zsiradéktartalma lett alacsonyabb.

A rejtett cukrokon nagyon sok múlik egy diétában, ezen bukhat el az egész, tehát mindenképp érdemes tudatosabb vásárlóként gondosan eltölteni pár percet a termékek összetételének vizsgálatával, ez egészségedért és a formádért ezzel már nagy lépést tettél előre. Ne hagyd magad beetetni!