Mi volt a kedvenc meséd gyerekként?

Nekem az Öreg Néne Őzikéje. A mai napig elpityeredem a kedves kis történeten, mikor a gyerekeimnek olvasom. De említhetném a Holle anyót, a Hófehérkét, a Brémai muzsikusokat, a Hamupipőkét, a Hüvelyk Matyit. Gyerekkorunk régi klasszikusait.

Április elején tartották a Gyermekkönyvek nemzetközi napját, melynek célja, hogy a gyermekek megszeressék a könyveket és az olvasást, a meséket. A mesélésben az az egyik legjobb dolog, hogy együtt vagyunk a gyermekeinkkel, s miért is fontos a velük együtt töltött „esti mese – idő”? Azért, mert a mese a gyerekek fantáziáját, képzelőerejét fejleszti, nem kapják készen a történetet, mint például a tévében, nem ad a kezükbe sablonokat. Bevallom, néha nagyon fáradt vagyok mesét olvasni nekik, mégse maradhat el, vagy én, vagy az apjuk felolvas egy-egy történetet nekik este, még akkor is, ha közben nem is mindig figyelnek oda.

Szakemberek nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy a mesének jelentős szerepe van a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődésében, viselkedési mintákat nyújt számukra. Fontos összetevője a mesének a történet tanulsága, hogy a főszereplők mit és hogyan tanulnak mindabból, ami velük történik. A mesékkel erkölcsi és viselkedésbeli mintákat közvetítünk, amiket már pici korban el lehet kezdeni átadni.

A mesében olyan dolgokról tanulhatnak, mint az élet, a halál, a harag, a féltékenység, a szeretet, a segítés, a talpraesettség, a bátorság, s ezekről a saját nyelvezetüknek és koruknak megfelelően tudunk velük beszélni. Köztudott, hogy azok a felnőttek, akiknek meséltek gyermekkorukban, az élet nehézségeivel is sokkal könnyebben megküzdenek.

A fiaim nagyon szeretik, mikor az apjuk nem mesét olvas fel, hanem saját maga talál ki történetet, ő gyártja az esti mesét nekik, melybe a gyerekek is bekapcsolódhatnak. Az általuk kitalált, továbbszőtt történetek nagyon jól fejlesztik a kreativitást, szókincset, fantáziát, s nem utolsó sorban remekül leköti őket.

A tévében látott mese nem mese. Amikor meséről beszélünk, akkor el kell különíteni a hallott és nézett meséket, mert a két meseélmény egyáltalán nem ugyanazt az élményt adja. Amint a televíziót, vagy a számítógépet bekapcsoljuk, abban a pillanatban „kiszáll” a szituációból a fantázia, a kreativitás, a gyerek készen kapja a meseképeket, arról nem is beszélve, hogy a mai, modern tévémesék agresszívak, erőszakosak, míg a mesélt mese felébreszti a képzelőerejüket, beleélik magukat a történetbe, s jobban segíti a pihenést, elalvást, mint a „vibráló doboz”.

Az esti mese fontossága gyermekünk életében tehát vitathatatlan. Az a gyerek, aki nem kap lelki táplálékot érzelem szegénnyé válik. Arról nem is beszélve, hogy úgy érzem a hétköznapjaink általában nagyon káoszosak és tele vannak teendővel, feladattal, rohanással. Az esti mese egy kis lelassulást, békét, nyugalmat hoz. Amíg nem lesz ciki a gyerekeimnek, s amíg kíváncsiak a történetekre, addig tutira mesélni fogok nekik.