Menü

Külföldi önkéntesség-gyermekből felnőtt 2.

Előzőleg a külföldre kivándorolt vagy onnan már éppen hazatért magyarokról szóló dokumentumfilm-sorozatról írtam. Ennek kapcsán és folytatásként most saját tapasztalataimat osztom meg, hiszen 10 hónap kinn- tartózkodás után hazatértem.

Korábbi cikkemben áttekintettük az önkéntes nehézségeit, most lássuk milyen erősségeket fedezhetünk fel magunkban!

Egy ilyen projekt során az ember nemcsak gyengeségeire, hanem nagyon sok rejtett jó tulajdonságára is rájöhet. Sokszor olyan helyzetek adódhatnak a munkahelyen és azon kívül, amikkel addig sohasem találkozott. A lényeg, nem szabad félni, hanem merni kell kipróbálni magunkat.

Esetemben hatalmas félelmem a fogyatékosokkal való munkával kapcsolatban volt; hogyan viszonyulok majd hozzájuk, lesz-e elég türelmem, elfogadnak-e, stb…végül a 10 hónap legszebb pillanatait velük éltem át. Valóban nehéz volt és sokszor úgy éreztem, túl közel kerültem hozzájuk és együtt sírtunk és nevettünk, de ez mindennel felért és megérte. Nagyon nehéz volt elszakadni tőlük.

Egy másik fontos dolog, amit az ember megtanul egy ilyen projekt során: megtanulni elengedni és elbúcsúzni. Hiszen az emberek jöttek és mentek. Mint ahogyan én is.

Az ilyen programok során nemcsak megtanuljuk tudatosítani magunkban, hogy egyszer minden véget ér, hanem könnyebben kezeljük a váratlan helyzeteket, amiket egyedül kell megoldanunk. Alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez, szokásokhoz, de ugyanakkor itt is adódhatnak olyan szituációk, amikre nem számítunk. Esetemben az olasz kultúra sajátosságai, mint boltok nyitva tartása; új napirend; illetve a tömegközlekedés kiszámíthatatlansága, ami miatt egyszer pl. teljesen egyedül ott ragadtam egy városban és egy hotelben kellett töltenem egy éjszakát. Az ilyen dolgok viszont magabiztosabbá edzik az embert.

Mindenkinek ajánlom az EVS-t, aki szeretne még egy kis haladékot a felnőtté válás előtt; aki szeretne utazni, világot látni; aki szeretné felfedezni önmagát – szembesülni a jó és rossz oldalával is, és aki szeretne felnőni, de eddig nem sikerült.

/Szerző:Gősi Gabriella/

Hol érdemes manapság álláslehetőségeket keresni?

A munkakeresés a digitális korszakban jellemzően nem abból áll, hogy hetente egyszer fellépünk egy portálra, elküldünk pár jelentkezést, majd várunk. A munkaerőpiac felgyorsult, az ajánlatok vándorolnak, és a jó pozíciók sokszor el sem jutnak a klasszikus hirdetésekig. A kérdés nem az, hogy van-e lehetőség, hanem az, hogy hol és hogyan keressük – illetve, hogy végül egymásra talál-e a két fél.

A 2026-os év szín és öltözködési trendjei

Minden évnek megvannak a maga divatszínei és jellegzetes stílusai, nézzük, hogy a 2026-os évben ezek hogyan alakulnak.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Milyen színkombinációk illenek egymáshoz a ruhatárban – és melyek azok, amelyekkel érdemes óvatosnak lenni?

Nemrég olvastam egy cikket a francia nők öltözködési szokásairól, amely arra világított rá, hogy az elegancia nem elsősorban a ruhadarabok árában vagy aktuális trendiségében rejlik, hanem a színek tudatos és harmonikus párosításában. A francia stílus egyik legfontosabb alapelve, hogy bizonyos színkombinációk képesek azonnal lerombolni az összképet.

Amikor a telefon fontosabb lesz a gyereknél – A szülői phubbing rejtett veszélyei

A modern szülői lét egyik legkevésbé látványos, mégis legkárosabb jelensége a szülői phubbing. A kifejezés az angol phone és snubbing szavak összevonásából született, és azt a helyzetet írja le, amikor a szülő fizikailag jelen van a gyermeke mellett, figyelme azonban a telefonjára irányul.