Menü

Nyelviskola vagy magántanár?

„Tanulni nehéz” – gondolják sokan. De vajon tényleg az? És mi a helyzet a nyelvekkel? Hogyan érdemes nekiállni a nyelvtanulásnak?

Egyre több módszer terjed az interneten és könyvekben egyaránt, ami a tanulási folyamatokat hivatott elősegíteni. Ez több szempontból is előnyös:

- Ha a tanulás öröm is lehet – ezt kishazánkban sajnos a legtöbb iskolában nem tanítják meg a nebulóknak –, miért ne legyen az?
- Az egyre növekvő nyomás és tananyag mellett szükség is van ezekre a módszerekre.
- A felgyorsult világban a felnőttek számára is esély nyílik az élvezetes tanulásra.

A nyelvtanuláshoz elhivatottság kell. Ha szeretnénk rendesen megtanulni egy adott ország nyelvét, ott nem nagyon eshet ki a fejünkből egy-egy fejezet, mert akkor már nem fogunk tudni helyesen beszélni.

Sokaknak problémát okoz a választás: nyelviskolába járjanak, vagy magántanár segítségét kérjék?

Itt is, mint sok más helyen, fontos, hogy meg tudjuk határozni a célt: nyelvvizsgát szeretnénk, mert azzal növelhetjük a fizetésünket, esetleg a diplománkhoz szükséges, vagy beszélni szeretnénk megtanulni, mert a munkánkhoz szükséges, a külföldi utakhoz, esetleg külföldi munkavállaláson gondolkodunk?

Ha felállítottuk a célt, érdemes utána gondolkodni a megoldáson. A legtöbb nyelviskola, annak ellenére, hogy a beszédközpontúságot hangsúlyozza, a nyelvvizsgák teljesítésére fókuszál. S mivel a nyelvvizsgáknak rendszerint csak egynegyedét teszi ki a beszéd, valamint csoportban nem lehet annyira hatékonyan megtanulni beszélni, hiszen egy-egy emberre kevesebb idő jut, illetve esetenként ki is bújhatunk a feladat alól, így a nyelvtani feladatok jóval nagyobb hangsúlyt kapnak.

Ha valaki nyelvvizsgázni szeretne, nyugodtan járjon nyelviskolába, számos sikeres nyelvvizsgázót tudnak felmutatni ezek a képzőhelyek. Ha szerencsések vagyunk, a tanárunk segít és motivál minket, és a csoport is összetartó, jó hangulatú. Nyelviskolai tanulás esetében viszont mindig rendkívül nagy mennyiségű energia szükséges még az órákon kívül is a hatékony tanuláshoz.

Ebben az esetben nincs lehetőségünk megválasztani a tanárt, és habár számos pozitív tapasztalatot olvashatunk a neten, nyelviskolák esetében legalább ennyi negatívat is találhatunk. Valamiért a jó tanár majdnem olyan ritka, mint a fehér holló. Pedig az én nézőpontom szerint a tanítást is hivatásnak kellene tekinteni.

Ha beszélni szeretnénk megtanulni, mindenképpen a magántanárt válasszuk! Egy rugalmas tanárral meg lehet beszélni, hogy az órákat főként a beszédnek szenteljük, és csak a szükséges mennyiségű nyelvtant vegyük át közösen – a többit majd magunktól átnézzük, s ha kérdésünk van, a következő alkalommal feltesszük. Magántanárhoz járni költségesebb, mint egy nyelviskola, viszont célzottabb figyelmet kapunk, és lehetőségünk van tanárt választani, vagy ha szükséges, akár cserélni. Továbbá nem bújhatunk ki a feladatok alól, és rá vagyunk kényszerülve, hogy beszéljünk, hogy felkészüljünk, ne mismásoljuk el a feladatot, így gyorsabban fejlődhetünk.

Fontos, hogy ne kényszerként tekintsünk ezekre a teljesítendő kihívásokra, hanem leljük benne örömünket, hiszen ez is egyéni fejlődésünk lépcsőfoka.

„Hygge” – a dánok boldogságának egyik kulcsa

Ahány nép, annyi szokás, legyen az gasztronómia, orvoslás, vagy életfelfogás. A dánok ezutóbbiban kifejezetten jók, de hogyan csinálják?

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Mennyibe kerül ma a városi kutyatartás?

Hazánk nagyobb településeinek parkjaiban és kávézóiban egyre több négylábú társ sétál pórázon. A látvány idilli, de a háttérben ott húzódik a valós kérdés, hogy vajon a városi kutyatartás napjainkban már luxusnak számít? Egy szőrmók fenntartása jelenleg havonta átlagosan 20–50 ezer forintba kerül, fajtától és életmódtól függően. A táp, az oltások, a bolha- és kullancsirtók, illetve a felszerelések ma már alapkiadásnak számítanak.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.