Történet egy külföldi munkavállalásról
- Dátum: 2017.08.15., 20:36
- beszéd, elhatározás, gyakorlás, idegen nyelv, kitartás, költözés, külföld, munka, munkanélküli, munkavállalás, nyelv, próba, szobafiú, szobalány, takarítás, telefon, utazás
Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogyan született meg az elhatározás a diplomával való külföldi takarítás lehetőségével kapcsolatban. Igen, sikerült munkát kapni. De hogyan kezdődött elaz életünk a határon túl?
Szerencsére a párom elég jól beszélte már az adott ország nyelvét. Én sajnos nagyon kezdő vagyok, de reménykedtem a szerencsében és a talpraesettségünkben, hiszen annyi szép történetet lehet hallani arról, hogy valaki nem beszéli a nyelvet, mégis dolgozik.
A barátommal – munkanélküliként – elindultunk hát egy kis bőrönddel, mint a filmekben. Volt egy kis spórolt pénzünk, kellemesen éreztük magunkat, s vártuk az újat, a lehetőségeket.
Jómagam pedig csodát vártam – szintén, mint ami a filmekben történik. Hiába vagyok fejben tisztában azzal, hogy az élet néha feladatokkal lát el minket, mégis az él bennem, hogy egy szempillantás alatt menni fog minden. Sokszor feleslegesen felidegesítem magam, és gyorsan elveszítem az optimizmusomat. Közben persze igyekszem tudatos lenni, és nem szeretném elrontani se a saját, se mások napját, a közhangulatot. De akkoriban gyorsan változott, hogy hittem-e a sikerben vagy sem. Viszont mindig is hittem abban, hogy minden okkal történik.
Sok dolog kivitelezésében a kudarctól való félelem tántorít el. A félelem, ami a növekedésünket akadályozza meg. Nehéz levetkőzni... Mégis így történt.
A párommal közösen bementünk a helyi munkaügyi központba, ahol egy körülbelül 200 oldalas paksamétát kaptunk a kezünkbe, tele állásajánlatokkal. Egy teljes délutánon keresztül bogarásztuk át az adott kategóriákat síri csendben, és válogattuk a potenciális helyeket. Fel voltunk villanyozva!
A következő napon ismét elfogott a pánik: „Mi lesz, ha nem sikerül? Egyáltalán miért csinálom ezt?” Később nőiesen kemény voltam a párommal, hogy igenis telefonáljunk (úgy értem, ő, mivel ő beszéli a nyelvet :D ), és meg is lett az eredménye. Több állásinterjút is leszervezett. Magának vagy kettőnknek is. Rendkívül büszke voltam rá! Ezzel ő is több gátlását levetkőzte.
Az interjúk jól mentek, ő gyakorolta a nyelvet, kiderült, jobban megy, mint gondolta. Próbanap következett, majd kiderült, hogy alkalmazásba veszik. Körülbelül úgy ment, mint a karikacsapás. Úgy volt, nem kap szállást, megbeszéltük, hogy megkérdezi, és tudtak neki ebben segíteni. Úgy volt, heti 20 órában dolgozhat, de mire a szerződést aláírták, már 40 órára bővítették.
Mivel nem hiszek a véletlenekben, úgy gondolom, az elhatározásnak, a kitartásnak, és annak, hogy nem vagyunk válogatósak, köszönhetjük mindezt. Egy szobalány/fiú állás remek kezdési lehetőség, ha az ember tőke nélkül kénytelen külföldre költözni.
Folytatása következik…
Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században
A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?
Mennyibe kerül ma a városi kutyatartás?
Hazánk nagyobb településeinek parkjaiban és kávézóiban egyre több négylábú társ sétál pórázon. A látvány idilli, de a háttérben ott húzódik a valós kérdés, hogy vajon a városi kutyatartás napjainkban már luxusnak számít? Egy szőrmók fenntartása jelenleg havonta átlagosan 20–50 ezer forintba kerül, fajtától és életmódtól függően. A táp, az oltások, a bolha- és kullancsirtók, illetve a felszerelések ma már alapkiadásnak számítanak.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.
A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?
Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.