Menü

Történet egy külföldi munkavállalásról

Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogyan született meg az elhatározás a diplomával való külföldi takarítás lehetőségével kapcsolatban. Igen, sikerült munkát kapni. De hogyan kezdődött elaz életünk a határon túl?

Szerencsére a párom elég jól beszélte már az adott ország nyelvét. Én sajnos nagyon kezdő vagyok, de reménykedtem a szerencsében és a talpraesettségünkben, hiszen annyi szép történetet lehet hallani arról, hogy valaki nem beszéli a nyelvet, mégis dolgozik.

A barátommal – munkanélküliként – elindultunk hát egy kis bőrönddel, mint a filmekben. Volt egy kis spórolt pénzünk, kellemesen éreztük magunkat, s vártuk az újat, a lehetőségeket.

Jómagam pedig csodát vártam – szintén, mint ami a filmekben történik. Hiába vagyok fejben tisztában azzal, hogy az élet néha feladatokkal lát el minket, mégis az él bennem, hogy egy szempillantás alatt menni fog minden. Sokszor feleslegesen felidegesítem magam, és gyorsan elveszítem az optimizmusomat. Közben persze igyekszem tudatos lenni, és nem szeretném elrontani se a saját, se mások napját, a közhangulatot. De akkoriban gyorsan változott, hogy hittem-e a sikerben vagy sem. Viszont mindig is hittem abban, hogy minden okkal történik.

Sok dolog kivitelezésében a kudarctól való félelem tántorít el. A félelem, ami a növekedésünket akadályozza meg. Nehéz levetkőzni... Mégis így történt.

A párommal közösen bementünk a helyi munkaügyi központba, ahol egy körülbelül 200 oldalas paksamétát kaptunk a kezünkbe, tele állásajánlatokkal. Egy teljes délutánon keresztül bogarásztuk át az adott kategóriákat síri csendben, és válogattuk a potenciális helyeket. Fel voltunk villanyozva!

A következő napon ismét elfogott a pánik: „Mi lesz, ha nem sikerül? Egyáltalán miért csinálom ezt?” Később nőiesen kemény voltam a párommal, hogy igenis telefonáljunk (úgy értem, ő, mivel ő beszéli a nyelvet :D ), és meg is lett az eredménye. Több állásinterjút is leszervezett. Magának vagy kettőnknek is. Rendkívül büszke voltam rá! Ezzel ő is több gátlását levetkőzte.

Az interjúk jól mentek, ő gyakorolta a nyelvet, kiderült, jobban megy, mint gondolta. Próbanap következett, majd kiderült, hogy alkalmazásba veszik. Körülbelül úgy ment, mint a karikacsapás. Úgy volt, nem kap szállást, megbeszéltük, hogy megkérdezi, és tudtak neki ebben segíteni. Úgy volt, heti 20 órában dolgozhat, de mire a szerződést aláírták, már 40 órára bővítették.

Mivel nem hiszek a véletlenekben, úgy gondolom, az elhatározásnak, a kitartásnak, és annak, hogy nem vagyunk válogatósak, köszönhetjük mindezt. Egy szobalány/fiú állás remek kezdési lehetőség, ha az ember tőke nélkül kénytelen külföldre költözni.

Folytatása következik…

Sok veszély leselkedik a kicsikre a strandon!

Nem tudom, hogy az ijesztőbb, hogy újra kellett éleszteni egy kisfiút az egyik strandon, vagy az döbbent le jobban, hogy a kicsit 10-15 percig nem keresték a szülei. „Nem lehet elégszer elmondani” jellegű írásom következik.

A social media új biznisze: Az influencer sportitalok

Az utóbbi években egyre több híresség és közösségi média influencer dob piacra saját márkájú sportitalokat, amelyeket gyakran a testmozgás elősegítésére, és az egészség fokozására hirdetnek, a legnépszerűbb ezen termékcsaládból a Prime. Bár ezek a termékek népszerűek lehetnek a követőik körében, fontos megvizsgálni azok valódi összetevőit és káros hatásait. Ezen italok többségében egyáltalán nem kapcsolódnak a sporthoz, csupán az internet egy új lehetőségét használják ki.

Ki volt az az Emil Coué és miért fontos?

Emil Coué patikusként dolgozott az 1900-as években Franciaországban. Azt figyelte meg, hogy az általa kiadott gyógyszerekhez fűzött jó szándékú megjegyzései rendszerint valóra válnak. Azaz, ha úgy adta ki a gyógyszert, hogy „Kedves asszonyom, ettől két nap múlva minden tünete elmúlik, de azért szedje végig a kúrát!”, akkor a harmadik napon a beteg hálálkodva tért hozzá vissza, hogy elmondja neki, hogy igaza volt, és ez a gyógyszer fantasztikus

Az érzelemszabàlyozás módszerei

Például hosszú kihagyás után (és ennek most sokak életében lehet aktualitása) újra emberek közé, társaságba kell mennünk. Akkor is, ha ez sosem ment könnyen, ha mindig is némi szorongás társult hozzá és győzködni kellett magadat például egy szombat esti összejövetel kapcsán, hogy ’érdemes elmenni, jól fogom magam érezni…’.

A gyerekednek ártasz azzal, ha túl engedékeny vagy vele

A gyerek irányába tanúsított állandó és érzékeny válasz- és szolgálatkészségünk természetes, szeretetteljes és odaadó magatartásnak tűnik, éppen ezért olyan könnyű beleesni a csapdájába. Kutatások szerint ugyanis az engedékeny szülők gyerekei éretlenek, önállótlanok és gyakran agresszívek is lehetnek.