Hogyan olvashatnék gyorsabban?

Van, aki falja a könyveket és van, aki szeretné. Az utóbbiak sokszor azt mondják, nekik így jó, mert minden szót egyenként megízlelnek. De hát annyi olvasnivaló van... Olyan jó lenne gyorsabban olvasni! Annyira értékes az olvasásra szánt idő, pláne az abból származó tudás- vagy élményanyag! Szerencsére az olvasási sebesség nem típusfüggő: a gyorsabb olvasás tanulható, jobban mondva kigyakorolható. Íme két tipp, amellyel gyorsabbak lehetünk!

Sokan a lassan olvasók közül le tudják írni, hogyan zajlik bennük az olvasás folyamata. "Elképzelem, ahogyan zajlik a párbeszéd, és ahogyan elbeszéli a történetet a mesélő." Ismerős, ugye? A jelenség hivatalos neve szubvokalizálás. Ezen a módon az olvasó olvasási sebessége semmiképp nem gyorsabb beszédtempójánál. Mivel eredetileg magam is lassan olvasó vagyok, olykor megfigyeltem azt, hogy a szemem már jóval előbbre jár, de "kénytelen vagyok" végighallgatni a sztorit magamban, mert ezt szoktam meg.

Az első tipp tehát a belső hang kikapcsolása. Kemény dió, mondhatom, de gyakorolni szerencsére mindig van lehetőség. Az ember eleinte nagyon figyel arra, hogy 'halkan' olvasson, és időről-időre visszaesik. De a kitartó gyakorlás meghozza gyümölcsét, amelynek ízére bizony könnyen rákaphatunk.

Egy másik elképesztően gyakori jelenség, amely a legtöbbünkkel szinte szövegsoronként megtörténik: az újraolvasás. Figyeljük csak meg: ahogy elolvastunk egy mondatot, nagyon gyakran visszaugrunk a mondat egy tetszőleges részére, ahonnan újraolvassuk azt. Azt gondolhatnánk, hogy ez a szöveg tökéletes megértéséhez szükséges, ám ez nem igaz. Az agynak a szövegek megértéséhez nincs szüksége ismétlésre. A beolvasás megtörtént (a látás fókuszában és a perifériáján is!), az agy pedig összerakja a képet.

Így hát a második tipp az ismétlések elkerülésének gyakorlása. A gyakran ismétlők agya nincs hozzászokva az olvasáskor lehetséges élesebb figyelmi állapothoz. Megszokta, hogy ha nem koncentrál, ismételhet, éppen ezért valamivel lustább olvasás közben. Ezen a folytonos visszaugrási vágy kitartó csillapításával segíthetünk. Eleinte lesznek részek, amelyeket az adott pillanatban nem értünk, de nyugalom! Az agy lát, beolvas, feldolgoz. Az információ nem vész el. Idővel pedig a tudatnak is minden már elsőre tiszta lesz, és levetkőzzük ezt a rossz szokásunkat.

A fenti két tipp gyakorlásához használhatunk egyébként mankót: a mutatóujjunkat. Ezzel egyrészt diktálhatjuk szemünknek a sebességet, másrészt pedig összeragasztva látóterünk fókuszát a mutatóujjunk hegyével visszatarthatjuk tekintetünket a visszaugrálástól.

Kellemes gyakorlást!