Kutya-szempontból alul-kulturált ország vagyunk

Az állattartás módján is jól lemérhető egy ország kultúrája. A kutyákhoz való hozzáállásban is megmutatkozik: jócskán van még hová fejlődnünk.

Olaszország és Svájc – kettő azok közül a nyugati országok közül, amelyek teljes természetességgel tudnak együtt élni a kutyákkal. Minden boltba, üzletbe bemehetnek az ebek mérettől függetlenül – akár az élelmiszerboltokba is. Kávézók, éttermek, szálláshelyek teljes természetességgel fogadják a kutyákat, a reptéren szintén segítőkészek, Olaszországban pedig még kutyás tengerparti strandokat is találunk, ahol az állatoknak fekhelyek, valamint agility-pálya áll rendelkezésre. Arra is láthattunk példát, hogy a kórházban ott lehetett a kutya, hogy segítse gazdája gyógyulási folyamatát.

Ezzel szemben mi a helyzet Magyarországon? A Balaton teljes területén tilos kutyát vinni a vízbe. Persze vannak helyek, ahol mégis fürdetnek a gazdik, de hivatalosan ez illegális. Alig akad üzlet, ahová a kedvencek is bemehetnek, sőt az InterCity vonatról teljesen letiltották a kutyákat (Svájcban pl. ingyen utazhatnak). Sokan a hatósági szabályozásokra fogják az elutasító hozzáállást, pedig ez nem helytálló: az ÁNTSZ pl. azt mondja, az üzlet tulajdonosának jogköre eldönteni, hogy a kutya bemehet-e a boltba, vagy sem, és ez a rendelkezés az élelmiszert árusító üzletek esetén is érvényes.

Noha találkozhatunk egy-két jó kezdeményezéssel, mint pl. a budapesti Allee Bevásárlóközpont kutyabaráttá tétele, ez még mindig igen ritka. Sajnos a negatív hozzáállás a gyakoribb. Ennek oka a legtöbb esetben a félelem, méghozzá igencsak alaptalanul.

Néhány kiragadott példával támasztják alá az elutasító szemléletet, amit a híradóban látni, pedig ez ugyanolyan, mintha nem ülnénk autóba, hiszen az esti híradóban mindig beszámolnak néhány balesetről.

A fennálló szemléletet hazánkban azzal is indokolják, hogy itt maga az állattartás is felelőtlenebb, mint a példázott nyugaton. Ebben valóban sok igazság van, hisz az emberek jó része a kutyákat egyáltalán nem társként, csupán úgymond „kellékként” kezeli. Azt viszont elfelejtik, hogy nem is ezen hozzáállásukat igénye a kutyát magukkal vinni. Továbbá talán felelősségteljesebb szemlélet kezdene elterjedni egy elfogadóbb környezetben.

Az alulról jövő kezdeményezéseket az ismertetett indokokkal hamar leszerelik, már ahol egyáltalán méltatják rövid figyelemre, de a felülről jövő rendelkezések sem támogatják a helyzet javulását. Hiszen az új jogszabályi környezet szerint mindössze a magyar kutyafajták kaphatnak törzskönyvet.

Sajnos az állatvédők tudják, ez rengeteget ront az egyébként is súlyos helyzeten: a menhelyek telítettek, és rengeteg a kutyaszaporító – sokan maguk sem tudnak róla információhiány miatt, hogy a tenyésztés jóval nagyobb szakmai rálátást és hozzáállást igénylő feladat. Így azonban még inkább összeolvadnak a szaporítók, akik tenyésztőknek vallják magukat mindenféle háttér és ismeret nélkül csupán a két kutya „összeeresztésével” mindenféle körültekintés nélkül.

Pedig az igény biztos, hogy jelentkezik, sok kedvencet tartó hördült fel a vasút említett tiltó szabályozásakor. Demény, a híres vizslablogger pedig sztár lett, akinek a facebook-on 50 ezer követője van, gazdájának két könyve jelent meg, és sok újságban is szerepelt. Számos példa van, amikor igényes állattartók szenvednek a tiltó szabályozások miatt, hiszen úgy vélik, kutyájukat nem biztonságos mondjuk egy üzlet előtt hagyni, amíg vásárolnak, vagy szívesen magukkal vinnék, de mindezt nem tehetik meg. S miért? A kultúra, az eltúlzó negatív hozzáállás és a félelem miatt. Ideje változtatni, és példát venni a pozitívabb szemléletű országokról!