Menü

Hogyan veszítjük el a cselekvőképességünket?

A tanult tehetetlenség egy olyan állapot, amelyben a kontrollvesztettség érzése dominál. Bármit teszünk, bárhogyan tesszük, azt érezzük, semmi befolyásunk sincs a végkimenetelre. Így aztán meg se próbáljuk.

Kialakulásában szerepet játszanak a kudarcaink, az önmagunkról alkotott képünk megrendül, hiszen a tanult és bevált megküzdési technikák nem működnek. Egy negatív állapotba taszíthat minket a fenyegetettség érzése, fokozottan a negatív gondolatainkra koncentrálunk.

A változásban való hitetlenség végül passzivitásban és reménytelenségben csúcsosodhat ki. Talán mindez magyarázatot adhat arra, hogy miért maradunk egy bántalmazó kapcsolatban, amikor kiléphetnénk. Miért nem váltunk munkahelyet, amikor már nem érezzük jól magunkat. Elveszítjük a motivációnkat, a céljainkat, az önmegvalósításra való képességünket, életörömünket. Nem hiszünk magunkban, abban, hogy a helyzetet befolyásolni tudjuk, meg tudjuk oldani. Kívülről várjuk a megváltást, kiszolgáltatottá válunk. A tanult tehetetlenség a szorongás és a depresszió melegágya.

Mi akadályozza, hogy legyőzzük a tanult tehetetlenséget?

Az életmódunk, amiről azt gondoljuk, hogy nem tudunk rajta változtatni, de nem érezzük jól magunkat benne. FÁJ, de nem teszünk ellene semmit, mert kiszolgáltatott helyzetben érezzük magunkat. Ez a negatív állapot az élet többi területén is megjelenhet, idővel meg is jelenik, így teljes motiválatlanság jellemez minket. A mozgás hiánya, ártalmas étrend, káros szenvedély stb.

Felelősök keresése, ki tehet az állapotomért. Az életünk el van rontva, mert valaki tett róla, és már késő ezen változtatni.

Várakozás, csodavárás, valaki miatt alakult ki a helyzet, valaki menthet meg. Másoktól várjuk a megváltást, segítséget, a pozitív fordulatot.

Genetikai hajlamok. Vannak olyan tulajdonságok, személyiségjegyek, amelyet hozunk magunkkal. Például szorongásra, gátlások kialakulására nagyobb hajlam.

Mit tehetünk ellene?

Ha körülnézünk az életünkben, akkor biztosan találunk egy embert, akinek az életében rengeteg veszteség és negatív esemény történt, mégis megőrizte az életkedvét, optimizmusát. Hogyan sikerülhetett neki?

Az eltérő életfelfogás hátterében sok esetben a szemléletmódunk áll.

A tanult tehetetlenségnek vannak előnyei is, mivel egy reménytelennek látszó helyzetben, ha feladjuk a küzdelmet, akkor értékes energiákat spórolhatunk meg, így életben maradhatunk. Lehetőséget teremt arra, hogy visszavonuljunk, energiát biztosít arra, hogy az életünket átalakítsuk, új megküzdési stratégiákat, technikákat alakítsunk ki, új kapcsolatokat teremtsük.

Tekinthetünk erre az állapotra figyelmeztetésként is. A probléma akkor kezdődik, ha nem veszünk róla tudomást, ha nem teszünk elleni szükséges lépéseket. Felnőtt emberként felelősséget vállalhatunk önmagunkért és változtathatunk, gondoskodhatunk magunkról másképpen.

A többműszakos munkarend hatásai az egészségre

Sokan gondolják azt, hogy 8-tól 4-ig vagy 9-től 5-ig dolgozni nagyon megterhelő, ám ha így van, akkor mit mondjanak azok, akik váltott műszakokban dolgoznak, és sokszor vannak szolgálatban olyankor, amikor pihenünk vagy alszunk. A többműszakos munkarend komoly hatással van az egészségre.

Longevity, holisztikus szemlélet, egészségtudatosság

A tudatos fogyasztók, életmódváltók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egészségtudatos életmódra a hosszú teljes élet, azaz a longevity elérése érdekében, melynek jelenleg az egyik fő kihívása az egészséges étrend kialakítása.

Mi az az SZMK és mit takar az OSZSZ?

Általában az első szülői értekezleten október táján kéri fel az osztályfőnök a szülőket, hogy válasszanak maguk közül SZMK azaz Szülői Munkaközösségi tagokat és ugyanezt teszi az ovónő is az ovis szülőin, amikor OSZSZ (Óvodai Szülői Szervezet) tagokat választ.

Vízkúra, a japánok ezt is mesterfokon űzik

Rengeteg egészséges módszert leshetünk el a japánoktól, mindezt az életmódjuk, étkezésük, nézeteik és kultúrájuk teszi lehetővé. A víz fogyasztása alapfeltétele létünknek, a japánok viszont ezt is tökélyre fejlesztették.

Láthatatlannak lenni - A magányosság egy formája

„Láthatatlannak érzem magam”. Mindig is az voltam: kamaszkoromban a barátaim mellett, az osztályban, a párkapcsolatomban, az egyetemi évek alatt, a szüleim még ma sem értenek meg, talán sosem láttak igazán. Mindenkinek jut egy ilyen burok, ami megvéd a láthatóságtól, ilyenkor pedig csak a közeli ismerősök hangja marad meg. Azonban mit lehet tenni az észrevétlenség ellen, hogyan kapcsolódik ez az emberi közönyhöz?