Tanulás, vagy sport?
A gond ott van, hogy az országban a legtöbb helyen ez még mindig jogos kérdés. Pedig egyáltalán nem kellene, hogy az legyen. Jó hír, hogy a változásra már komoly törekvések vannak.
A legtöbb sportoló gyermek már életének egészen korai szakaszában szembekerül azzal kérdéssel, hogy akkor: tanulás, vagy sport? Egy régi és rossz beidegződés az, hogy a sportolás a tanulás rovására megy. Természetesen mehet, de ennek egyáltalán nem szabad magától értetődőnek lennie. Az oktatásban tehetnek a legtöbbet azért, hogy ez a rossz beidegződés egyszer és mindenkorra kikopjon a köztudatból.
Az oktatási rendszernek, az iskolának és a tanárnak kell(ene) alkalmazkodnia a sportoló diákhoz, persze csak és kizárólag azokhoz, akik szeretnének tanulni. Mert az egy rendkívül rossz tendencia, hogy a megnövekedett iskolai teher miatt a fiatalok előbb, vagy utóbb felhagynak a sporttal. Ez egészségügyileg és társadalmilag is komoly, hosszú távú és széleskörű problémákat vet fel. A követelményeket természetesen nem kell és nem is szabad csökkenteni, inkább az iskolai időbeosztáson lenne ildomos finomítani, valamint a tananyag megtanításának és számon kérésének ütemezését átgondolni azok esetében, akiknek erre szükségük van sportos elfoglaltságuk miatt.
A legveszélyeztetettebb csoportot ebből a szempontból az élsportolók jelentik, hiszen a profi sport általában egész embert kíván. Ugyanakkor a közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem zárja ki egymást a továbbtanulással. Egyszerűen össze kell egyeztetni a kettőt. Míg korábban csodabogárnak tartottak egy jogot végzett focistát (érdekes, a diplomás vízilabdáson sosem csodálkoztak az emberek), a jövőben egyre több olyan élsportolónk lehet, aki egyetemi vagy főiskolai végzettséggel is rendelkezik a sikeres pályafutás mellett.
Erre komoly központi törekvések vannak, egyre több felsőoktatási intézmény hirdet speciális programot, amelyben a követelmény ugyanaz, az oktatás és számonkérés ütemezése azonban igyekszik alkalmazkodni a sportolók különleges időbeosztásához. Az egyetemeknek jól jönnek a neves és eredményes sportolók, míg utóbbiak is nagyon jól járhatnak, hiszen értékes végzettséget, képzettséget tudhatnak magukénak, amelyet karrierjük után bátran felhasználhatnak.
Fotó:
pixabay.com
Mi az az SZMK és mit takar az OSZSZ?
Általában az első szülői értekezleten október táján kéri fel az osztályfőnök a szülőket, hogy válasszanak maguk közül SZMK azaz Szülői Munkaközösségi tagokat és ugyanezt teszi az ovónő is az ovis szülőin, amikor OSZSZ (Óvodai Szülői Szervezet) tagokat választ.
Mindent a diszprexiáról
A programozott mozgásokban, melyek a csecsemő idegrendszeri érésétől függnek (pl.: kúszás, mászás), általában még nincsenek feltűnő eltérések. Később a kisdedkorban fejlődik a szenzoros érzékelés és integráció (szenzomotorika: az észlelés és a cselekvés egysége). A fejlődési diszpraxia a szenzoros integráció zavarainak egyfajta megnyilvánulása.
Ártalmatlannak tűnő, ám veszélyes dolgok a kiságyban
Lehet, hogy veszélytelennek, ártalmatlannak tűnő játékok és kiegészítők, ám valójában veszélyes dolgok, amiket feltétlen tartsunk távol a kiságytól, mikor a babánkat letesszük aludni.
Tényleg létezik a középső gyerek szindróma?
Okos elsőszülött vagy elhanyagolt középső esetleg traumatizált legkisebb gyerek? Mit mutatnak a statisztikák a születési sorrendről és a gyermek tulajdonságairól, habitusáról.
10 illemszabály, amit a gyereknek is tudnia kell
Mire tanítsuk a gyermekünket kiskorától kezdve, mely illemszabályokat illik tudnia? Természetesen a legjobb tanítás, ha a gyerek látja tőlünk a helyes viselkedést, hiszen öntudatlanul leutánoz minket.