A hipochondria tünetei és kezelése

A hipochondria olyan szomatoform zavar, amelynél az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, holott szervi baja többnyire nincsen.

Az érintett gyakorta halálfélelemmel küzd, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán. A hipochondria leggyakrabban szorongást okoz.

A hipochondia előfordulása

A hipochondria gyakoriságáról nincsenek pontos adatok, súlyossága is különböző lehet. Azt azért tudjuk, hogy nagyjából egyforma arányban mutatható ki mindkét nemnél.

A hipochondia okai

Az érintettek élettörténetében általában olyan maradandó élmény lelhető fel, amelytől megrendült a biztonságérzetük. Ilyen például az, amikor valakinek kiskorában meghal egy óvodástársa, osztálytársa. Ez azért okozhat gondot, mert a gyerekek alapélménye a halállal kapcsolatban az, hogy általában az idős emberek halnak meg. Emiatt ha a kicsik azt tapasztalják, hogy a halál bármikor bekövetkezhet, és még egy kisgyerek sem védett vele szemben, az beindíthat olyan félelmeket, amelyek később hipochondriához vezetnek.

Ugyanígy hathat ilyen irányba, ha a gyerek azt látja, hogy a szülei mindig mindenen aggódnak. Nyilván mindenki félti a gyerekét, ezzel nincs is semmi gond, de a szélsőséges túlféltés biztosan nem tesz jót. Persze nem csupán a gyermekkorban gyökerezhetnek a probléma alapjai, későbbi traumák is okozhatják. Például ha valaki sokat betegeskedik, akár már gyermekkorától, úgy ítélheti meg, hogy a betegség egy veszélyes és kikerülhetetlen velejárója az életnek.

Lehet szerepe az öröklött hajlamnak is, azzal is számolni kell. Sőt a hipochondria kialakulásnak időpontja szempontjából az is számíthat, hogy a hozzátartozónál mikor jelentkezett a betegség. Ehhez az életkorhoz közeledve a személy elkezd egyre jobban aggódni egészségéért. Egyes elméletek szerint a hipochondria a lelki elhárítás egyik megnyilvánulási formája, amelynek segítségével az egyén igyekszik elkerülni, tudatából kizárni az elé tornyosuló magánéleti problémák megoldását.

A hipochonder problémájának fennállását elősegíthet az is, ha az orvos problémákra adott magyarázata nem egyértelmű, vagy a leletek nehezen értelmezhetőek. Ez vezethet ahhoz, hogy az érintett nem fogadja el a kedvező diagnózist sem. Másrészt ha sokat tud a betegségekről, akkor egyre több és több betegség tünetét fedezheti fel magán.

Ha azonban keveset tud róla, akkor téves diagnózist állíthat fel. Ha a család kiszolgálja, támogatja a beteg félelmeit mérlegelés nélkül, az is csak a tünetek fenntartását segítheti elő.

Fő tünetük mindig az, hogy félreértelmezett fizikai jelek miatt súlyos betegségektől félnek, illetve azt gondolják, súlyosan betegek. Ez a félelem megmarad akkor is, ha szakorvosok kivizsgálják, megnyugtatják őket. Vélt betegségükkel annyira intenzíven foglalkoznak, hogy az komoly szociális problémákat, munkahelyi gondokat is előidéz.

Súlyosabb esetekben a beteg állandó orvosi felügyeletre és folyamatos gondoskodásra tart igényt, noha voltaképpen egészséges és képes volna ellátni önmagát. A jelenség gyakran párosul a psziché egyéb kóros zavaraival, például paranoiával.