Mi lesz a barátokkal, ha külföldre költözünk?

Az egészséges baráti kapcsolatok minden ember életében nélkülözhetetlenek. Sokaknak számít azonban a rendszeres fizikai kapcsolat. Hogyan érezzük magunkat akkor, ha nincs erre lehetőségünk?

Barátokat szerzünk az óvodában, a játszótéren, az iskolában, az egyetemen, a munkahelyen, az edzőteremben. Mindenhol van lehetőségünk ismerkedni, és szoros kapcsolatokat kialakítani másokkal – természetesen, ha mi magunk is elég nyitottak vagyunk rá.

Nem is olyan régen jelent meg egy cikkünk a felnőttkori barátságok köttetéséről. Sose felejtsük el, hogy barátkozni mindig lehet!

Sokszor azonban az életutunk különböző, így kénytelen vagyunk fizikailag eltávolodni egymástól. Talán ilyenkor derül ki, kire is számíthatunk igazán. Sok emberi kapcsolat csak akkor működik jól, ha mindennapi fizikai kontaktusban vagyunk egymással – természetesen ez ilyenkor hosszú távon nem nyilvánítható barátságnak. Legalábbis az én saját értékrendem szerint.

Kíváncsian vártam, a külföldre költözésemmel milyen változások fognak történni a baráti kapcsolataim terén. Eddig a következőket tapasztaltam:

- Mivel sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, nagyobb szeretettel vagyok képes a barátaim felé fordulni.
- Régen elfelejtett jó ismerősök is rendszeresen érdeklődnek a hogylétem felől, olvassák a soraimat. – Nagyon jól esik.
- Valóban minőségi időt töltünk együtt – ha csak Skype-on vagy e-maileken, Facebook üzeneteken keresztül is, de így igaz. Érdemi információkat osztunk meg egymással, és tudjuk, hogy így is bármikor számíthatunk a másikra.

A jó kapcsolat titka a távolság. Sokszor halljuk ezt a mondást. Vonatkoztathatjuk ezt bármire: házasságra vagy baráti kapcsolatra. Az biztos, hogy a távolság csökkenti a konfliktusok számát, és növeli az együtt töltött minőségi idő mennyiségét.

Sokak életében jelen van a fent említett jelenség: a barátok fizikailag nagyon távol élnek egymástól. Az a jó ebben, hogy ahhoz, hogy közel érezzük magunkat a másikhoz lelkileg, nem feltétlenül kell fizikai kontaktust is létesítenünk vele.

Kíváncsi voltam, hogy a külföldi élet nagyobb hatással van-e a barátságaimra, mint az, amikor otthon 200 km választott el valakitől, aki közel áll hozzám. Egyelőre – habár még nem sok idő telt el – azt tudom mondani, mindegy. A lényeg, hogy szeretjük egymást, és számíthatunk egymásra.

A lelki töltet annyira megnőtt, hogy ez kárpótol a távolságért. Megnyugtat a szeretet még akkor is, ha tudom, most egy-két hónapig nem ölelhetjük meg egymást. Annyi plusz pozitívumot azonban máris kaptam ettől a helyzettől, hogy sok régi, kedves ismerős keresett meg, és remek beszélgetések alakultak ki közöttünk.

Lehet, hogy így a távolból fognak újabb barátságok köttetni? :) Nem lennék meglepve, és kíváncsian várom, milyen irányt vesznek a dolgok!