Menü

Karácsonyi gyerekszáj

Ahogy elhallgatom a saját fiaimat ünnepekkor – meg úgy általában bármikor – kedvem támad feljegyezni a szösszeneteiket. A gyerekek cukik, aranyosak és valljuk be, sokszor kegyetlenül őszinték is, olyan dolgokat is kimondanak, amik kicsit kellemetlenül hangozhatnak egyes szituációkban, mégis a maguk módján viccesek és megnevettetnek! Összegyűjtöttünk pár kedves karácsonyi történetet és hozzá néhány aranyköpést!

A gyerekeknek általában, ami a szívükön, az a szájukon. A gyerekszáj cikkeket mindig kedvelem, más oldalakon, újságokban is elolvasom, ez nem meglepő, hiszen a gyermekek gondolatai üdítően hatnak ránk, nincs ez másképp karácsonykor sem.

Az egyik internetes oldalon talált aranyköpéseket feljegyeztem:

„Kb. 3 évesen leborítottam a hatalmas feldíszített karácsonyfát, természetesen a szüleim rettentő idegesek lett, de én még tetéztem a bajt azzal, hogy azt mondtam: nem baj, hogy leborult úgyis olyan ronda volt…”

„Szemben lakott a mamám, és egyszer kétségbeesve átjött karácsonykor, hogy eltűnt a lakásának a kulcsa, nem tud bemenni, valószínűleg elhagyta az udvaron. A szakadó hóban hosszú ideig kerestük teljesen hiába, mire nagymamám belenyúlt a zsebébe, és ott volt a kulcs.”

„Ma a fasírtot véletlenül prézli helyett, darált kekszbe forgattam és úgy sütöttem ki. Akkor mérgelődtem, utólag már viccesnek látom.”

„Vettünk egy robotot a kisfiamnak, amit autóvá lehet hajtogatni. A család felnőtt férfi tagjai kb. 1 óráig küzdöttek az összerakásával, nagy káromkodások közepette. A kisfiam türelmesen várt, majd megszólalt: inkább adjuk vissza a Jézuskának!”

Aranyos a következő sztori is, egy netes oldalon találtam:

„Egyik karácsonyra a férjem egy szépségcsomagot adott nekem, amiből az egyik arcmaszkot rögtön kipróbáltam. Az ötéves kisfiam meglátta és kérdezte, mire való, mi pedig azt válaszoltuk, hogy ettől szebbek lesznek az emberek. Miután lemostam a gyerekem annyit mondott: „anya, azt hiszem ez nem vált be!”

Az aranyos történetek mellett a gyerekszáj is mindig megnevettet.

"Karácsonykor átjön a nagyi és vigyáz rám, hogy hagyjam anyát főzni, meg a papát csúnyán beszélni." (Gáborka, 6 éves)

„Nem baj, ha nem lesz karácsonyfánk, csak sok minden legyen alatta” (Gergőke, 4 éves)

„Kértem egy másik kistestvért a fa alá, mert a Lilit már unom." – (Bence, 4 éves)

“Nálunk tavaly karácsonykor beszakadt a tető. Anya szerint ráesett a Télapó, apa viszont azt mondta, a Jóska bácsi szarul csinálta meg a gerendázást.” – Bálint (7)

Nincs is kellemetlenebb mégis aranyosabb és viccesebb, mint amikor egy gyerek megmondja az őszintét. Ez karácsonykor fokozottan így van. Ha tehetjük, jegyezzük fel gyorsan a kis apróságok aranyköpéseit, különben elfelejtődnek, pedig nagyon jó, mikor pár év múlva ilyesmi előkerül.

Miért szeretjük a horrorfilmeket?

Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?

Esti edzés: hogyan hat a szervezetre, az alvásra és a fogyásra?

Az esti edzés egyre népszerűbb azok körében, akik napközben dolgoznak, tanulnak, vagy egyszerűen az esti órákban érzik magukat energikusabbnak. Bár sokan úgy gondolják, hogy a késői testmozgás megzavarhatja az alvást, a kutatások szerint a megfelelően megválasztott intenzitású és időzítésű esti edzés számos pozitív hatással lehet a szervezetre.

Kalisztenika – az akár otthon is ingyen végezhető mozgásforma

Ki ne keresne olcsó és hatékony megoldást a testmozgásra? Erre egy jó megoldás a kalisztenika.

Nem a jóga, hanem az erdő hódít

Van, amikor nem egy edzőterem, nem egy jógamatrac, hanem egyszerűen az erdő jelenti a legjobb kikapcsolódást. A fák között sétálva, a madarak hangját hallgatva és a természet apró részleteire figyelve sokan tapasztalják meg, milyen érzés igazán lelassulni. Az erdőfürdőzés, vagyis a japán eredetű sinrin-joku egyre népszerűbb a világban, és nem véletlenül: a természet közelsége a testi-lelki feltöltődésben is segíthet.

A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja

Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.