Menü

Karácsonyi gyerekszáj

Ahogy elhallgatom a saját fiaimat ünnepekkor – meg úgy általában bármikor – kedvem támad feljegyezni a szösszeneteiket. A gyerekek cukik, aranyosak és valljuk be, sokszor kegyetlenül őszinték is, olyan dolgokat is kimondanak, amik kicsit kellemetlenül hangozhatnak egyes szituációkban, mégis a maguk módján viccesek és megnevettetnek! Összegyűjtöttünk pár kedves karácsonyi történetet és hozzá néhány aranyköpést!

A gyerekeknek általában, ami a szívükön, az a szájukon. A gyerekszáj cikkeket mindig kedvelem, más oldalakon, újságokban is elolvasom, ez nem meglepő, hiszen a gyermekek gondolatai üdítően hatnak ránk, nincs ez másképp karácsonykor sem.

Az egyik internetes oldalon talált aranyköpéseket feljegyeztem:

„Kb. 3 évesen leborítottam a hatalmas feldíszített karácsonyfát, természetesen a szüleim rettentő idegesek lett, de én még tetéztem a bajt azzal, hogy azt mondtam: nem baj, hogy leborult úgyis olyan ronda volt…”

„Szemben lakott a mamám, és egyszer kétségbeesve átjött karácsonykor, hogy eltűnt a lakásának a kulcsa, nem tud bemenni, valószínűleg elhagyta az udvaron. A szakadó hóban hosszú ideig kerestük teljesen hiába, mire nagymamám belenyúlt a zsebébe, és ott volt a kulcs.”

„Ma a fasírtot véletlenül prézli helyett, darált kekszbe forgattam és úgy sütöttem ki. Akkor mérgelődtem, utólag már viccesnek látom.”

„Vettünk egy robotot a kisfiamnak, amit autóvá lehet hajtogatni. A család felnőtt férfi tagjai kb. 1 óráig küzdöttek az összerakásával, nagy káromkodások közepette. A kisfiam türelmesen várt, majd megszólalt: inkább adjuk vissza a Jézuskának!”

Aranyos a következő sztori is, egy netes oldalon találtam:

„Egyik karácsonyra a férjem egy szépségcsomagot adott nekem, amiből az egyik arcmaszkot rögtön kipróbáltam. Az ötéves kisfiam meglátta és kérdezte, mire való, mi pedig azt válaszoltuk, hogy ettől szebbek lesznek az emberek. Miután lemostam a gyerekem annyit mondott: „anya, azt hiszem ez nem vált be!”

Az aranyos történetek mellett a gyerekszáj is mindig megnevettet.

"Karácsonykor átjön a nagyi és vigyáz rám, hogy hagyjam anyát főzni, meg a papát csúnyán beszélni." (Gáborka, 6 éves)

„Nem baj, ha nem lesz karácsonyfánk, csak sok minden legyen alatta” (Gergőke, 4 éves)

„Kértem egy másik kistestvért a fa alá, mert a Lilit már unom." – (Bence, 4 éves)

“Nálunk tavaly karácsonykor beszakadt a tető. Anya szerint ráesett a Télapó, apa viszont azt mondta, a Jóska bácsi szarul csinálta meg a gerendázást.” – Bálint (7)

Nincs is kellemetlenebb mégis aranyosabb és viccesebb, mint amikor egy gyerek megmondja az őszintét. Ez karácsonykor fokozottan így van. Ha tehetjük, jegyezzük fel gyorsan a kis apróságok aranyköpéseit, különben elfelejtődnek, pedig nagyon jó, mikor pár év múlva ilyesmi előkerül.

Megint visszaállítjuk az órákat – miért nem szűnt még meg az óraátállítás?

Hiába beszélünk évek óta arról, hogy ideje lenne eltörölni az óraátállítást, 2026 őszén még nem szabadulunk meg tőle. Október 25-én ismét eljön az a vasárnap, amikor hajnalban egy órával vissza kell állítani az órákat. Vagyis a nyári időszámítás után visszatérünk a téli időszámításhoz.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.

Meddig marad biztonságos a pohárban hagyott víz?

Sokan készítenek ki este egy pohár vizet az ágyuk mellé, hogy ébredés után ne kelljen rögtön a konyhába menniük. Mások egész nap az íróasztalukon tartják az innivalójukat, és időnként kortyolnak belőle. Bár a víz nem romlandó élelmiszer a hagyományos értelemben, a kitöltés után már több olyan tényező is befolyásolhatja a tisztaságát, amelyre érdemes odafigyelni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

Miért szeretjük a horrorfilmeket?

Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?